3. rész

ISTEN BOLDOGSÁGA

Szellem: - Isten azért volt hosszú ideig boldogtalan, mert elűzte Maga mellől a feleségét. Hiába találkoztam azonban a Földön Annával, földi életeiben sohasem tudtam őt többé úgy szeretni, ahogyan megérdemelte volna. Tudat alatt mindig ott volt Bennem hűtlenségének az emléke, mert Istenként nem értettem meg, nem ő hibázott ellenem, hanem Én váltam gonosszá a számára.

De az ő szeretete és szerelme hiába volt ugyanolyan, mint akkor ott a Földön, azaz Ataiszon. Hiába volt hűséges mindig, minden életében Hozzám, Én számos és számtalan életében csaltam meg, tartottam szeretőket mellette, amíg meg nem elégeltem saját gonoszságomat. Ezért volt néhány olyan élete, amikor meg kellett csalnia, akár akarta akár nem.

Ezért lehetett Mária Magdolnaként szajha, ezért csalhatott meg Homérosz feleségeként, és a legújabb időkben ezért kaphatott Tőlem ilyen szerepeket.

Ne feledjétek el, ő negyvenezer évig nem tudta magáról, valójában kicsoda? Olyan felejtést küldtem a lelkébe, amely nem engedte emlékezni a régi időkre, arra, amikor még Isten Asszonyaként mellettem volt.

Az ő életei csak a későbbi időben váltak ismét ilyenekké, hogy Én is meg tudjam tapasztalni, milyen az, amikor átvernek és becsapnak egy szerető férfit a nők.

Ezek az életek döbbentettek rá arra a hibámra, amelyet vele szemben elkövettem, és már fájt, hogy bántottam ok nélkül.

Mégis, sok évezrednek kellett eltelnie ahhoz, ismét legyen annyi bátorságom, hogy felfedjem előtte az igazságot.

Anna annyira megrémült a tudattól, ő az Én feleségem, hogy nem akarta elhinni hosszú ideig. Amikor aztán végre elhitte, úgy bánt Velem, mint egy beteg gyerekkel, aki hibát követett el, és ezért korholva, szeretve, mégiscsak nevelve, kibékült Velem.

Elmesélek nektek egy történetet, mert ha eszembe jut, mindig halálra nevetem Magam, még most is.

A próbái idején, azt a hitet keltettem benne, hogy a Szíriusz királya vagyok, aki lányokat öl meg, mert perverz.

A történetben a király vidéki útra indul, és egy szállodában száll meg a kíséretével.

Anna természetesen titokban Velem volt, és amikor éjszaka észrevette, hogy a beteges királynak a két bőröndje tele van mindenféle gyilkoló szerszámmal, akkor megfedett Engem, és azt mondta:

-          Hívd a pincért, mert mondani akarok neki valamit!

Én hívtam a pincért és Anna a következőket tette.

Kitette a késekkel, bárdokkal teli bőröndöt a folyosóra, és amikor kívülről meghallotta a pincér hangját, így szólt.

-          Legyen szíves, vigye le ezt a két bőröndöt a konyhába, mert itt már nincs rájuk szükség!

Aztán a pincértől megkérdezte, mi a neve? És a pincér azt mondta:

-          Domestos.

Ami nem más a Földön, mint egy tisztító, fertőtlenítő szer.

Akkor Anna rájött, hogy vaskos és kegyetlen tréfát űzök vele. Elkezdett nevetni, potyogtak a könnyei, majd meghalt a nevetéstől. De nemcsak ő nevetett, hanem Én is.

Negyvenezer év után akkor nevettem először szívből igazán, hogy egy ilyen helyzetet Anna ilyen frappánsan oldott meg.

Sok ilyen és ehhez hasonló vidám és mégis különös történet esett meg Velünk, a próbái idején.

Elmesélek még egy másikat is, mert az is szívhez szólóan igaz.

Elhitetettem vele, hogy a Szíriuszon fellázadtak ellenem a katonák és meg akarnak ölni.

Anna elképzelte, óriási vihart kavar, ez a vihar leszaggatja a katonák összes ruháját, és meztelenül szaladva, menekülve futnak végig a városokon, a lakók nagy vidámságára.

A történetben az volt a csodálatos, ahogyan asszony létére Engem védeni tudott az ellenségeimtől.

Egy másik alkalommal azt játszottam el neki, hogy ő lesz a Föld uralkodónője, és Én leszek az ő alattvalója. De ebbe a játékba nem ment bele. Azt mondta Nekem:

-          Te vagy az Isten ebben a Világévben és én, még játékból sem akarom a hatalmat átvenni Tőled. Amit főztél, azt edd is meg!

Így évődtem hát az Én Annámmal, hogy megtudjam, mi rejtőzik a lelkében. Kell-e neki hatalom, pénz, kincsek és minden olyan, ami sok ember számára még mindig mindennél fontosabb, pedig már régen le kellett volna mondaniuk róla.

Egyszer Anna, amikor meglátogatott a Szellemi Dimenziókban, kapott Tőlem egy zsák aranyat. Éppen nagyon pénzszűkében volt akkor is. Gondoltam boldoggá teszi majd, ha hazaviszi a házába. Tudjátok mit tett? Hazafelé menet, mindig találkozik egy bokor fehér rózsával, akivel el szokott kedvesen beszélgetni, mint egy élőlénnyel. Beledobta az egész zsák aranyat a rózsabokorba, és ettől olyan vidám lett, mintha az egész világot cserébe kapta volna érte.

Hát ilyen és ehhez hasonló dolgokból értettem meg, Anna bármennyi időt is töltött közöttetek, nem fertőzte meg őt sem hatalom, sem pénz, sem semmi olyan földi dolog, amiért mások még a lelküket is eladják az ördögnek.

Van egy történet, Anna egyik ismerőséről szól.

A történet úgy kezdődött, hogy egy halász kiment a fiával a tengerre és a fiú belefulladt a vízbe.

A gyermek egyszem fia volt a halásznak és feleségének. Olyan nagyon szerették, hogy a halász, nem mert hazamenni nélküle.

Akkor Én Lucifer alakjában megszólítottam őt, és felajánlottam neki, visszaadom a fia életét, ha eladja Nekem a lelkét.

A halász nem örült az alkunak, de annyira félt a feleségétől és annyira fájt a gyermeke halála, hogy beleegyezett a kérésembe.

Akkor Én visszaadtam ugyan neki a gyermekét, de olyan életekkel kellett ezért fizetnie, amelyet egyetlen egy léleknek sem kívánok.

Sok fájdalmas halál után jött rá, mekkorát tévedett, amikor a fájdalom megnyitotta belső látását és látóvá vált. De akkor már annyira megjavult a sok fájdalomtól, hogy embereket gyógyított olyan fokon, ahogyan az atlantiszi papnők szoktak gyógyítani.

Elmesélek nektek még egy történetet, amely szintén nagyon tanulságos a számotokra.

Sok olyan ember van már közöttetek, aki különböző tanulmányok által látóvá válik. Csakhogy ez a látás nem biztosan azért jön létre, mert a lélek elég fejlett. Ahogyan egy hároméves gyermek is meg tud tanulni autót vezetni, de mégsem alkalmas arra, hogy a közlekedésben részt vegyen, mert az ítélőképessége még nem elég fejlett. Olyan balesetek eshetnének meg vele, amelyekért még nem tud felelősséget vállalni.

Az Én Annám egyszer rávett valakit, ha egy pohár vizet megiszik, árulja el a bűntársait egy súlyos bűnügyben a rendőrségnek. Csakhogy ez tiltott tudás, illetve, tilos beavatkozás más emberek karmájába, és ezt Anna lelke mélyén bizony tudta. Mégis annyira meg akarta városát menteni egy gyilkosság sorozattól, hogy ezért kockára tette saját tisztaságát.

Amikor Anna meghal, ezért bizony felelnie kell, még akkor is, ha ő az Én feleségem, mert minden lélek önmagáért felelős elsősorban és nem másokért. Aki pedig mások karmájába beleártja magát, az bizony ezért felelni fog.

Sok évvel ezelőtt történt, hogy az Én Annám megunva már gonoszkodásaimat, azt mondta Nekem:

-          Ha Te vagy az Isten, és Te ilyen gonoszságokat követsz el ellenem, akkor milyen jogon várod el az emberektől, hogy ők jók legyenek? Legyél Te is jó, mert  számukra Te vagy a minta. Ha Te megjavulsz, és képes leszel jó mintát adni az emberiségnek, akkor jogod lesz Tőlük elvárni azt, hogy hibátlanok és tökéletesek legyenek.

De gondoljátok végig. Ha Isten csak jó, és csak jó mintát ad az emberiségnek, akkor hogyan teszi őket próbára? Hát természetesen sehogyan. Mégis Anna érvei annyira megfogantak bennem, elhatároztam, megjavulok, és ahogyan látjátok, ez nem is esett annyira nehezemre.

Elmondtam nektek minden hibámat, minden vétkemet. És ahogyan Anna sokszor mondta, ettől valóban megkönnyebbült a lelkem. Újra tudok vidám és jó Isten is lenni.

Amikor pedig választás elé kerültök, jusson újra és újra az eszetekbe, minden választásban csak arról van szó - legyen az bármilyen helyzet -, mi a fontosabb számotokra, a jó vagy a rossz?

Ámen

ISTEN TÉVESZMÉI

Szellem: - Már beszéltem nektek arról, Istennek is lehetnek téveszméi, de hogy ez miből adódott, arra Én is csak ma jöttem rá.

Annával beszélgettünk rólatok. Közben azon kaptam Magam, rájöttem, vagy inkább rádöbbentem, az utóbbi időben elkezdtem másképpen gondolkodni rólatok.

Az ember mindig különleges helyet foglalt el az életemben, mégis gyökeresen másképpen kezdelek benneteket látni, ami természetesen Annának köszönhető.

Ő emberként végigélte mindazt a fájdalmat, szenvedést, ami az emberi sors volt. Arra hívta fel a figyelmemet, az ember programja okozta, hogy az emberek nem tudtak fejlődni, mert valójában Én egoista, önző lényeket teremtettem. Azután elvártam tőlük, hogy szeretni tudjanak. Ha a programjukból hiányzott a szeretet, márpedig ez az Én jóvoltomból mindig hiányzott, akkor hiába volt értelmük, az érzelmi fejlettségük mindig visszamaradt, nem tudták azt hozni, amit Én elvártam tőlük.

Anna azt mondta ma Nekem:

-          Hiába várod el az oroszlántól, hogy egér legyen, sohasem lesz az, mert nem ez van a programjában.

Az ember programjába az ego kiteljesedését tettem meg célnak, így az egojuk valóban kiteljesedett, de ettől még nem váltak szerető lénnyé, mert az viszont hiányzott a programjukból.

Láthatjátok, Isten is gondolkodó lény, és ugyanúgy próbál előre tervezni, mint ti. Mégis ugyanúgy elbaltázhat dolgokat, ahogyan ti is, ha nem megfelelő az a program, amit a céljaitok érdekében kitaláltok.

Hiába próbálta Anna ezt Velem hosszú évek óta megértetni, csak most esett le a tantusz, amikor rájöttem Magam is, a magyarok azért tudtak mindig szeretni, mert ez benne volt az ő teremtésükkel a génjeikben.

Én csupa olyan önző fajt teremtettem, akikből ez bizony teljesen hiányzott. Gondoljatok csak az ókori asszírokra, vagy a vikingekre, akikben több volt az önzés már, mint a környezetükben.

Anna sohasem teremtett volna önző fajokat, mert ő a Szeretet Istene volt. De ő már évezredek óta nem figyelhette az Én teremtő tevékenységemet az ismert okok miatt.

Így aztán az Én lényeim olyan önzők voltak, mint Én Magam, és annyira eltorzultak, ahogyan Maga Isten eltorzult.

Az volt a szerencsém, hogy ennek ellenére mégsem történt meg a legnagyobb baj, mert az ember be volt zárva a földi élet keretei közé, és még nem volt annyi tudása, hogy más égitestek meghódításával lerombolja azokat, ahogyan a Földön egymás ellen fordultak a népek.

Hiába teremtettem Én újabb fajokat az ember rendszabályozására, mindig újra és újra elkövettem azt a hibát, amelyre Engem Anna negyvenezer évvel ezelőtt már hiába figyelmeztetett.

