1. rész

AZ  ISTENI SZERETET

Szellem: - Anna régebben megkért Engem,beszéljek a vallásokról, de akkor elhárítottam ezt a kérését, mert neki más fontosabb feladatai voltak Velem kapcsolatban, és a spirituális élet nagyobb felkészültséget követelt meg tőle, amelyet nem ismerve Istent, nem értett volna igazán meg.

Ő az egyetlen olyan földi lény, aki Istent valóban olyannak ismeri, amilyen Isten, erényeivel és hibáival egyetemben.

Amikor Isten elhatározza egy új vallás megalakítását, olyan lényre bízza a feladatot, mint Anna, aki Isten sajátos próbáinak eleget tesz minden körülmények között.

Nem minden avatárom ismert Engem úgy, mint Anna, de Annának gyökeresen más szerepe volt az életemben, mint a többi lényemnek.

Ő az egyetlen olyan teremtmény a Világmindenségben, aki azt tudja magáról, hogy Isten földi társa, felesége és szerelme is egyben.

Isten sohasem volt a korábbi történelmi időkben társtalan, de hogy azzá vált, azt csakis saját ostobaságának, gőgjének és zsarnoki hajlamainak köszönhette.

Annát olyan mértékben eltávolítottam Magamtól, és olyan szenvedésekkel teli életekkel ajándékoztam meg, amelyeket ő valójában soha nem érdemelt ki, mert a hibákat nem ő követte el, hanem Én, a Teremtő Isten vétettem ellene rendkívül sokat.

Amikor Annával újra találkoztam, már olyan rossz volt a lelki állapotom, hogy nem igazán hittem abban, meggyógyulok.

Isten betegsége a fizikai és spirituális létre végzetes lett volna.

Anna azzal az elhatározással és tervvel született a Földre közétek, hogy meggyógyítsa Istenét, akiről nem tudta, mert Én letiltottam számára a tudást, hogy saját elvetemült férjét kell meggyógyítania.

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, ne háborogjatok, mert a földi élet minden torzulása ennek köszönhető.   Anna néhány év alatt - ami a negyvenezer év szenvedését okozta - kigyógyított Engem a bajaimból, őt pedig olyan égi magasságokba emelte, ahová való.

Ne tévesszen meg benneteket az ő külsejének hétköznapisága, a lélek nagyságát nem kívül hordozza az ember.

Sok földi vezetőtök, aki magas posztokon ül, zsarnoki módon gondolkodik és cselekszik, talán utolsó lehetőséget kapott Istentől a változásra.

Ez a történelmi kor, melyet most megéltek, két fejezetet zár le egyszerre. Egy kétszázezer éves időintervallumot és egy tizenkétezer éves földi periódust.

A kétszázezer éves időszaknak az volt az Isteni célja, hogy Isten kipróbálja az Isteni Ego kiteljesedését az emberi lényben, és levonja ennek tanulságait.

Az ego nem szolgálta úgy Istent, ahogyan azt előre elgondolta, hanem olyan torzulásokat hozott a földi ember életében, melyek sok fájdalommal, veszteséggel, megaláztatással és más következményekkel jártak, amelyek beteggé tették Isten lelkét.

Tehát nemcsak Anna „hűtlensége” járult hozzá a Teremtő bajaihoz, hanem saját oktalansága is.

Gondoljátok csak végig, hányan és hányan terveztek el valamit, amitől jót reméltek, aztán balul sül el. Hát így van ez a Teremtőnél is.

Amikor levonjuk ennek a Világévnek az összes következményeit, az ego biztosan nem fog pozitív bírálatot kapni a Teremtésben. Ami egyedül pozitív elbírálást kap, az az önzetlen szeretet, amely akkor tölti el az emberek lelkét, ha nem kérni akarnak, hanem csak adni.

Anna megtanulta ezt a legfontosabb földi leckét olyan fokon, amely példa lehet minden ember számára.

A szeretet melegít, a szeretet mindent megad a szeretet tárgyának és nem von el tőle semmi energiát.

Az Isteni szeretet áramlása biztosítja a Világ harmóniáját. Ha megszünne végleg Istenben a szeretet a teremtményei iránt, akkor szétesne a Világ, és nem lenne semmi többé, ami összetartja a Világmindenség anyagi és szellemi oldalát.