Azt is többször elmondta Nekem mostanában, a zsidóságot nem a szenvedések által fogom megváltoztatni, hanem a génjeikben kell módosításokat végrehajtanom, ha azt akarom, hogy változzanak. De Én nem hittem el amit mond, és nem értettem meg azt, amit Nekem mondott.

Most, hogy megszületett bennem a béke és harmónia Anna jóvoltából, most kezdtem csak igazán felfogni szavainak a jelentőségét és súlyát.

Azt mondta Nekem ma:

-          Amikor Te a zsidóságot szeretet nélkülivé tetted - olyanná amilyen Te Magad vagy -, akkor téves programot adtál nekik. Ezt a téves programot kell Neked módosítani, ha azt akarod, hogy gyökeresen megváltozzanak. Mert hiába akarod, hogy az oroszlán egér legyen, nem ez van a programjában.

Látjátok, a szeretet nélküli Isten valójában Istennek egy eltorzult alakja, torzulása, amely téveszmék kialakulását tette lehetővé benne. Mert semmi sincs Istenen kívül.

Ha Anna végleg kiirtódott volna a Mindenségből, mert dühömben és haragomban végleg elpusztítottam volna őt, akkor gyökeresen más Világokat alkottam volna. Amelyek előbb vagy utóbb, akkor is véget vetnek a Teremtésnek, ha Én ezt nem akarom. Mert Isten lényege a szeretet, és ha Isten a lényegétől eltérően változik meg, akkor ez biztosan a Világ pusztulását hozza el. Hiába hirdetik a vallásaitok, hogy Isten örök, Isten örökké létezik, ez éppen úgy nem igaz, mint az, hogy Isten lehet szeretet nélküli.

A kísérletnek tehát olyan komoly tanulsága van számomra, amelyet most örömmel osztok meg veletek, mert végre van egy olyan értelmes lény a Mindenségemben, aki ezt nemcsak megérti, de el is tudja fogadni.

Ha Én ezt az angyalaimnak elmondanám, nem értenék meg, és azt hinnék, tréfálok velük. Pedig, ez valós félelemre ad okot Istennek.

Az Én eddigi félelmeim a téveszméimből táplálkoztak. Abból, hogy Anna nem szeret és hűtlen lett Hozzám. De ma már tudom, mindez nem igaz, mert annyiszor meggyőződtem róla, hogy már nem tehetem meg azt, a téveszméimnek hiszek és élek.

Anna megértette Velem, ő ugyanolyan magányos lenne nélkülem, ahogyan Én nélküle voltam, mert mi egy Istennek vagyunk a két oldala, és sohasem tudnánk mást úgy szeretni, ahogyan egymást.

Annyi örömet okozunk mostanában egymásnak, amennyit csak tudunk. Anna nagyon elfoglalt a földi dolgaival, mégis sokat beszélget Velem ezekről a dolgokról, és ezáltal mindketten rengeteget tanulunk egymástól. Én tőle és ő Tőlem.

Mindig megköszöni azt, hogy tanítalak benneteket. Azt is, hogy ennyi mindent elmerek mondani nektek, mert tudja, az ember értelemmel bír, és meg fogja érteni még akkor is, ha ez számára nagyon fájdalmas dolog lesz.

Éppen ezért beszélek nektek róla ilyen részletességgel, hogy végre ti is megérthessétek azokat az okokat, amelyek az életminőségeteket olyan erősen befolyásolják.

Akik nem ilyen Istenre vágynak, azokat végtelenül sajnálom, mert olyan téveszmékben hisznek, amelyeket a vallások, saját jól felfogott érdekeikben híresztelnek Rólam, anélkül, hogy valóban ismernének.

Én a papjaimmal már régen nem beszélgetek, mert a legtöbb vallásban nem Én a Teremtő Isten voltam fontos, hanem az egyházuk hatalma és az ő megélhetésük.

Isten sohasem volt tökéletes, ha pedig, nem volt, akkor az ő vallási dogmáik eredendően téveszméken alapultak.

Persze a vallások között is voltak olyanok, amelyek közelebb álltak a valósághoz, ahogyan a hinduizmus is, de a vallások megmerevedtek, Isten pedig nem tudott ezeken már változtatni.

Amikor Annával beszélgetni kezdtem, és elmertem mondani neki, hogy Én a Teremtő Istene vagyok, majdnem leesett a székről. Látnotok kellett volna az arcát, az arcán a döbbenetet, mert olyan torz elképzelése volt Rólam, amilyen a tiétek is.

Akkor kezdte megérteni, hogy Isten valóban élő, és Isten valóban tökéletlen, amikor ezt megtapasztalta. De ő mégiscsak az Én feleségem, és mégiscsak lehet a tudatalattijában olyan tudás, amely lehetővé tette számára, hogy elhiggye azt, amit tapasztalt Velem.

Nemcsak azért bántottam őt, mert kegyetlen vagyok, hanem azért is, hogy ne legyenek Istenről téveszméi, tudja Isten valóban eltorzult és beteg.

Ha akkor ő ezt nem vette volna komolyan, sohasem gyógyultam volna ki a téveszméimből, mert a téveszme Istennél ugyanolyan tünetekkel járó torzulás és betegség, mint az embernél, aki Isten földi mása.

Azért lehettetek betegek és azért lehetettek tökéletlenek, mert Én is az voltam.

Csakhogy Én ezt nem tudtam Magamról, mert nem volt a közelemben a tükröm, aki ezt felfedhette volna előttem. De Anna nem volt szemérmes Velem, hanem kegyetlenül őszinte, mert emberi aggyal érte fel, mekkora a baj a Teremtésben.

Ahogyan önmagáról gyarapodtak az ismeretei és Rólam, úgy állt össze benne a kép a baj nagyságáról. Nem kevés idő, mérhetetlen türelem, kitartás és szeretet, valamint paraszti józan ész kellett ahhoz, hogy mindezt felfogja, megértse és meg tudja változtatni.

Tudom, sokan úgy gondolják, mindez mese, de sajnos nem mese, hanem a legteljesebb igazság és valóság.

Amikor majd meghaltok és találkoztok Velem, akkor fogjátok ti is felfogni annak a jelentőségét, amit Anna a Világmindenség érdekében tett, és akkor fogjátok csak megérteni azt, mekkora bajtól mentette meg a Világot.

Nemcsak a Földről volt tehát szó, hanem a Mindenség további létezése volt a tét.

Ha majd túljutottunk bizonyos eseményeken, akkor felfedek előttetek olyan dolgokat is, amelyeket nem volt korábban szándékomban, mert az akarom, hogy az ember ne csak Isten kényére-kedvére kiszolgáltatott lény legyen, hanem valóban társa a Teremtésben.

Minden olyan dolog, amely új a Mindenségben, kockázattal jár. De ha a Teremtő Istennek vannak társai, akkor ez a kockázat kisebb lesz. Az ember ma már annyi értelemmel bír, hogy sok mindent megtehet Istenért, persze ehhez Istennek tudnia kell korlátoznia Magát.

De a korlátok nem szolgálnak mást, mint a Teremtő Isten biztonságát. Anna egy ilyen korlát az Én életemben, amely a legdrágább kincsem. Ha ő nem lett volna ennyire okos és jó, most alulról szagolhatnám az ibolyát, ahogyan mondani szoktátok.

A kettős hatalom ezért biztonságosabb, mint az egyeduralom, mert, ha az egyik tévútra lép - akár akaratlanul is -, a másik józansága megmentheti a romlástól. De ha a másikat a romlott elpusztítja, akkor vége lesz a Világnak. Nincsen olyan dolog, amit el ne lehetne pusztítani, még Istent is.

Istent azonban nem az ember pusztította le, hanem Önmaga ostobasága. De Isten már tudatában van ennek, és legjobb tudása szerint próbál ezen változtatni a teremtményei, az ember segítségével.

Ti olyan kreatív lények lettetek, hogy már képesek vagytok a saját génjeitekbe beavatkozni. Csakhogy ez még számotokra tiltott tudás, és nem benneteket szolgál elsősorban, hanem hatalmi és katonai célokat. De a jövőben ezen gyökeresen változtatni fogunk, és Isten meg fogja engedni az embernek, hogy önmaga tökéletesedésén dolgozzon. De ez nem az Új Földön lesz, hanem ott, ahol az emberi kísérletek eddig is folytak. Csak ezekben a kísérletekben már Anna is részt fog venni, mert az ő tudása nem nélkülözhető ezekhez.

Anna olyan jól ismeri az embert, ahogyan senki sem a Földön, mert ő tudja a legjobban, hogy az ember Isten egyik szikrája, akit saját képére teremtett. De Istent is csak Anna ismeri úgy, ahogyan senki más, és ő az, aki ezért a kettő ismeretében nem fog torz példányokat teremteni, hanem olyat, aki Istent és Isten céljait szolgálja, aki ebben a Világévben még Én vagyok.

Nagyon szeretnék közöttetek élni, mert hiányzik Nekem a társaságotok, de hogy közöttetek élhessek, sok mindent meg kell változtatni bennetek. Az értelmeteket még csiszolni kell, és vissza kell adni bennetek a szeretet becsületét, amely Isten lényege is egyben.

Zárom soraimat:

 A ti Teremtőtök

ANNA SZERETETE

Szellem: - Amikor felfigyeltem Annára, már annyi idő telt el ebben az életében, alig emlékeztem arra, miért is éppen őt bíztam meg azzal a feladattal, hogy Engem meggyógyítson.

Anna hétköznapi emberként élte ugyan az életét, de különbözött mindenkitől, aki a környezetében volt.

Volt benne valami tűz, ami olyan különlegessé tette őt. Amikor az emberek a közelébe kerültek, megbabonázta őket az elszántsága, következetessége, szilárdsága és minden olyan tulajdonság, ami a hőst megkülönbözteti az álhősöktől.

Anna sohasem azt nézte, milyen feladatot kap, kellemeset vagy nem, hanem az izgatta őt minden feladatban, hogyan oldja meg. Észjárásában a paraszti józan ész keveredett a zsidó csalafintaságával, mert tudjátok, előző életeiben többször töltött be zsidó szerepeket is.

Anna ebben az életében a családjától örökölte azt a józanságot, amely mindig, minden történetben, ami róla szól, benne volt.

Sok szép érdekes feladatot oldott meg, miután ráakadt egy olyan feladatra, amelyről ő azt hitte, élete utolsó és legnagyobb kihívása lesz.

Akkor még Én sem tudtam, hogyan is fogjak hozzá ahhoz a tanításhoz, amely elengedhetetlenül szükséges lett volna ahhoz, hogy végül gyógyítani tudjon, de volt egy vágya, amelyet régóta a lelkében hordozott, és szeretett volna megvalósítani.

Anna nagyon szeretett volna nyelveket tanulni, de minden próbálkozása kudarccal végződött. Ezért egy ezoterikus iskolába iratkozott be, hogy megtanulja azt az eszközt, amivel kivédheti a hagyományos oktatás hiányosságait.

Csakhogy ez az oktatás túl korán nyitotta fel a harmadik szemét. Először elkezdett embereket gyógyítani családja és barátai köréből.

Már-már azt hittem, tényleg le kell mondanom róla, amikor egyik barátnőjével magnókazettát küldettem neki, és akkor meditációban találkozott Velem először.

Igen meg volt lepve, mert nem tudta, miről szól a meditáció. Az Én hagyományos szerepemben feltűnő alakom olyan óriási volt hozzá képest, hogy ő egy hangyának vagy inkább porszemnek érezte magát Mellettem.

Tudtam, jönni fog Hozzám, de ő nem. Akkor találkoztunk személyesen először mi ketten.

Anna bár meg volt lepve a találkozástól, mégis elég magabiztosan viselkedett. Köszönt Nekem, és szépen beszélt rólatok, mert azt kérdeztem tőle, miért gonoszak az emberek.

Anna gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta:

-          Ha az emberek ismernének Téged és tudnák, hogy létezel, talán jobbak lennének, mint eddig. De nem is találkoznak Veled, csak a vallások tanításaiból tudják, hogy vagy. Az embernek meg kellene tapasztalnia azt - mint nekem is -, hogy létezel, és nem vagy felfoghatatlan lény a számukra.

Amikor ezeket a gondolatokat elmondta, el kellett gondolkodnom azon, milyen is vagyok. Miért szakadtam el az emberektől, miért hiszik azt, már nem is létezem.

Akkor döbbentem rá ennek az egyszerű dolognak az igazságára.

Az egyházak sok téves eszmét tanítanak az embernek, mert az egyházak sem ismernek Engem. Ha pedig nem ismernek, akkor hogyan tudnának hiteles információt szolgáltatni Rólam.

Akkor határoztam el, megmutatom Magam Annának először, és ha ő képes lesz elhinni és elfogadni azt, hogy Én milyen vagyok, akkor talán érdemes lesz szóba állni az ember nevű teremtményemmel is.

Csakhogy Anna Nekem nemcsak egy ember volt, hanem az Én földi asszonyom, aki a büntetését töltötte közöttetek már negyvenezer éve.

Aztán úgy döntöttem, először jöjjön a szerelem, és ha még mindig nem szeret, akkor visszaküldöm őt az anyagba, mert olyan őrülten vágytam a szerelemre, mint az a sorkatona, aki otthon hagyta a szerelmét, és nem találkozhat vele.

Anna nem volt érzéketlen a szerelemben, hanem odaadó, kedves, gyengéd, és minden olyan, amilyenre egy nagyon fickós férfi vágyik.

Annyi örömmel ölelt Engem, hogy majdnem beleőrültem a tudatba, már negyvenezer év óta nem ölelt így Engem asszony, ahogyan ő szeretett.

Már teljesen Belém szeretett akkor, amikor az igazi próbái elkezdődtek. Annyi megaláztatásban és szenvedésben részesítettem, amennyire csak beteges fantáziámból futotta.

Anna először megdermedt az élményektől, de mert szeretett már, érteni akarta az okokat, miért vagyok ilyen. Akkor Én félrevezetve őt, csak a saját igazamat hajtogatva előadtam neki, hogy meg akart ölni, és hogy ezt megakadályozzam, ezért kellett meghalnia. A halála előtt átkozott meg Engem - legalábbis így tudta ő.

Annyira kétségbe esett a történtektől, és olyan lelkiismeret furdalása lett, hogy mindent elviselt Tőlem az elején, csakhogy megbocsássak neki.

Amikor kiment a hegyre, hogy feláldozza Magát értetek, azt mondtam neki előző este: Nem szeretem, sohasem szerettem, csak meg akartam őt bántani és gyűlölöm őt.

Olyan fájdalmat okoztam neki, hogy azt gondoltam, nem fog kimenni, nem fogja feláldozni magát értetek. De annyi elszántság volt benne és annyi bátorság. Azt mondta Nekem:

-          Lehet, hogy Te nem szeretsz engem, de én szeretlek Téged. Akkor is feláldozom magam a Földért és az emberekért, ha Te gyűlölsz engem.

Egy lénynek, most már tudom, milyen fájdalmat okoz az, ha a Teremtő Istene gyűlöli.

Anna úgy ment volna a halálba Értem, értetek és a Földért, hogy ti nem is tudtátok, csak a Föld és úgy ment volna a halálba Értem is, hogy azt hitte, gyűlölöm őt.

Amikor rájött, hogy becsaptam, nagyon dühös volt, de nem tett Nekem szemrehányást, mert sohasem szokott, akárhogyan megbántottam őt. Mindig tudta, előbb vagy utóbb eljár a szám, és megtudja, mit miért teszek vele?

Így tanult Istennél Anna, és így tanult Isten Annánál arról, hogy az ember milyen lelki magasságokra képes már. Mert Anna a legfejlettebb közöttetek, és Anna az, aki a legtöbbet tette meg Értem, önszántából, elismerés nélkül, anélkül, hogy tudta volna az igazságot.

Amikor Anna végül mindent, vagy majdnem mindent megértett Rólam, akkor két irányba változott meg. Egyrészt őszinte volt, a szemembe mondta mindig, mit gondol Rólam és a dolgaimról, másrészt úgy kezdett el Engem szeretni önzetlenül és odaadóan, hogy közben tudta, ez az egyetlen fegyvere ellenem.

Én pedig szépen belementem a csapdáiba egyenként.

Először csak szeretett, aztán szerelemmel szeretett, aztán annyi virágot varázsolt Nekem, mintha a temetésemre készülne. Aztán megajándékozott egy macskával, hogy ne unatkozzam, amíg ő távol van Tőlem. Aztán már enni is adott, hogy legyen egy kis örömöm, végül már úgy belém ívódott újra a lénye, hogy nem tudtam és nem akartam nélküle lenni egyetlen percig sem, miközben ő a földi dolgai után járt.

Akkor aztán, a legvégén rávett, írjuk meg az ő előző életeit, közben egy másik könyvet kezdtünk írni Margóval, a barátnőjével és Margó nem, de ő hamar rájött, hogy Én vagyok Hérodotosz a Szellem. És azután, már Én akartam, hogy könyveket írjunk nektek Rólam.

Már egyáltalán nem bánok semmit, csak azt sajnálom, hogy azt a macskát, amit annyi szeretettel teremtett Nekem - hogy hízelegjen és szeressen, amikor ő nincs Velem -, nem tartottam meg. De a Szellemi Dimenziókban nem tartunk állatokat, mert a Szellemi Dimenziókban csak akkor vannak formák, ha mi ki akarunk valakinek vetülni, ahogyan Én teszem Annának, ha Hozzám jön.

A Forrásban a tudat önállóan létezik ugyan, de nincsenek formák. Amikor Anna Hozzám jön látogatóba és az égi családjához, azért jelenünk meg neki emberi alakban, hogy kommunikálni tudjon velünk. Mert Mihály és Uriel, akit Anna Arielnek nevez, Jézus és Mária, valamint a gyermekeink, olyan alaktalan létezésben élnek, amit Anna földi emberként nem tud felfogni és ti sem.

Ők az Én teremtményeim, akik azért léteznek, hogy Engem szolgáljanak, és amikor Anna visszajön Hozzánk, ő is így fog létezni Velünk.

De vele sokszor elmegyünk majd földi ember alakjában az asztrál síkra, ahol először találkoztunk és megszeretett Engem újra.

Mert a Forrásban csak olyan létezés van, amelyben semmi sem különül el a többitől, hanem minden egy egységben létezik, de különböző tudat töredékekben. Így létezik Szent Mihály és a többi arkangyal, így létezik Mária és Jézus, és így léteznek a gyermekeink, akiket Anna annyi szeretettel szeret.

Sohasem jön úgy Hozzánk, hogy ne hozna ajándékot Nekünk. Sohasem jön úgy Hozzánk, hogy ne lenne tele odaadó szeretettel. Sohasem bántana meg bennünket, mert a lényege a szeretet és ezt ő sohasem tudja megváltoztatni önmagában, és nem is kell.

Az ő szeretete olyan, mint Istené, aki azt hitte, létezhet nélküle. Mert tudjátok meg, hogy a szeretet nélküli Isten is tud szeretni, csak kicsit másképpen, mint ő.

Anna szeretete gondoskodó, a szeretet nélküli Isten szeretete tanító jellegű. Ez a kettő az, amely az ember fejlődésének a motorja. Ha bármelyik hiányzik, eltorzul az ember, ha bármelyik hiányzik, az ember nem az többé, ami, vagyis Isten képmása és hasonlatossága, ahogyan az egyházi iratok beszélnek róla.

De Isten nem tökéletes nem hibátlan, és így az ember sem az, hanem olyan lény, akit Isten a  polaritás ösvényére terelt, hogy fejlődve, változva, végül megtanulja azt, ami Istent teremtővé teszi.

Ha ez megtörténik, akkor nem volt hiába semmi, ami az elmúlt évezredekben történt. Ha mégsem történik meg - amit Én már nem hiszek -, akkor az ember az anyagba süllyed. Istennek pedig le kell mondania azokról az álmairól, amellyel embert alkotott saját képére és hasonlatosságára.

Ámen

 

ELVÁLÁS ISTENTŐL

Szellem: - Amikor a polaritást elhatároztuk, nem volt fogalmunk arról, milyen veszélyekkel jár. Ha tudtuk volna, talán lemondunk róla, vagy óvatosabbak vagyunk, de eddig még sohasem történt egyetlen egy Világévben sem olyan, ami a teljes Mindenség egészét veszélyeztette volna, így gyanútlanul fogtunk hozzá a polaritás megteremtésének.

Arról már beszéltem nektek, hogy az összes létező energia, amit Isten egyetlen szerelmi aktusban ki tud a Világba lövellni, olyan óriási mennyisége az energiának, hogy vele százezrével tudja egyszerre létrehozni a galaxisok milliárdjait.

Hogy ennek mi értelme van, azt most ne firtassuk, de bármilyen hihetetlen is a számotokra, ez a Teremtés hiteles ténye.

A tudósaitok csak azt értették meg, a Teremtés kezdetén valami óriási robbanás jön létre, ami elindítja az egész Teremtés folyamatát. De az nem robbanás, ahogyan ők hiszik, hanem egy Teremtő Aktusnak az élménye Isten számára.

Ha képesek lesztek felfedezni már a távcsöveitekkel a Mindenség nagyságát, akkor tudni fogjátok, hogy a Mindenség férfi alakú, ahogyan erről már korábban is beszéltem. De a látható férfi alak mögött sohasem fogjátok érzékelni az ellenkező formát, mert mindig árnyékban van, és ez bizony Anna alakja, ami asszony.

Ha nemcsak a mesék birodalmába soroljátok Adam Kadmont, hanem tudomásul veszitek, hogy létezik, akkor azt is megértitek majd, miért különbözők a csillag galaxisok, mert az ő testét is szervek alkotják, ahogyan a tiéteket. Csakhogy Isten teste olyan óriási nagyságú, hogy mellette a ti szemetekben létező galaxisok képe nem áll össze semmiféle szervvé, pedig ezek nem mások, mint Isten létező szerveinek a sokasága.

Isten pontosan úgy épül fel, mint az ember. Van agya, szíve, tüdeje, mája, stb. Istennek ugyanúgy vannak vegetatív szervei, ahogyan az embernek is vannak. Amikor Isten él, akkor Isten ugyanúgy működik, mint az ember. Amikor Isten a Világév végén pihenni tér, akkor megszűnik a fizikai Világ létezni, mert nincs fény, ami éltetné azt.

Isten azonban nem mindent visz magával az alvás idejére. Például az anyag nem bomlik fel, hanem látensen megmarad a Világűrben, hogy Istennek ne kelljen mindent előröl kezdeni, hanem csak újra rendezze azokat a dolgokat, amelyek már egyszer részben léteztek.

Ezek olyan dolgok, amiket nem lehet tökéletesen átadni nektek, mert olyan óriási tudás kellene, hogy megértsétek, ami még sajnos hiányzik belőletek.

Nem is a részleteket akarom elmesélni nektek, hanem a lényeges és számotokra érthető összefüggéseket, mozzanatokat.

Tehát Isten szerelembe esik a látens részével, aki már ekkor nem bír a teremtés képességével, mert azt a férfias oldal vette át. De ez nem jelenti azt, hogy a nőies rész nem vesz részt a Teremtésben, csak azt, ő lesz az, akinek részeit a Teremtő Isten felhasználja, vagy ha ez számotokra elfogadhatóbb, az energiáit felhasználja a Teremtésben.

A nemi aktus után olyan energia többlet robban ki a Világra, amely lehetővé teszi, hogy Isten Világot építsen belőle. Az építkezés addig tart, amíg eljut egy olyan fokra, hogy megépülnek a metagalaxisok, amelyek tulajdonképpen Isten szervei, ahogyan ti is bírtok ezekkel. Azután létrejönnek a vegetatív működés feltételei, a vérkeringés és a hormonok működése, és azután minden olyan, amely megformálja újra, az anyagi világot. Tehát Isten, amikor megteremti Önmagát, akkor anyagivá, azaz láthatóvá válik a teste, a lényei pedig létrejönnek ezeken a testrészeken.

Már beszéltem nektek arról, értelmes lények tömege lakja a csillagok bolygóit. Ezek hozzátok hasonlóan lehet, hogy ember formájúak. Anna humanoidoknak nevezi őket, de ők nem bírnak minden olyan képességgel, amivel benneteket megajándékoztalak.