Amikor Isten beteggé lett, azért válhatott azzá, mert elfeledte a legfontosabb törvényét, a feltétel nélküli szeretetet.

Anna volt az, aki erre figyelmeztette Istent és nemcsak figyelmeztette, de felébresztette benne újra a szeretet utáni vágyat, amely olyan hatalmas szükségletté és vággyá nőtt Istenben, hogy megváltoztatva korábbi döntését és magatartását, a Szeretet Törvénye szerint gondolta át újra a földi dolgokat. És változtatott meg sok mindent a terveiben, amelyeket pedig, korábban másképpen gondolt el.

Anna olyan kíméletlenül és őszintén a szemembe vágta igazságait, hogy bár az elején nagyon dühös voltam rá és kegyetlenül megbüntettem érte - asztrál síkon -, de beláttam igazságait, és azt is, csak úgy leszek újra szabad és boldog, ha eszembe idézem újra a Szeretet Törvényét, amelyet pedig mindig szem előtt tartottam korábban.

Mit is jelent Isten szeretete a lényei számára?  A Világot Isten szeretete, szerelme hozza létre asszonyával, az Égi Évával. Amikor az ember szeretkezik, ugyanazt teszi, amit Isten tesz a Teremtés aktusában.

Isten éppen úgy vágyik a szerelemre, mint minden egészséges földi társa.

Amikor az ember bezárja magát a szerelem előtt, lezárja csakráit, olyan fájdalmakat él meg, amelyek végtelen szomorúsággal töltik el.

A szomorúság beteggé teszi az embereket, és ahelyett, hogy örömteli kapcsolatokat érezne, boldogtalanságban és magányban él. Olyan felesleges pótszerekkel tölti ki az életét, amelyek nem szolgálják az egészségét.

A földi egészségnek az alapja tehát - az érett emberi korban - a szerelem és a szeretet, amely két felnőttet összeköthet egy életre. 

A hűtlenség mindig akkor történik meg az emberek életében, amikor elmúlik belőlük a szeretet, és annyira vágynak erre az Isten számára is oly fontos érzésre, hogy elkezdik keresni újra. 

Nagyon gyakran meg is találják, és akkor megint boldogok egy kicsit. Aztán újabb válás, újabb kapcsolat, és kezdődik előröl minden. Miért? Mert nem tudják és nem értik, hogy a szeretet adni, és nem kapni.  Aki csak kapni akar, az nem szeret. Szeretni az tud igazán, aki adni tud, mert az adás biztosítja Isten spirituális energiáinak áramlását az emberekben.

Ahol a családban szeretet van, ott boldogság és öröm az élet, még akkor is, ha szűkében vannak az anyagi áldásnak.

A szegénység arra a legjobb iskola, hogy mi a fontos az emberek számára. Adni vagy kapni.

Ahol csak kapni akarnak, ott felüti fejét az önzés, és az ego uralkodik. Egy ilyen családban gyötrelem az élet. Még akkor is gyötrelem, ha dúskálnak a földi javakban. A szegénység és gazdagság tehát nem cél, hanem eszköz annak megtapasztalására, mi a fontos. A szeretet vagy az ego uralma.

Amikor az emberek földi életét tervezzük, semmi más fontos nincs a földi életben, mint a szeretet vagy a szeretetnélküliség hatásának a megtapasztalása. De, hogy ne legyen a dolog olyan egyértelmű, sokféle életet éltek: férfit, nőt, szegényt, gazdagot, értelmeset, oktalant és mindenféle mást, de az élet központi kulcsa a szeretet megtapasztalása.

Amikor eljutottatok már arra a lelki fokra, ahol Anna is van emberként, akkor befejeződik számotokra is a program, visszatértek Hozzám, és örökre Velem maradtok.

Akkor már nem vonz benneteket a gazdagság, az anyagi jólét, kevéssel is beéritek. Nem akartok királyok lenni, amikor is sok ember véres-verejtékes áldozatának a gyümölcséből dúskálhattok minden földi jóban.  Ezért van az, hogy a királyok szinte sohasem jók, mindig önzők, semmi sem elég nekik, sem anyagiak, sem hatalom.

A társadalom mai vezérei ugyanezt mutatják fel nektek. Minél nagyobb a hatalmuk és a jólét az életükben, annál többre vágynak. Nagyobb ház, nagyobb autó. Aztán jönnek a cselédek, hogy karban tartsák a házat, mert az már derogál a hatalmasoknak, arra már nem futja az idejükből, hogy még több pénzt, még nagyobb befolyást gyűjthessenek be maguknak.