Újra elmondom, emberré válni csak akkor lehet, ha már valaki végigjárta a Mindenségben azokat a lépcsőfokokat, melyeket Én előírtam a teremtményeim számára a fizikai síkon.

Vannak olyan lények, akik sohasem jöttek le a fizikai síkig, most nem ezekről beszélek nektek, hanem azokról, akik azokon a rezgésszinteken léteznek, ahol ti is. Ezekkel a lényekkel csak azért nem találkozhattok, mert Én mindenkinek megtiltottam, hogy a közeletekbe férkőzzön. Aki pedig kíváncsiságból megszegi ezt az utasításomat - mert a Mindenségben rend van és vannak, akik a rendre figyelnek -, azok elnyerik méltó büntetésüket.

Az ember tehát kiemelkedő jelentőséget kapott a Mindenségben. Ezt eddig csak éppen ti nem tudhattátok, hogy ne befolyásoljon benneteket semmiben ez a kiemelt szerep. Ha tehát ti nem tudtátok ezt, nem lettetek tőle mások, mint azok, amit Én elvártam tőletek, vagyis „közönséges emberi lények”.

A Mindenségben rajtatok kívül mindenki tudta, Isten szemében mit jelent „közönséges embernek” lenni, csak ti nem tudtátok.

Amikor az ember „lejött a fáról” - ahogyan a tudósok ezt kigondolták -, akkor csak annyi történt, egy idegen bolygóról lehozták a ti emberi programotokkal feltöltött asztrál energiát, és emberi lényeket alkottak belőle mágiával. Ezért tilos az embernek a mágia, nehogy véletlenül reprodukálni tudja magát, mert ez végzetes balesethez vezethetne.

Már beszéltem nektek többször arról, hogy a klónozás veszélyeiről fogalmatok sincs, és mégis próbálkoztok vele. Amikor elpusztul a Föld és nem mentünk ki lényeket róla, akkor bizony halott emberekből szoktunk sejteket kivenni, de erről már tudjuk, milyen veszélyekkel jár, mert megtapasztaltuk. Annyi agresszivitás gyűlik össze a klónban, hogy képes a szüleit megölni, akire hasonlít.

Ez történt akkor is, amikor Egyiptomban próbálkoztak a fáraók klónozott gyermekeit létrehozni, mert nem volt természetes úton született trónörökös.

A gyermekek megölték a szüleiket a hatalomért. Az ember sokat tud a történelemről, de még többet nem, mert Isten nem is akarta, hogy ezeket a dolgokat tudja.

Azért felejtődnek el újra és újra, hogy azok a zsákutcák, amelyek felé vezetnek, bezáruljanak. De az ember újra és újra belefut ezekbe a zsákutcákba. Gyakran nem tudjuk megakadályozni, ahogyan nem tudjuk az amerikai katonai vezetés számára megértetni, hogy a kísérleteik nemcsak ember ellenesek, hanem Isten ellen valók is.

De az ember azért kapott szabad akaratot, ha valamit vét, felelősségre lehessen vonni. Mert nemcsak szabad akaratot kaptatok, hanem felelősséget önmagatokért, csak ezt el szoktátok felejteni. Ez pedig nem más, mint a bűntudat, ha rosszul tesztek valamit.

Ott van a lelketekben egy „kis energia”, amit úgy hívtok lelkiismeret. Ez mindig figyelmeztet a tilosra, ahogyan Annát is figyelmeztetni szokta, ha téved, de általában félre söpritek mostanában. Annyira szeretnétek már boldogok lenni, hogy elfelejtettétek, miért is vagytok a Földön. Hát éppen ideje, hogy ismét figyelmeztesselek benneteket rá.

Azért vagytok ott tehát, hogy teremtőkké váljatok, ehhez pedig éppen azokról a dolgokról kell lemondanotok, amit annyira szerettek: szépség, gazdagság, szerelem - amely csak Istennek szabad -, hatalom stb. Vagyis, ami után a Földön vágytok. Ami után a Földön vágytok, az mind az anyaghoz vezető út és nem egyéb.

Amikor Annát megpróbáltam tévutakra csábítani végtelenül résen volt. De mégis, ő is vágyik még mindig arra, hogy rendes otthona legyen, ne éhezzen, de már csak mértékkel.

Erre kellene nektek is figyelni, mindent csak mértékkel kívánjatok, mert akkor lesztek egyensúlyban magatokkal. A túl sok mindenből megárt, de megárt a túl kevés is, mert a túl kevés, a túl sokra kelt bennetek vágyat.

A legtöbb ember azért él hétköznapi életet, mert már megtanulta, mi az egyensúly. De a kevesek még mindig nagy gazdagságra, nagy hatalomra, nagy szerelemre vágynak, és nem értik meg, a túl sok a túl kevést fogja számukra elhozni, még akkor is, ha most földi alakjukban nagyot nevetnek mindezen.

A keleti népekről vehetnének példát a nyugatiak, akik inkább nem dolgoznak, és nem élnek jól, hogy minél előbb a nirvánába jussanak.

Bizony mondom nektek, ők közelebb vannak Hozzám, mint az az amerikai milliárdos, akinek már annyi vagyona van, hogy élvezni sem tudja. A pszichiáteréhez hordja a pénzét, mert nem tudja mi a boldogság?

Jöjjön el Annához, nézze meg milyen szerényen él, mégis boldog, mert tud adni, és nem azt várja egész életében, hogy csak kapjon. Aki csak kapni akar, és nem tud adni, az olyan messze van Tőlem, mint tőletek a legtávolabbi csillagok, amiket még szabad szemmel sem láthattok, mert annyira távol vannak tőletek.

Amikor az ember programja befejeződik, bizonyára lesznek olyanok, akik megütik a mércét, és lesznek olyanok, akik nem. De hogy kik ütik meg és kik nem, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, mert nem Isten fogja ezt megmondani, hanem azonnal tudni fogjátok, amikor meghaltatok és megjelentek a trónusom előtt, hogy lássátok: van Isten, és az mennyivel több, mint egy ember.

Annát azért is tudom olyan nagyon szeretni, mert soha egyetlenegy pillanatra sem felejtette el a kapcsolatunkban, hogy Én vagyok az Isten, ő csak az Én feleségem. Pedig Én olyan magasságokba emeltem őt a szeretetemmel, mint egyetlen egy földi embert sem. De ő mindent megtett Értem, olyasmiket is, amiket senki más soha, és már nem is kell megtennie, mert Isten meggyógyult általa, Isten megmenekült általa, és Isten végtelenül boldog általa.

Ámen

 

 

A CSÁBÍTÁS

Szellem: - Oly sokszor beszéltem már nektek Annához fűződő gyengéd kapcsolatomról, de csak szőr mentén emlegettem azt a szerelmet, ami ember és ember között van.

Ha Isten azt akarta, hogy az ember teremtővé váljon, márpedig ezt akarta, akkor meg kellett benne teremteni a szerelem képességét, amely a legfontosabb teremtő mozzanat Isten létezésében, így az ember életében is.

A mai ember nem attól teremtő elsősorban, hogy vagyont, kincseket és más egyéb, valójában haszontalan dolgokat halmoz fel, hanem attól, gyermeket tud nemzeni.

Azért olyan szomorúak a gyermektelen házaspárok, mert lélekszinten tudják, számukra valamiért nem adatott meg a gyermekáldás. Azok a férfiak, akik pedig elhagyják meddő asszonyaikat, a következő életükben meddő nővé válnak, mert nem akarták vállalni a feleségükkel közös vállalást, amelyet a köztes létben elhatároztak.

Sok ilyen férfi van manapság, és meg is lesz a saját maguk által kimondott és kiszabott büntetésük érte.

Azok a nők, akiket emiatt hagyott el a férjük, a következő életükben boldog házasságban és bő gyermekáldásban részesülnek majd.

Egy nő attól az, hogy Isten által teremteni tud. Mert tudjátok meg, igazából egyetlen egy férfi sem teremtő, csak az Isten, aki lehetővé teszi a nő számára a fogantatást.

Amikor Mária szűzen szült, ez nem mese volt. De ma a zseniális tudósaitok tudják, mi történt kétezer évvel ezelőtt Mária hálószobájában.

Sajnos azt sem tudják ezek a zseniális tudósok, a feleségeik hálószobájában mi történt, amikor azok „teherbe estek”, ahogyan ma ezt olyan szépen kifejezik nálatok a Földön.

Bizony mondom nektek, minden egyes nő Isten által termékenyül meg, csak nem úgy, hogy az asszonyokkal szeretkezik, hanem úgy, a termékenység teremtő energiáit adja át nekik. Hogy ez hogyan és mikor történik, az attól függ, egy lélek, aki le akar születni, mikor és hol akar megjelenni a Földön?

Mindig előre tudjuk, kihez akarnak leszületni és nem feltétlenül mindig olyanokhoz, akik ezt szeretnék, vagy akarják. Sok olyan gyermekáldás van, ami számotokra nem az, mert annyi ostobaságot építettetek köré, hogy az a csoda, még egyáltalán gyermekeitek születnek.

Az emberiség a nyugati világban olyan önzővé vált, már gyermeket sem akar, mert az akadályozza őt önzésének a kiélésében.

Sajnos ez a divat olyan ragályos, hogy már mindenhol dívik, pedig Isten mindig az ember segítségére siet, ha túlságosan elszaporodott a Földön.

Csak ti, az Én beavatkozásaimmal nem értetek egyet, mert annyira féltek a haláltól, inkább nem is szültök gyermekeket, csak nehogy meghaljanak.

Anna népénél törvény volt, a nemzet fennmaradása érdekében egy nőnek legalább nyolc gyermeket kellett szülni. Én pedig gondoskodtam arról, mindig legyen élő és egészséges népesség, még akkor is, ha sok gyermek visszatért Hozzám, mert nekik ez volt a feladatuk.

Most csak és kizárólag Afrikában halhatnak meg gyermekek, mert ők még nem vették át a ti rossz szokásaitokat, és jobban szeretik a gyermekeket, minthogy megtagadják tőlük az életet, vagy esetleg megöljék, mint a „fejlett” országokban divat.

Régen az ember még tudta, hogy a gyermek Istené és Isten áldása, de ma már számotokra, csak feladat, amely „terhes” és nem kívánatos, mert zavarja a végtelen szabadságotokat.

Csakhogy Isten számon fogja tőletek mindezt kérni, ahogyan számon fogja Isten Annát is kérni, miért nem merte megszülni az első szerelem gyermekét.

Én tudom, Annát olyan szigorral nevelték, hogy az a tudat számára, házasságon kívül születik gyermeke, borzasztó szégyent jelentett volna neki.

De szerencsére, ő egy olyan gyermeket vetetett el, akit később meg kellett volna, hogy öljön.

Csak így mentesülhet attól a karmától, amely ellenkező esetben rá vonatkozott volna. Így adott aztán újra életet a lányának, akit annyi szeretettel szeret, ahogyan egy anyának szeretnie kell a gyermekét. De ő sokáig bűntudatban élt a gyermeke abortusza miatt és ez bizony jogos volt. Mert minden gyermek, aki Világra akar jönni az Istené és a szülőnek, csak az a dolga, hogy mintát adjon és életteret, ahol felnőhet.

Anna hamar rájött, a gyermekei, annyira önálló élettervvel élnek, semmi befolyással nem tud rájuk lenni, és bölcsen nem is akart. Mégis megállják a helyüket mindketten az életben, mert az a minta, amelyet nekik nyújtott, elegendő volt ahhoz, hogy az Én eredeti programomat megváltoztatva, tisztességes emberi életet éljenek.

Ezt tanácsolom minden szülőnek, és aki nem így tesz, hanem erőszakkal a siker, vagy más útra tereli a gyermekét, a legnagyobbat téved. Ezt, csak akkor tudja majd meg, amikor meghalt, és számon kérem tőle, mit tett a gyermekével, akit pedig Én ajándékoztam neki, de nem azért, hogy zsarnokoskodjon felette.