Ezért mondja Jézus:

-          Könnyebb egy tevének átlépni a tű fokán, mint egy gazdagnak bejutni a Mennyek Országába.

Mert a gazdag még nem tanulta meg, hogy szeretni annyit jelent: adni.

A gazdag kapni akar, mert azt hiszi, a gyűjtés és felhalmozás az emberi élet célja. Miközben mások nélkülöznek, ők a jóléttől mindent megengedhetnek maguknak. Ezért változnak a gazdagok emberileg torzzá, mert nem értik meg, az élet azért halmozza el őket minden földi jóval, hogy becsapja.

Amikor a gazdag meghal és látja elvetélt életét, a következőt mindig szegénységben tölti.  Néha olyan szélsőségesen szegény életet választ, hogy utcára kerül, nincs ennivalója sem, és nincs a feje felett fedél. De meg akarja tanulni a földi leckét, ezért minden áldozatot vállal. Amikor a Földre jön, már nem tudja a szegénysége okát, és újra a gazdagságra vágyódik, amit a következő földi életében meg is kap újra.  Így megy ez egyik földi életről a másikra, amíg meg nem tanulja a mértéket, és azt a csodát, melyet a szeretet betölt földi életében. És amikor már megtanulta, akkor a teljes tudás birtokában visszatérhet Istenhez. Akkor nincs semmire sem szüksége, mert Isten szeretete táplálja és gondoskodik róla.

Amikor Isten elfelejtette saját Világtörvényét, gazdag akart lenni, minden kincsek ura akart lenni. De sem hatalom, sem vagyon nem tudta betölteni számára azt az űrt, melyet szeretett feleségének az elvesztése okozott benne.

Anna felébresztette benne újra a szeretet utáni vágyat, amely már betölti a lelkét, és ez módosítja az emberi történelmet, ahol minden emberben Isten saját igazságát tapasztalhatta meg.

Megköszöni ezért nektek azt, hogy a lelketeket ennek a tapasztalatnak alárendeltétek, és általa segítettétek Istennek felismerni újra a Szeretet Törvényét, amelyet pedig korábban nagyon jól tudott.

Annának megköszöni a feltétel nélküli szeretetet, amellyel Istent kiemelte a káoszból, melybe saját oktalansága és rövidlátása miatt zuhant.

Amikor véget ér majd ez a Világév, Isten megköszöni minden teremtett lényének, aki emberként a Földre jött, hogy Isten tanulhatott a lelkében.

Ámen

 

ANNA, MINT AVATÁR

Szellem: - Amikor Isten a Földön gyökeres változásokat akar elérni, akkor küldi el avatárjait a Földre, hogy ezeket a változásokat előkészítsék. Az avatárok olyan emberi kvalitásokkal rendelkeznek, amelyek biztosítják, hogy az avatár semmi körülmények között nem térhet el az Isteni tervtől, mert ha eltérne, akkor Isten sohasem tudná megújítani a földi életet, ha annak változtatására szükség van.

Az avatár nem hétköznapi ember, abban az értelemben, ahogyan ti is felismeritek mindig a különleges képességű embereket. Anna mégis gyökeresen különbözik a többiektől, mert ő olyan hétköznapi tulajdonságokkal bír ugyan, mint bárki más, mégis a lelki fejlettsége mindenben megelőzi a kortársait. Olyan előző és párhuzamos életei voltak, amelyekben az avatár minden jellemvonását beépítette a lelkébe. Most nem az volt a fontos, hogy egy tisztalelkű, szűzies életű személy legyen, hanem olyan harcedzett lény, aki győzelemre vitte egykor a francia népet és megfordította az eseményeket egy olyan helyzetben, amelyben minden remény elveszett már a franciák számára. Ha akkor Anna meghátrált volna az ellenség előtt, a történelem gyökeresen másképpen alakul, és lehet, az angolok nemcsak a tengerentúlon tesznek szert világhatalomra, de maguk alá gyűrik az egész európai kontinenst is, amit pedig Isten nem akart.

A másik ilyen földi élete, a magyarok behozatala a Kárpát-medencébe, szintén hatalmas katonai tett volt.

A magyarokat azért kellett áthoznia a Kárpátokon keresztül, mert Isten távlati céljai között szerepelt a magyarok teljes kiirtása. Ezért szerette volna őket egy helyen tudni, ahol ezt a tervét meg is valósította volna, ha Anna szeretete, amelyet népe iránt érzett, meg nem változtatta volna az Isteni döntést és szándékot.

Istennek az volt a terve, hogy a zsidók irányításával létrehozza az Armageddont, amelyben, oly mértékben megritkult volna a földi lakosság, hogy a zsidóság képessé vált volna uralma alá rendelni a Földet. Akkor Isten közétek jött volna más bolygólakók űrhajóin, és itt uralkodott volna a zsidók vezénylete alatt, amíg másképpen nem dönt.

Anna arról győzött meg Engem, egy ilyen változás nem szolgálná az emberiséget, mert olyan primitívvé tenné a földi halandókat, hogy sohasem tudnának lelkileg fejlődni. Isten hosszú évezredekre visszafejlődne és nem előre.

Nagyon lassan és nehezen értettem meg ennek az igazságát, mert Annát a Földön királynővé tettem volna, de ő ezen az áron nem akart sem hatalmat, sem királyné lenni!

Mutassatok fel Nekem a Földön egyetlen olyan lelket, akit nem részegített volna meg ez a lehetőség, és ellen tudott volna állni ekkora dicsőségnek. Ő nemcsak ellenállt, de megértette Velem, ha olyan rendszert hozok létre a Földön, amelyben egyetlen kiváltságos nép van - és legyen az bármelyik -, az menthetetlenül visszaélne a hatalommal, és olyan borzasztó világ valósulna meg, amelyben a szolgaság végérvényesen eltorzítaná mind a szolganépeket, mind az uralkodó nemzetet.

Anna sohasem akart népének kiváltságokat. Óva intett Engem - az Istent - attól, hogy bármelyik nemzetet Isteni hatalmammal a többi fölé emeljem, mert ennek hatásait volt módja megtapasztalni különböző életeiben. A tudás, melyet földi életeiben összegyűjtött a megalázottságról és megaláztatásokról, bőségesen hozott annyi hasznot Isten számára, hogy elhihette Anna félelmeit, amelyet az Isten által tervezett újkori diktatúra teremtett volna.

Isten ezekért és más dolgokért - a Szellemi Dimenziókban lévő segítő társaival egyetemben -, új tervet dolgozott ki, melyet már nem fog megváltoztatni Anna véleménye, de a változtatás mégis Anna hatásának köszönhető.

A zsidóság pedig elnyeri méltó jutalmát azért, amiért Istenét elhagyta, megtagadta és nem segítette Őt terveiben. A zsidóságnak ugyanis egyetlen feladata volt, segíteni Istent, hogy azokat a változásokat, melyeket Isten el akart érni a Földön, segítse.

Amikor megölték a fiamat, Jézust, kaptak kétezer év haladékot, hogy jóvátegyék hibájukat, de nem tették. Így Istennek a továbbiakban nincs semmiféle kötelezettsége velük szemben, és azt fogja velük tenni, amelyet korábban eltervezett.

A zsidóság megkezdte arcátlan bevonulását a Kárpát-medencébe, de ezt már Isten nem fogja eltűrni, és ha nem akartak meghalni a palesztinok fegyvereitől, majd meghalnak Isten tervei által.

Amikor a zsidóság tömegesen halni kezd, a földi emberek nem fogják érteni haláluk okát, de Anna és még néhány ember igen. És tudni fogja Isten, hogy mi a dolga velük kapcsolatban.

Az emberek többsége szánni fogja őket, de ha meghaltak, ők tudni fogják, hogy miért, mert először Velem fognak találkozni, minden egyes egyedükben és csak azután jön a büntetésük, amelyet el nem fognak kerülni.

Amikor minden zsidó elhagyta a földi létet, akkor jelenhetnek csak meg Anna könyvei, melyeket hosszú évek alatt diktáltam neki. Mert nem szeretném, ha a drága zsidóim eltennék őt láb alól, hogy ne zavarja köreiket és szemét céljaik megvalósítását.

Anna sohasem gyűlölte őket, pedig számos oka lett volna rá, de Én nem vagyok Anna és Én fogom a sorsuk útját meghatározni és nem más.