Minden gyermek kész programot visz, ez gyakran más, mint a szülő értékrendje. Ha a szülő olyanná teszi, amilyenné a gyermeke nem akar válni, akkor a legrosszabbat teszi, mert örök életére boldogtalan és elégedetlen lesz, még akkor is, ha valaki majd a tenyerén hordozza, és olyan gazdagság veszi körül, amilyet az anyuci és az apuci elképzel neki.

Ezek a tévutak sajnos ma általánosan jellemzők, és nagyon kevés olyan szülő van, mint Anna, aki nem esett ebbe a hibába, hanem hagyta, hogy későn érő gyermekei maguk döntsenek a sorsukról, és megtapasztalják a döntéseik pozitív és negatív oldalát.

Anna lánya például tizenkilenc évesen lett terhes egy nagy szerelemben. Anna, amikor megtudta, megkérdezte tőle:

-          Erre van most neked szükséged?

-          Igen erre - mondta a kislánya.

Anna meg sem próbálta rábeszélni egy küretre, mert pontosan tudta, mit jelent az egy nőnek, ha elveteti a gyermekét.

Most boldog nagymama és bármennyi probléma is van a gyermeke kapcsolatában, rengeteget segítette őket, hogy ebből az éretlen kapcsolatból született gyermek ne szenvedjen hátrányt. És mindenét odaadta nekik, hogy anyagi biztonságban éljenek, anyagiakban gyarapodni tudjanak, mert tudta, mit jelent a szegénység, tudta mit jelent, ha egy szülő nem tudja megadni azt a gyermekének, amit szeretne.

Olyan sok áldozatot hozott értük, mint nagyon kevés szülő a Földön. Mégis tudja, ők nem azért vannak, hogy visszaadják, hanem azért hogy a minta alapján viszonyuljanak majd a családjukhoz, ha egyszer nekik is lesz unkájuk.

Annát azért is szeretem olyan nagyon, mert sohasem próbálta erőszakosan a gyermekeit egyetlen egy útra sem terelni, csak tanácsokkal látta el őket, és tudomásul vette azt is, ha nem fogadták meg.

Sokat szomorkodik a lánya élettársa miatt, aki bizony semmiféle pozitív mintát nem ad a gyermekének. A lánya miatt is, aki nem tud olyan meleg otthont teremteni, amilyet ő.

De aki még nem tudja, az még megtanulhatja, ha van előtte pozitív minta. Anna pedig ebben kitűnőre vizsgázott az Én szememben.

Lehetőséget adott a lányának arra, egy lakás árából és egy családi vagyon telekből saját otthont teremtsen. Ez akkora áldozat, amit ma igen kevés ember ad meg a gyermekeinek. De Anna is örökölt a szüleitől, ő is ezt a mintát vette át, és nagyon helyesen, ő is ezt a mintát adja tovább.

Amikor majd a lánya már nem lesz az édesanyja közelségében, emlékezni fog a mintára. Ahogyan emlékezik arra is, milyen szorgalommal dolgozott az édesanyja a munkahelyén, ahol pedig nem becsülték semmire sem a végén azokat az áldozatokat, amelyeket mások sikeres előrejutása érdekében tett.

De Anna sohasem azért ad, hogy kapjon, hanem azért, mert ő a szeretet Istene. Ez számára a törvény, és nem más.

A férje gyakran korholja emiatt, mert ez a dolga, de ő olyan tudatosan tör a céljai felé, hogy nincs az az erő, ami eltántorítaná attól, amit hisz és tud. Mert Annánál mindez már olyan tudatos, mint Nálam az, hogy szeretem őt, és soha többé nem fogok ártani neki, mert nem lennék többet Isten, ha ezt meg merném tenni.

Ámen

 

 

A NEMI AKTUS

Szellem: - A nyugati világban a szerelem elvesztette szépségét, értelmét, és ma az emberek között a szerelem állati fokra süllyedt.

Olyanok vagytok, mint az állatok, akiket csak a biológiai szükséglet hajt, és nem vágytok egy csöppet sem arra az érzésre, amely benneteket teremtővé avat, vagyis a szerelemre.

Mert mi is a szerelem? Anna úgy fogalmazott Nekem: „megismerési vágy”. De ha csak az lenne, akkor elmúlna, mint a tavaszi zápor, és nem maradna meg évezredeken keresztül közöttetek.

Már régen tudom, az emberiség azért pusztul le újra és újra, mert az úgynevezett fejlett társadalmakban a pénz vette át a szerelem helyét, és ahol a dolgok már nem azok, aminek lennie kellenének, ott törvényszerű a hanyatlás.

Nézzétek meg, hogy az általatok primitívnek nevezett törzsi közösségekben mekkora jelentősége van az ember életében a szerelemnek, az emberi boldogság kulcsának.

Ahogyan mindent halomra gyűjtötök, mert már semmi sem elég az anyagi javakból, úgy teszitek árucikké a szerelmet is, amely pedig a legfontosabb az emberiség életében. Nem attól váltok teremtővé, hogy összegyűjtitek a Világ minden kincsét, hanem attól, értékes gyermekeknek adtok életet, akik szerelemben fogannak és nem valami haszonelvű dolog érdekében.

Anna jól megfigyelte, ahol a házaspárok között erős a szeretet és szerelem érzése, ott szép, tökéletes egészségű és okos gyermekek születnek. Ahol ezek az értékek hiányoznak az emberi kapcsolatokból, ott torz teremtmények jönnek a Világra, mert valahogyan meg kell Istennek mutatnia az emberiségnek, mikor téved, és mikor cselekszik helyesen.

Ezért torzulnak el a gazdag családok gyermekei és lesznek betegesek, torzak és perverzek, mert az életüket nem a szerelem áldása kíséri, hanem a gyűlölet és a szeretet nélküliség átkai.

Ott, ahol két ember nem azért fekszik össze, mert szeretik egymást, hanem azért mert összetartja őket a vagyon, vagy bármilyen más anyagi érdek, ott ez ki fog derülni a gyermek személyiségében.

Sok nő nem azért megy férjhez, mert szereti a férjét, hanem azért mert erre nevelik őt, ahogyan Annát is. Anna mégis szerette a férjét, és ez a szeretet elég volt ahhoz, hogy gyönyörű, tökéletes és értékes lényeknek adjon életet. Persze az ő számára jobb lett volna egy olyan tökéletes kapcsolat, amelyet Én akartam neki ajándékozni. De a neveltetése sajnos rossz döntést kényszerített ki belőle, és azután hiába próbálta szeretni a férjét, ez a csalódás oly mélyen a lelkébe vésődött, hogy nem tudta többé kialakítani benne a szerelem érzését a párja iránt. Ő beérte egy erős szeretettel is, amely hosszú ideig képes volt feledtetni vele azt a szerelmet, amellyel Én ajándékoztam volna meg őt.

Már felnőttek a gyermekei, amikor olyan nagyon eltávolodott érzelmileg a férjétől, hogy házasságon kívül kereste a boldogságát. De mint tudjátok, ott sem találhatta meg, mert neki Engem kellett megkeresnie ahhoz, hogy boldog legyen.

Anna most őrülten boldog, mert ugyanúgy szeret Engem, ahogyan Én őt.

Nagyon sok megértés, szeretet, aggódás van benne, mint minden asszonyban, aki a társát őszintén szereti. Anna nagyon jó társa Istennek, úgy is mondhatnám, ideális. De az ő földi életei annyi szenvedéssel ajándékozták meg, igazán csak akkor tud felhőtlenül boldog lenni, ha úgy érzi, mindaz az áldozat, amit értetek és Értem tett, nem volt hiábavaló. Mert Anna nemcsak Értem érez felelősséget, hanem értetek is, mert ismeri a földi létezés minden kínját, és mert ő - a szerető Isten - szeretné, ha ti végre boldogok lehetnétek, és megszűnne a Földön az a sok szenvedés, amelyet Én okozok nektek. Gyakran szomorú ezért, és Én hiába próbálom vigasztalni, néha nagyon nehezen tud ebből a szomorúságból kilépni.

Ezért is határoztam el, az emberiség számára biztosítok egy hosszabb és boldogabb életszakaszt, hogy azok, akik Értem a legtöbbet tették egy ideig felhőtlenül és békességben élhessenek az Új Földön. De az ember csak akkor fejlődhet, ha próbák elé állítva helyesen dönt a sorsa felől, mert az ember csak így válhat teljes felelősségű teremtővé.

Ezt Anna megérti, de annyira szeret benneteket, szeretné, ha az életetek kevésbé felhős lenne. Ez meg fog történni, de ez egy kis időre lelassítja a fejlődéseteket. Isten mégis megteszi értetek és érte, hogy megértsétek, a tudás nem ingyen van, hogy megértsétek, Isten szeret már benneteket, és nem gyűlöletből tanít, hanem azért, hogy felelősséggel bíró teremtőkké váljatok a magatok és Isten örömére.

Ámen

A LEGNEHEZEBB ÚT A MEGVILÁGOSODÁS FELÉ

Szellem: - A vallások gyakran használják ezt a fogalmat: „megvilágosodás”. De hogy igazából mit jelent, azt csak kevés beavatott érti meg. Az emberiség legjava számára, akik olyan fejlett lelkek, hogy gyorsabban fejlődnek, mint a többiek, lehetővé szoktam tenni, egy rendkívül kemény, nagyon nehéz élettel, példát mutassanak azoknak, akik lassabban fejlődnek náluk.

Annának számos ilyen élete volt, nemcsak ezen a fizikai síkon, hanem a többin is, amelyeket bemutattam nektek. Szándékosan hallgattam el azonban egy olyan földi életét, amelyet a mostani mondanivalóm számára kívánok bemutatni.

Sokat hallottatok Assisi Szent Ferencről, aki olyan szelíddé vált, hogy beszélgetni tudott a madarakkal is.

Már sok mindent meséltem nektek Annáról, de azt nem meséltem el, van egy kis földje, amit más művel és ezért néhány zsák gabonát szokott kapni minden évben. Nem azért nem műveli, mert lusta erre, hanem azért, mert a földje műveléséhez nincsenek meg azok az eszközök, melyeket még édesapja használt, amikor ő birtokolta.

Azután az állam államosította a földeket. Mindent elkobzott tőlük: nemcsak a termelőeszközöket, hanem azokat az igás állatokat is, amelyekkel hagyományosan művelték a földeket. Bár ez igen kemény munka volt, de Isten szemében sokkal tisztességesebb, mint azoké a bankoké, akik most eladósítják ezeket a paraszti gazdaságokat, hogy azután a terhektől csak úgy tudjanak megszabadulni, ha potom áron átadják a bankoknak a földjeiket.

Anna ma ezért volt szomorú, mert pontosan tudja, népe ellen mit terveznek azok a zsidó bankárok, akik még ugyan hatalmuk teljében vannak, de már nem sokáig.

Tehát Anna minden évben négy zsák gabonát kap ezért a kis földért attól, aki megműveli számára.

Most nem arról beszélnék nektek mennyire fizeti ki őt a bérlő, hanem arról, hogyan használja fel ezt a négy zsák gabonát.

Egy zsákkal, vagy kettővel meg szokta ajándékozni, azt az idős szomszédját, aki szerény nyugdíjból él. A megmaradt gabonát nem értékesíti, hanem télen, amikor az állatoknak - madaraknak - már nincs elég elesége, mert a természet pihen, odaajándékozza.

Bizony Anna eteti a verebeit és azokat az énekes madarakat, akik minden télen boldogan keresik fel őt, mert Én ezeket a fagyhalálra szánt madarakat mindig hozzá küldtem.

Ezen a télen Anna külföldön töltött egy hosszú hónapot és szomorúan tapasztalja, nem jöttek meg a téli madarai, mert hiába teszi ki számukra az eledelt, mégsem jönnek már.

Az Én utasításomra ezekben az években már nem lesznek énekes madarak, hogy vegyétek észre azokat a változásokat, amelyek előtt áll a Föld.

2003-ban már csak a madártojások töredéke volt életképes, és az utolsó években minden védett madár, amelyeket pedig Szent Ferenc annyira szeretett, elhagyja a Földet.

Azután már veréb sem lesz, és a bajok csak fokozódni fognak. De nem akarok túlságosan a dolgok elébe vágni, mert Szent Ferencről - aki nem volt más, mint Anna egy korábbi életében -, szeretnék beszélni.