A földi élet szánalmassá és szomorúvá vált. Amikor pedig tetőzni fognak a bajok, viseljétek el türelemmel, mert a türelmetek foka fogja meghatározni azt, mi történik veletek a jövőben.

Anna szeretete bár nem menthet meg benneteket a Vízözöntől, az gyökeresen más lehet, ha megbánjátok bűneiteket, ami nem más, mint a szeretet nélküliség, az önzés és az egoizmus. A harácsolás és minden olyan szenvedélybetegség, amely az önzésből fakad.

Amikor a Földre jöttetek legutoljára, valamennyien fogadtátok Nekem a köztes létben, hogy Isten testét, melyet tőle kaptatok, gyógyítani fogjátok. De az ígéretet a többség elfeledte, amikor a Földre jött, és olyan torzzá lett a földi élet, hogy Én azt már megváltoztatni a ti nevelésetekkel nem tudom, mert olyan erők váltak uralkodóvá a Földön, akik Isten céljaival gyökeresen ellentétes irányba torzították a fejlődést. Így volt ez az atlantiszi időkben is, amikor fekete mágusok vették volna át a hatalmat a Földön, de Én ezt nem engedhettem meg nekik.

Most a fekete mágia már nem a háttérben, titokban tevékenykedik, hanem nyíltan bontogatja szárnyait, és gyakran jó pénzért árt.

Aki ebben az életében fekete mágussá vált, vagy fekete mágiával okoz rosszat másoknak, azok már nem születhetnek többé a Földre, hanem alantas céljaik miatt a fekete oldalt fogják szolgálni, amíg végleg ki nem irtom őket a Mindenségből. Ez lesz a jutalmuk a gonosz szolgálata miatt. Ezt sohasem szoktam a gonoszok orrára kötni, de most sok mindent elmondok Nektek és felfedek előttetek, hogy ne mondhassátok Istennek azt, nem figyelmeztetett benneteket előre és időben.

Kétszázezer év állt a rendelkezésére azoknak a lelkeknek, akik a Földre jöttek a földi életet megtapasztalni. Akik továbbfejlődtek, azoknak többsége már a Szíriusz bolygóin vannak, vagy a Szaturnusz és Uránusz közötti térségben várnak rátok.

Aki 2012-ig még képes a változásra, annak lehetnek reményei. Aki nem, az menthetetlenül elvész, mert Isten szeretete végtelen, de türelme nem.

Istent lehet bírálni, szidni, csak nem tanácsos, mert Isten a Mindenható, a legfőbb Úr, a teremtményei léte csak és kizárólag Tőle függ.

Tudom, sokan megmosolyogják majd Anna „naiv” írásait, de arcukra fagy majd a mosoly, ha a trónom előtt állnak és számot kell adniuk Nekem a Földön eltöltött életükről.

Az ítéletet pedig nem Én fogom kimondani, hanem saját maguk fogják azt tudni, hogy hol lesz a helyük a Mindenségben, ez után a földi élet után.

Kevesen lesznek azok, akik kiérdemelték a földi életet az új bolygón. Még kevesebben, akik már a Szíriuszra térhetnek meg. Sokan lesznek olyanok, akik végleg az anyagban kötnek ki, mert sohasem voltak hajlandók áldozatokat vállalni másokért, mindig az önzés határozta meg cselekvéseik okát. Sohasem tanulták meg földi életeikben, szeretni annyit jelent, adni. Csak kapni, az önzés, élősködés, sohasem segíti elő a lelki fejlődésüket, hanem alapvetően gátolja azt.

Amikor ez a földi életetek véget ér, abban különbözik a többitől, hogy alapvetően meghatározza a további sorsotokat. Nem fogjátok megkapni Tőlem azt a lehetőséget, melyet hosszú évezredekre mindig biztosítottam számotokra, mert reméltem, egyszer majdcsak rájöttök arra, amire Én is, hogy a szeretet az egyetlen értelme a létezésnek. Mert akiben nincs szeretet, az lepusztítja Istenét. Isten pedig változni akar, Isten szeretni akar, és nem gyűlölni. Isten olyan Világot akar, melyben a szeretet a legfőbb érték, és nem más. Ha pedig szeretni nem tudtok, akkor nincs helyetek Isten jövendő Világában, amely nem lehet többé szeretet nélküli, mert Isten Maga sem akar többé szeretet nélküli Isten lenni. Mert a szeretet nélküliség eltorzítja, elpusztítja a Világot, és ezt már Isten tudja.