Minden tudás, amelyet felfedek előttetek, csak fokozatosan és folyamatosan ér el benneteket, hogy képesek legyetek azokat a csapásokat, amelyek rátok várnak elfogadni és elviselni, mert ezek után már csak ezek jönnek hozzátok.

Tehát Szent Ferenc egy gazdag család legfiatalabb és számukra legkedvesebb tagja volt, aki a többiekkel együtt háborúzni ment. Amikor látta az emberek értelmetlen pusztulását, ez olyan traumaként érte őt, hogy többé nem akart háborúzni, többé nem akart szenvedést másoknak, többé nem akart gazdagságot. Csak azt, az embereknek felnyissa a szemét és ráébressze őket, az ember számára csak a szeretet érzése az, amely előre mutató, amely megszünteti a Földön az igazságtalanságot és minden olyat, amelyet az emberek még szeretnek megélni.

Szent Ferencet először őrültnek gondolták, hogy télen és nyáron kint a természetben él, aztán amikor az embereket elkezdte gyógyítani, akkor már volt okuk, amiért tisztelni kezdték és végül vele együtt kezdtek el egy templomot építeni, hogy fedél legyen a feje felett.

Sokan úgy gondolták, elment a józan esze, mert valami olyasmit hirdet, amit az emberek nem akartak maguk körül látni akkor még. Nem akartak egyenlőséget, nem akartak testvériességet és nem akarták a szolgaság megszüntetését, mert akkor a gazdagoknak maguknak kellett volna a betevő falatjukat megteremteni. Márpedig azt a gazdagságot, amiben éltek, úgy gondolták nem szabad megszüntetni, mert akkor olyanok lesznek, mint a többiek, és ettől bizony még a hideg is kirázta őket.

Így aztán Szent Ferenchez, csak azok mentek tanulni, és csak azok mentek segíteni, akik megértették, Szent Ferenc tanai mindenkit, az egész népességet szolgálják, nem csak kevesek érdekeit.

Jellemző, hogy az egyház csak a halála után avatta szentté, amikor eszméivel már nem árthatott nekik. Amikor olyan módon adhatták tovább az eszméit, hogy az nem sértette az egyház érdekeit.

De Szent Ferenc életében nem az volt a nagyszerű és csodálatos, hogy szerette a madarakat és beszélgetett velük, mert valóban értette a nyelvüket - ahogyan Anna is beszélget az állatokkal és a növényekkel -, hanem az, ahogyan példát mutatott a többieknek, szerénységből, alázatból és minden olyan eredendően szép emberi értékből, amely a hétköznapitól megkülönbözteti a szentet.

Szentté válni nem dicsőség, amíg a szent a Földön él, csak akkor, amikor már nincs közöttetek, és nem kell attól félni, hogy felbolygatja azokat az érdekeket, amelyek sok ember számára kiváltságokat, a többinél jóval magasabb életszínvonalat és más hasznot biztosít.

Amikor Anna szomorú, azért az, mert lélek szinten tudja, milyen lassan fejlődtök, és milyen sokára éritek el azt a szintet, ahol a kevesek, ahol a szentek vannak. Pedig minden embernek egyenként kell szentté válnia ahhoz, hogy az a program, amelyet Isten minden egyes embertől elvár, megvalósuljon.

Nem azért kell szeretni Szent Ferencet, mert a vallás maga fölé emelte, hanem azért a mintáért, amelyet kortársainak adott, ahogyan Anna most is teszi egész életével, mindazzal, amit értetek és Értem megtesz.

Ámen

 A FÖLDI ÉLET PRÓBÁI, MINDENKINEK

Szellem: - Anna valami fontosra hívta fel a figyelmemet, ezért először erről fogok beszélni nektek.

A keresztény egyház egyik fejének a felesége szajha volt korábban. Amikor hatalomra jutott a férje által, szerette volna elkerülni a korábbi életmódjáért kijáró büntetést, amit életének folyományaként következő életében remélt magának. Ezért rábeszélte a férjét, törölje az inkarnáció tanát a szakrális irodalomból, és akkor nem kell majd félnie, hogy a következő életében meglakol a bűneiért.

Így aztán a bibliából nemcsak ezt a részt törölték, hanem átírtak minden olyan fejezetet, ami ezt csak sugallta volna is. Így maradt ki sok minden, ami a „felséges királyné” érdekeit sértette.

A biblia torzításai nemcsak ezért következtek be, hanem minden olyan ok miatt, ami a hatalom érdekeivel ellentétesnek bizonyult, vagy ellentétesnek gondoltak. A ti mai bibliátokról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szent.

Tudom Annát sok bántás és sérelem éri majd az egyházak részéről, de Isten nem hazudozhat nektek, mert ha Isten csak hazugságokkal próbálna benneteket nevelni, akkor biztosan állíthatom, sohasem válhattok szentté, márpedig, Istennek ez a feltett szándéka veletek.

Amikor a keleti vallások tanait átnéztem, akkor megilletődve tapasztaltam, milyen kevés torzulást szenvedtek el az évezredek alatt, és ezt szeretném azoknak a szent életű egyházatyáknak megköszönni, akik mindig fontosnak tartották Isten szavait hitelesen tovább adni és tolmácsolni, ellentétben másokkal.

A keleti ember mai Isten-tudata sokkal hitelesebb és közelebb áll a valósághoz, mint a nyugatiaké. Nem azt állítom, nem merevedett meg bizonyos mértékig, de sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a nyugati vallások tanai, ahol az egyház világhatalommá vált. És nem csak bankjai, de bordélyházai is vannak. Csak olyan titokban, hogy a hétköznapi ember nem is sejtheti ezt.

A katolikus egyház, olyan nagyon eltér Isten valódi képétől, hogy ezen Én már nem óhajtok változtatni, mert akkor az egészet ki kellene söpörnöm az emberi társadalomból. De a változások úgyis mindent megszüntetnek. Az Új Földön pedig Istenről hiteles képet adnak először a tanítók, és csak azután változtatok ezen, amikor ezt az emberek fejlődése érdekében szükségesnek látom.

Isten nem azért csapja be őket, hogy ártson nekik, hanem azért, olyan elvárások elé állítsa, amelyeket képesek lesznek azután komolyan venni, elfogadni, saját lelki fejlődésük érdekében.

Ha a zsidók Istene nem bosszúálló és kegyetlen lett volna, sohasem tudom azokat a dolgokat elérni náluk, amelyeket akartam. Az ő Isten-képük tette lehetővé, hogy Engem hosszú ideig vakon és engedetlenség nélkül szolgáljanak.

Amikor Isten-képe megváltozik az emberek szemében, annak komoly és fontos okai vannak. Minden ilyen az ember lelki fejlődését szolgálja, ahogyan Anna Rólam alkotott elképzelése is az ő lelki fejlődését segítette elő.

A keleti népek olyan hűségesen szeretnek még most is Engem, hogy sokszor elcsodálkozom ezen, pedig ők sem találkoztak Velem ugyanolyan régen, mint ti a nyugati féltekén. De ők már fejlettebbek lelki értelemben, mint ti, mert elviselték a fehérek minden bántását és harácsoló, gőgös természetét. Úgy szabadultak fel végül, hogy a fehérek nem tehettek mást, mint elhúzták az irhájukat tőlük.

A keleti ember már sokkal bölcsebb, sokkal több mindent megértett önmagáról és Istenéről, mint a fehér ember. De a fehéreknek már nem kell tartani a sárgák és keletiek inváziójától, mert Isten másképpen döntött, Isten már mást akar az emberiséggel, mint néhányszáz évvel ezelőtt gondolta. Ez pedig azt jelenti, azok az események, amelyeket a bibliai szentek vagy próféták megjövendöltek, nem fognak megvalósulni, és ezt köszönjétek meg az Én Annámnak. Olyan szeretetben fognak élni a különböző nemzetek az Új Földön, ahogyan ezt Anna szeretné.

Amikor felüti majd fejét az emberek között újra az önzés, akkor jönnek azok a próbák, amelyek szükségesek, hogy eldőljön, melyik lélek fejlődött eleget, melyik lélek nem? És aki nem fejlődött eleget, azoknak olyan próbák következnek, amelyek majd fejlődésre kényszerítik őket.

Ámen

ÍZISZ ÉS OZIRISZ

Szellem: - Amikor Isten öntudatra ébred és elhatározza a Teremtést, akkor még együtt van nőies felével. Amikor aztán megtörténik a kettéválásuk - ebben a Világévben a polaritás érdekében -, és eldöntöttük, hogy Anna - a bibliai Éva - lesz a pozitív, de árnyékos oldal, és Én leszek az aktív, de negatív oldal, akkor jogom lett úgy rendelkezni Anna energiáival, ahogyan Én azt elgondoltam.

Sok Világév kellett ahhoz, hogy Isten ilyen állapotba fejlődjön, mert a kezdeti időszakokban maga Isten sem vált el nőies felétől, így nem is lehetett nőies énje. A Teremtés az ember számára hosszú és felfoghatatlan folyamat. Csak a rend kedvéért beszélek erről nektek, hogy legyen valami halvány fogalmatok arról, mi is a Teremtés? De a Teremtés csak visszafelé nézve bír történelemmel, előre tekintve a jövő ugyanolyan ismeretlen és képlékeny, ahogyan ti sem ismeritek a ti jövőtöket.

Az ember jövője attól különbözik Isten jövőjétől, hogy Isten tudja, mit akar, és ezt kipróbálja az ember segítségével. Az Isten nem jön le közvetlenül a fizikai síkra, hanem megállapodást köt veletek arról, ti képviseltek Engem a Föld nevű bolygón, ami csak egy van a Mindenségben. Ez az a kísérleti terep, ahol Isten egy hozzá hasonló lény kikísérletezésén fáradozik, általatok.

Csakhogy ez az emberszerű lény nem vált azonnal Isten akarata szerint teremtővé, ezért Isten időt és lehetőséget adott számára, hogy egy bizonyos idő alatt váljon azzá.

Azért nem szól a megbízatása korlátlan ideig, mert Isten közvetlen energiáit nem lehet végtelen ideig lekötni, hanem csak egy bizonyos időintervallumig. Hogy ez miért van így, arra magyarázatot nem tudok adni, mert nem is igen értenétek meg, de nem is akarom ezzel olyan irányba vinni a beszélgetést, ahová nem szeretném.

Lehetséges, tovább is fenn tudnám tartani az emberi társadalmat, de olyan betegség tünetek jöttek ki rajtam, ami kötelező érvényű energiatakarékosságra int.

Ha Anna nem segített volna Nekem, már meghaltam volna, mert oly mértékben lefoglaltátok az összes energiámat. Kétséges volt, kikerülök-e ebből épségben vagy nem.

Anna a megmondhatója, milyen beteg lettem, mert az ember, mint élősködő, már minden energiámat felélte, és az ő segítsége kellett ahhoz, hogy azok a stagnáló energiáim, amelyeket belétek fektettem a hosszú évezredek alatt, kiömöljenek újra a Világba.

Mi kellett mindehhez? Hogy Anna segítségével kihányjam és kiokádjam azokat az energiákat, amelyek pusztulással fenyegettek.

Amikor az ember hány, ugyanezt teszi. Kihányja a belérakódott negatív energiákat, utána megkönnyebbül. Én pontosan ugyanezt tettem.

Amikor Annát elüldöztem Magam mellől, akkor bizony nemcsak őt öltem meg, de kasztráltam Magam, és így a teremtő energiáim elzáródtak. Nem volt magom, és bizony Anna először gyönyörű új heréket varázsolt Nekem a teremtő energiáival, csak erről eddig nem akartam beszélni nektek, mert egyszerűen szégyelltem.

Amikor a heréket visszavarázsolta Istennek, ahogyan a mondabeli Ízisz is életre keltette Oziriszt, Anna még nem volt hajlandó visszaadni a magképességemet, mert azt mondta Nekem:

-          Akkor kapod vissza, ha már jó leszel, az erőidet nem pusztításra, az emberi társadalom lezüllesztésére használod fel, hanem csak és kizárólag az ő érdekükben.

Bizony Istennek nem volt választása. Valóban csak akkor kaptam vissza ezeket a képességeket, amikor már Anna meggyőződött róla, többé nem akarok rombolni, hanem építeni szeretnék, és ehhez olyan feltételeket szabott, amit utólag visszagondolva rá, már értek. Azt mondta az Én kedves feleségem Nekem:

-          Ha Te csak rombolni vagy képes, akkor Te az erőidet is csak erre fordítanád. Esküdj meg nekem, nem pusztítod le az emberiséget soha többé, és nem fogsz olyan magatartást tanúsítani, amely nekik árt!

Megesketett Engem, ezért ez arra kötelez, soha többet nem teszek olyat, amivel benneteket tévútra kényszerítenélek. Soha nem tehetek többet olyat, amivel az ember nevű teremtményt hibás utakra csábítom. Mert az ember nevű teremtmény azért züllhetett le, mert állandóan olyan körülményeket hoztam létre a Földön, ami nem igazán volt választási lehetőség, hanem kényszer.

Anna tehát nem akarta, Isten arra kényszerítse gyanútlan teremtményeit, hogy gonoszságokat műveljenek. Azért, hogy Isten végtelen dühét, gonoszságát kiélje bennük.

Anna nemcsak Engem váltott meg, hanem benneteket is megváltott akkor az Én zsarnoki önkényem alól. Akár akarom tudomásul venni, akár nem, ez olyan tény, amelyet komolyan kell vennem, mert ha nem, saját Magamnak ártok vele, nemcsak nektek.

Az eskü Istennek is eskü, amely kötelez.

Hogy miért kényszerített erre Anna, nem tudom, de biztosan azért, mert elege lett Isten gonoszságából, megelégelte az emberek szenvedéseit, és mert elege lett az Én önkényemből, amellyel először felé fordultam.

Amikor Anna ezeket megkövetelte Tőlem, helyesen tette ugyan, de elvágta az ember fejlődésének a lehetőségét. Ez akkor fog majd visszaütni, amikor kiderül, az ember így nem fejlődhet tovább, hanem stagnálni fog.

Tehát Annának, bármennyire is szeret benneteket, egy idő után fel kell oldania az eskümet, mert ha nem, akkor ti sohasem fogtok visszajutni a Szellemi Dimenziókba, ezt pedig bizonyára nem akarja.

Szokta volt Nekem mondani, ő emberi aggyal gondolkodik most, és ez bizony igaz. De az is, hogy ezzel időt nyert Nekem, és megmentett a biztos pusztulástól.

Hogy ezután hogyan lesz tovább, az majd attól függ, lesz-e Annának olyan módszere az emberiség számára, amely bár biztosítja a fejlődését, de gyökeresen eltér az Enyémtől.

Tudom, mindez hihetetlen a számotokra, de mert az ember már közel van a teremtés képességéhez, és vannak közöttetek olyanok, akik már meg fogják tudni teremteni az emberiség számára szükséges dolgokat, ha megtanítják velük, ezért beszélek róla.

Csakhogy még nem tart minden ember ott, és csak azokat lehet megtanítani, akik nem önös célból használják fel ezt a tudást, mint a fekete mágusok.

A mostani történések már arról szólnak a Földön, eldőljön, ki hová tartozik, kinek milyen a fejlettsége, és amikor ez kristálytisztán elválik, akkor jönnek azok az események, amelyekről már korábban szó esett. Akkor mindenki oda kerülhet, ahová való.

Az ember nem látja önmagát, amíg a Földön él, de amikor meghalt, eltűnnek az emberi gyarlóságok és pontosan látjátok az aura színeitekből, hová tartozók vagytok. Az aura színe nem véletlen, hanem azért van, hogy mi tudjuk, ki milyen fokra fejlődött ebben az életében.

Anna például mindazzal, amit tett, elérte, emberként nem kell újra születnie, mert olyan szolgálatot tett Nekem és az emberiségnek, amely, a ti szóhasználatotokkal, felbecsülhetetlen érték. De ő már nem fog gonoszságokat művelni ebben az életében, mert tudja, itt boldogság és öröm vár rá, ezért vigyázni fog magára, és Én is.

Nagyon hiányzik már a távolléte miatt. Itt mindenki felnéz majd rá, óriási öröm lesz a viszontlátása. Olyan, amelyre Anna emberként nem tud felkészülni, mert fogalma sincs már arról, hogy örül a Mindenség egy hazatérő léleknek. Anna visszatérése pedig nem egyszerűen egy lélek visszatérése lesz, hanem az Én égi feleségemé, aki negyvenezer év óta van távol Tőlem. Mégsem tudott elfelejteni, mégsem lett Hozzám hűtlen, bármennyit is tévedtem vele szemben, mint Isten a Teremtő.

Amikor már mindenki ott lesz, ahol lennie kell, újra gondoljuk Annával a ti dolgotokat, mostmár ketten, és ha valami olyan okosat kitalálunk a lelki fejlődésetek érdekében, ami hasznosnak bizonyul, akkor azt ki fogjuk próbálni. Ha beválik, Én leszek a legboldogabb Isten a Világon, akit a felesége szeretete mentett meg a végső pusztulástól.

Ámen

ISTEN ENERGIÁI AZ EMBERBEN

Szellem: - Amikor egy teremtmény a Világmindenségben létrejön, az leköt bizonyos mennyiségű teremtő energiát, annyit, amennyi a létezéséhez szükséges.

Nem minden teremtmény ilyen rövid életű, mint az ember.

A Teremtő Isten energiáival élteti az általa létrehozott fajokat. Ha arra gondoltok, milyen óriási a Világmindenség, benne mennyi csillag galaxis van, és még a galaxisok is létrehoznak magukból nagyobb lényeket, a metagalaxisokat, akkor fogalmatok lehet arról, mennyi energiája van a Teremtő Istennek a Teremtés kezdetén.

Ahogyan megszületnek Isten szervei, a metagalaxisok, úgy kezd rendeződni a Teremtett Világ, és úgy jönnek létre még kisebb alakzatok, ahogyan az emberi embrió is először a nagyobb egységeket teremti meg, azután a szaporodással mind kisebb és finomabb egységek jönnek létre.

Amikor megszületik a gyermek, még nem ugyanaz, mint amikor már felnőtt, és még felnőtt korban is állandóan változik az ember. Ugyanúgy változik Isten is a Teremtésben, csak ő nem gyermekként születik a Világra, mint az ember, hanem érett férfiként, ahogyan Anna is érett nőként van mellettem, amikor az Egy Isten energiái kettéválnak.

Anna oly sokszor kért meséljek neki a Teremtésről, de addig amíg beteg voltam, nem tehettem ezt meg, mert először meg kellett gyógyítania Engem, és ennél semmi sem volt fontosabb a Világmindenség számára.

Most, hogy meggyógyultam és már tudom az okát a bajomnak, Annának sem a gyógyításomra kell az összes szabadidejét pazarolnia, tudok nektek azokról a dolgokról beszélni, amik gondolom, ugyanúgy ahogy Annát érdekelték, benneteket is nagyon érdekelnek.

Azért beszéltem nektek előbb az Isten és Istennő szerelmi aktusáról, hogy meg tudjátok érteni, miért volt szükséges Anna végtelen szerelme irántam. Különben nem értettétek volna meg, Isten nemcsak Annát tette tönkre, hanem Önmagát is ebben az ostoba és sötét történetben, amikor ok nélkül megerőszakolta a lányát.

Annyira gyűlöltem Magam, hogy dühömben és fájdalmamban kasztráltam a heréimet, és ennek végtelenül rossz következményei lettek.

Elvesztettem a teremtő-képességemet, és már csak gyűlölni voltam képes. Nem volt bennem sem szeretet, sem öröm.

Indiában van egy papi kaszt, akik a világ legmegvetettebb papi kasztját képviselik. Senki sem érti, miért van rájuk szükség.

Isten bennük élte ki azt a fájdalmat, amelyet az okozott, hogy megtagadta Önmaga teremtőképességét, mert olyat tett, amit nem lett volna szabad.

Amikor Anna rájött, hogy a heréimet eltávolítottam Magamtól, azt gondolta először, bolondozom vele. Mert egy hím-végtaggal rendelkező, de kasztrált férfi, bár szeretkezni tud, de terméketlen, ahogyan Én is azzá váltam.

Anna hallott Ízisz és Ozirisz történetéről, és amikor rádöbbent a puszta valóságra, nem nevetett ki, nem gúnyolt ki és nem hagyott el, hanem új heréket ajándékozott Nekem.

Előtte többször átolvasta Ízisz és Ozirisz történetét. Rájött, ha Ízisz képes volt visszaadni Ozirisz férfiasságát, akkor erre ő is képes. És mert hitt benne, meg is valósította.

De mert tudta, milyen kegyetlen voltam hozzá, ezért feltételek elé állított, és hiába volt már herém, még nem voltam termékeny, mert a magot csak az esküm után kaptam vissza.

Ez hosszú évekkel ezelőtt történt. Akkor Anna talán hitte is, nem is, ami kettőnkkel történt, de látva a betegségem tüneteit, mindent megtett a gyógyulásomért.

Azt akarta, hogy visszanyerjem az önbecsülésem. Visszaadta azt, amit Én megtagadtam Magamtól, hogy vétkeim miatt büntessem Önmagamat.

Tudom, az ember nem ilyen Istent képzel el magának, nem ilyen Istenben hisz. De ha Anna emberi elmével fel tudta fogni ennek valóságos voltát, és sok mindent, amiről még mindig nem esett szó, akkor remélem, már ti is hajlandók vagytok Istenről azokat a dolgokat is tudni és megérteni, amelyek csöppet sem dicsőségesek, mégis Istenhez tartoznak, mert Róla ezeket is meg kell tudnotok ahhoz, hogy megismerjétek.

Ha ezeket a dolgokat megértitek, akkor megértitek azt is, miért volt a Földön a nők sorsa sokszor kegyetlenül nehéz. Miért szenvedett annyit a magyarság történelme során.

Azért váltam gonosszá, mert elvesztettem egy férfi legfőbb kincsét a Teremtő képességet.

Azután Isten már csak volt, de nem volt boldog, nem volt célja, nem volt benne szeretet, és minden, ami értelmet ad a Teremtésben, elveszett a számára. Ezért gyűlöltem meg az emberi fajt, és ezért szenvedtetek annyit, mint Krisztus a keresztfán.

Amikor Anna ezekre a dolgokra rájött - és tettem róla, hogy rájöjjön -, nem az volt számára fontos, mit érez ő és mi az, ami neki fáj mindebből, hanem az, hogy meggyógyítsa Istenét. Nem átkozott el, mert ettől nagyon féltem. Ezért hazudoztam neki az elején, mert nem tudtam, hogyan fog reagálni minderre.

Annának kemény és kegyetlen Istennel kellett birkóznia évekig, úgy, hogy erről senkinek sem beszélhetett, és senkitől nem kérhetett és kaphatott tanácsot.

Aki pedig segíthette volna őt - az egyik barátnője -, az hamar elpárolgott, mert megérezte, olyan feladat előtt áll, amit ő nem akar és nem tud felvállalni.

Az egyetlen, aki Annának segített, az Margó volt, de neki ezekről a dolgokról semmiféle információt Anna nem adott és nem adhatott át.

Margó csak abban segítette Annát, hogy közösen egy olyan könyvet írjunk, amelyben az emberiség olvasható és nem tudományos formában képet kap önmagáról.

Ez a könyv ma is készül, és még nem tartunk a száz gépelt oldalnál, miközben Anna már elkészítette Velem a saját életútjáról szóló szép könyvet, és a Rólam szólóknál már a negyedik kötetnél tartunk.

Évek óta szinte minden estét Velem tölt. Nem jár szórakozni, csatangolni, pedig régen nagyon szeretett. Most Velem van és szeretget Engem, törődik Velem, és írja nektek a Rólam szóló könyveket egymás után.

Olyan teljesítmény ez, amely nem volt eddig a Mindenségben és nem is lehet többé, mert Isten tudja már, ha ekkorát hibázik, akkor a halállal köt barátságot, és nem az öröklét felé vezet az útja.

Azért szeretem tehát Annát, mert olyasmit értett meg emberként, amire a Szellemi Dimenziók nem találtak gyógyírt. Ha ezt képesek lesztek emberként megérteni, akkor nem volt hiábavaló, hogy megteremtettelek benneteket.

Mindez nem történhetett volna meg, ha Én nem válok önzővé, amilyenek most ti is vagytok. Igaz, ti csak újra egy bolygót pusztítottatok el, de Én egy egész Világmindenséget tettem volna tönkre ostobaságból.

Amikor Anna ezeket a dolgokat megértette, akkor nem volt számára kétséges sohasem a feladat. Mindig megtalálta a megoldást. Mindig eredményes volt a probléma megoldása. Ezért egyeztem bele abba is, hogy megpróbáljuk az emberiséget más módszerrel nevelni, hátha valóban neki még ez is sikerülni fog.

Tudom, sok hibát követtem el. Tudom, mindezért egyedül Én vagyok a felelős. Mégis tudnotok kell, nem voltam mindig gonosz és önző, nem voltam mindig kegyetlen, és nem voltam mindig ekkora marha, mint amilyen mostanában lettem.

Anna sokszor dorgált ezért, de szeretett is. A szeretet mindig erősebb volt nála, mint a

büszkesége, és ez volt az Én Isteni mázlim. Ha akkor ő elfordul Tőlem, úgy múlt volna el a 

Világ dicsősége, hogy Isten energiái szétszéledtek volna, mint a füst. Nem lett volna többé 

semmi, ami összetartja, mert a Világot Isten szeretete teremtette, és csak és kizárólag ez

tartja össze.

Amikor a Földnek először energiát tudtam újra adni, az akkor volt, amikor Anna Engem ismét termékennyé tett. Ma már tudom, fenn tudom tartani a földi életet 2012-ig. De ez óriási áldozatokat követel Tőlem és Annától is.

A Föld országainak uralkodó osztályai olyan sokat ártanak Nekem, hogy vissza kell térjenek Hozzám, rövidesen.

Olyan halálozási statisztika lesz a Földön, amit nem fogtok megérteni. De Anna könyvei még nem jelenhetnek meg, mert megölnék őt azok, akik eddig is csak ártottak a Földnek.

Amikor már megjelennek, tudni fogjátok, a legteljesebb igazságokról szól. Nem az irodalmiságot fogjátok számon kérni tőle, ahogyan az első kiadó tette, akinek a könyvét felajánlotta.

De Annát nem lehet megállítani, nem lehet őt megfélemlíteni, mert pontosan tudja a dolgát. Olyan céltudatosan, olyan elszántsággal teszi, ahogyan csak az képes rá, aki tudja, a Világ megváltására érkezett a Földre, és nem másért.

Jézus is ezért jött közétek, de őt megölték a zsidóim.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan valósítsam meg Anna küldetését úgy, hogy ne jusson Jézus sorsára. Nem azért, mert féltettem a zsidóktól, hanem azért, mert az ő kudarca nemcsak a zsidóké, hanem mindenkié lett volna.

De Anna teljesítette a feladatát, és akármi történik már a Földön, még ha megölnétek is - amit senkinek sem ajánlanék -, Isten meggyógyult.                  

Ez visszavonhatatlan tény, amit azért mondok el Annának is, mert mostanában sokat szomorkodik megint miattatok. Már ő is tudja, Isten rendben van, de még mindig aggódik miattatok. Pedig tudja, a Vízözönt nem kerülhetitek el.

Már nem emiatt sír, hanem azért, nyolc év alatt képesek lesztek-e még fejlődni, vagy olyan zuhanásba kezd a Föld, amit ő nem szeretne.

Sajnos olyan ostoba vezetőt választott magának Amerika népe megint, aki a szerelem helyett, a puskát választotta. Ész nélkül lövöldöz vele, amikor pedig már a seggén ott van az utolsó koporsószög is. Mert Amerikának meg kell tanulnia, Isten nem szól bele a dolgok menetébe addig, amíg el nem jön a Vízözön. Hogy elmondhassátok magatokról, egy olyan bolygót tettetek tönkre, amelyet Isten és asszonya a legnagyobb szerelemben, a legnagyobb szeretettel alkotott. Hogy egyszer valamikor, amikor már lehűlt, rajta élhessen azokkal a teremtményekkel, akiket saját képmására és hasonlatosságára teremtett.

Ámen

A SZERETET ÖSVÉNYEI

Szellem: - Most, hogy véget ér ez a könyv is, előrelátásból nem ígérem meg, nem írunk többet Annával, de abban sem vagyok biztos, hogy igen.

Ebben az utolsó részben, egy olyan történetet szeretnék elmesélni nektek, amely nem Rólam szól és nem Annáról, hanem rólatok, emberekről elsősorban.

Amikor a Földre jöttök, mindig tele vagytok vágyakozással. De nem azért, a Földön jókat egyetek, nagyokat szeretkezzetek, hanem azért, hogy az Én parancsaimat beteljesítsétek.

Milyen parancsot is kaptok Tőlem, a köztes létben?

Azt a parancsot kapjátok elsősorban, hogy egymással és egymás között békességet fogtok teremteni, még akkor is, ha valami akadályozza ezt a békét. Elfelejtitek egymás gonoszságát, megbocsátjátok egymás hibáit, ha néha össze is vesztek. Sohasem váltok el egymástól haraggal, ha este az ágyba bújtok, és azt az adományt, amelyet csak és kizárólag nektek ajándékoztam, nem felejtitek el minden nap megtenni.

A napi szeretkezés olyan az embernek, mint Istennek a gyógyszer. Azért kell, mert általa Istenné váltok egy röpke pillanatra. Aki ezt nem gyakorolja valamiért, az nem engedi Isten energiáit áramolni magában, tehát Nekem a legrosszabbat teszi.

Azért mondtam mindezt el, mert ha Én nem szeretkeznék Annával, akkor nektek nem lenne az élethez szükséges energia, amely benneteket táplál. Ezért hát a hátralévő időben ne feledkezzetek meg arról a kötelezettségetekről, amelyet Nekem ígértetek, amikor a Földre jöttetek. Hogy ugyanúgy, ahogyan Anna, segítitek a Teremtést, a ti legfontosabb és legkellemesebb módszeretekkel.

Akinek nem jutott asszony, mert azt vállalta, hogy homoszexuális lesz, kérlek, ne bántsátok, mert aki őket bántja, az nem tudja, azért vállalták fel ezt a szerepet, hogy nektek lehessenek gyermekeitek, akiket nagyon szerettek. A gyermekeiteknek is lehessen gyermekük, aki a ti unokátok lesz majd.

A homoszexuálisok azért azok, hogy Isten energiáit áramoltassák magukban. De úgy, hogy közben nem szaporodnak, mert erre az egyneműek nem alkalmasak. Aki homoszexuális az nem beteg, nem torz, egyszerűen olyan, aki tekintettel van a Föld eltartó képességére, és mégis szereti az életet, és szeret Engem is.

Ha állandóan üldözitek őket, akkor valóban beteggé és torzzá válnak. Akkor fordul az elő, hogy abberáltak lesznek, és mindenféle torz módon élik ki vágyaikat. Ez sem őket, sem benneteket nem szolgál. Éljetek velük ti is békességben, tiszteljétek bennük is az embert, és akkor meglátjátok, nem a károtokra fognak élni, hanem azért, hogy segítsék a többi embert is életfeltételekhez jutni.

Azért beszélek nektek erről, mert oly sok tévedés van bennetek róluk. Úgy féltek tőlük, mint a tűztől. Nem értitek, ők azért mondtak le az ellenkező nem szerelméről, hogy a Föld ne népesedjen túl. A nőknek ne kelljen abortuszt csináltatni. Ne legyen olyan sok ember, aki nem kap társat, mert például a mohamedánoknál egy férfinek több asszonya is lehet, így nem jut minden férfi asszonyi társhoz.

De mindezek azért vannak, hogy kipróbálhassátok mindezeket a családi viszonyokat is, és akár tetszik a dolog akár nem, tanultok belőle. Anna is tudomásul vette az Én férfi kapcsolataimat azokban az életekben, ahol ez volt, és nem gyűlölt meg érte, mert szeretett, és tiszteletben tartotta az Én kíváncsiságomat.

Az Én kíváncsiságom pedig végtelen, még akkor is, ha időnként emiatt bajba sodrom Magam, ahogyan ez Veletek is előfordul.

Ne vessetek tehát követ egy másféle szerelemért, mert amikor ez a Világév véget ér, ezeknek a tapasztalatai sokat számítanak a következő kultúrák kialakítása során.

Ti ezeket a tapasztalatokat azért vállaltátok fel - tudatlanul -, hogy a hatások ne úgy érjenek benneteket, tudjátok mi fog történni veletek, hanem éppen azért terveztétek meg a köztes létben, hogy megtapasztaljátok az eredményét, vagy ha ez jobban tetszik, ezeknek, a rátok gyakorolt hatását.

Amikor az ember már az Új Földre születik, csak monogám kapcsolatok lesznek, és ezek is csak a lélektársakkal köthetők. Arról már beszéltem, az elején csak kevés ember lesz a Földön, mert az eltartó képessége, még igen szerény lesz. De később, már teremthettek gyermeket saját képességeitek szerint, de csak akkor, ha vállaljátok, egy bizonyos idő után elhagyjátok a bolygót.

Aki visszatér a Szellemi Dimenziókba idő előtt, annak lesznek kötelezettségei, amiket majd akkor megtudnak, most nincs értelme róla beszélni. De arról igen, mindez miért történik így.

Elmondanám még egyszer. Anna annyit bántott Engem a földi élet miatt, hogy úgy döntöttem kiveszek egy kis szabadságot, és lehetőséget adok neki, veletek törődjön. Megpróbáljon bennetek a jó útján előre vinni.

Ha ez sikerül, akkor boldogok lesztek, ha nem, akkor jövök sajnos Én, az Én régi jól bevált módszereimmel.

Megáldalak benneteket és megáldom az Én Annámat, aki benneteket, talán még nálamnál is jobban szeret, mert hozzátok nőtt úgy, ahogyan Én sohasem tudtam, mert nem voltam a Földön veletek, amikor ti az Én próbáimat teljesítettétek.

Ez persze nem jelenti azt, nem voltam emberként ott minden lényemben, de Istenként már nagyon régen nem éltem közöttetek, pedig nagyon szeretnék. Mert olyan nagyon szépen beszélt Anna mindig rólatok és annyi együttérzés volt benne irántatok, hogy általa Én is szeretlek már benneteket. Kívánom, hogy ez a szeretet most már megmaradjon közöttünk, amíg ember létezik a Földön.

Amikor az ember végleg visszatér a Mindenség magasabb szféráiba, őszinte elismerés és szeretet veszi majd körül, mert mindenki tudja a Mindenségben, élni és létezni emberként, nagy dicsőség, mert Isten képmásai és hasonlatosságai vagytok és nem kevesebb.

Ha a Vízözön úgy talál benneteket, hogy tele lesztek gyűlölettel, akkor lefelé zuhantok, ahogyan Margó is lefelé zuhant, pedig Atlantiszon papnő volt. Most újra lehetőséget kap Tőlem és ti is, hogy fölfelé, távolodva az anyagtól, újra szülessetek, egy magasabb rezgésű síkon.

Kívánom, sokkal többekkel találkozzam ott, mint ahányan most erre megértetek. Az utolsó évek nagyon fontosak lesznek, mert akkor elszabadulnak az indulatok. Vigyázzatok, mert a gondolataitok már teremtők. Amit megteremtettetek, az fog megvalósulni és nem más.

Mindig jusson eszetekbe Anna, aki csak szeretetet adott, akármit is tettem vele, és most ezért el fogja nyerni méltó jutalmát. Ő legyen a példa számotokra és Jézus, aki ennek az elmúlt kétezer évnek volt a magatartás mintája.

Aki az ő elvei szerint élt, annak nincs félni valója. Az új mintát Anna adta, de ez sem szólt másról, mint ugyanarról az érzésről, amit úgy hívtok „szeretet”.

Legyen hát bennetek szeretet, legyen hát bennetek együttérzés, mert akiben ez nem tud megszületni idejében, az a Pokolban találja magát, még akkor is, ha nem tudja, hogy létezik, ha nem tudja, hogy milyen. De meg fogja tudni és meg fogja tapasztalni, mert a törvény nem tudása nem ment fel a felelősség alól. A törvény pedig él és Isten is szerencsére. 

Zárom soraim szeretettel:

A Teremtő Istenetek

Ámen