Isten saját hibájából megtanulta, de meg kell ezt tanulnia teremtményeinek is. A tanulási idő pedig lejárt. Aki eddig nem tudta megtanulni földi életében, az vagy megtanulja máshol vagy nem, de akkor vissza kell térnie az anyagba, amelyből vétetett.

A test nem örök, csak a lélek. Isten parancsára a lélek, ha nem fejlődik, oda jut, amiről a vallások azt mondják: Pokol. A Pokol pedig nem más, mint a lélek teljes szétesésének a helye. Olyan hely, ahol csak szenvedés van, mert a lélek szétesése a Világon a legfájdalmasabb dolog.

Akinek égett már meg a teste úgy, hogy belehalt, az tudja csak elképzelni, milyen fájdalom az, amikor nemcsak a bőr ég el, hanem a lélek minden sejtje.   

Tehát vigyázzatok magatokra, mert az elszámolás sokkal közelebb van, mint ahogyan ti azt remélitek. Fénysebességgel közeledik, és ti fénysebességgel közeledtek felé. Amikor pedig elérkezik a végső idő, már nem lesz módotok semmin sem változtatni, mert nem lesz időtök rá. Az idő elfogy, ahogyan elfogy a gyertyaláng is, ha elfogy a viasz, amely éltette azt. A ti életetek pedig hasonlatos a gyertyalánghoz, amely szintén véges és rövid lejáratú.

Szeressétek tehát egymást és a családban mindenkit, kivétel nélkül, mert számon fogom kérni tőletek azt, kit hagytatok elveszni szeretteitek közül? Ki volt az, akivel nem törődtetek és ki volt az, akinek csak fájdalmat okoztatok és nem örömet? Akkor azonban már hiába szánjátok vétkeiteket, nem lesz módotok segíteni sem másokon, sem magatokon, mert elfogyott a gyertyátok lángja, és az elszámolások ideje jött el.

Amikor pedig az eljön, már nem lesz többé Föld, ahová visszatérjetek, hogy jóvátegyétek mindazt, amit szeretnétek jóvátenni, mert soha többé nem lesz rá lehetőségetek. Olyan új feladatokat fogtok majd kapni, amely százszor és ezerszer nehezebb lesz, mint a földi életetek feladatai voltak. De Isten fejlődni akar, és ti Isten energiáit hordozzátok magatokban, ezért nem ugyanaz a sorsotok, mint sok más teremtményének, hanem gyökeresen és tökéletesen más. Aki nem hiszi el ezt Nekem, az majd elhiszi akkor, amikor a trónusom előtt áll, és a számadását mondja el. Az pedig sohasem felejtődik el, sohasem marad el, egyetlen egy lélek számára sem.

Még Anna is számadással tartozik Nekem, minden egyes jó és rossz cselekedetéért. Ezt ő pontosan tudja és hiszi. Sohasem kért Tőlem magának, vagy a szeretteinek, vagy a népének kiváltságokat, mert nem tartotta volna tisztességesnek és helyénvalónak, és ez így helyes.

Köszönöm Nektek, hogy a földi élet minden fájdalmát magatokra vettétek, de azért tettétek, hogy ti is tanuljatok Velem együtt, és olyanokká váljatok, mint Isten, vagyis tapasztalatokban gazdaggá. Amikor majd lezárul ez a földi évezred, vagyis tizenkétezer esztendő, ti is látni fogjátok, mi volt ennek számotokra haszna, tanulsága, ahogyan Anna is felismerte mindazt az összefüggést, amelyet földi életeinek az értelme adott.

Anna abban különbözik tőletek, hogy már régen nem a Földön kellene élnie. De Isten parancsára köztetek kellett maradnia, hogy a legnehezebb időkben segítse Istenének terveit megvalósítani. Ez az élete azonban gyökeresen mást hozott, mint amit ő eredetileg eltervezett, mert megtalálta Istenben azt a társat, akit egész életében a Földön keresett. Ez gyökeresen megváltoztatta nemcsak az ő életét, hanem a Teremtőét is, aki nem más, mint a földi lény másik fele. Ez olyan óriási teljesítményt követelt tőle, amelyre még nem volt példa, mert sohasem váltak el Istennek nőies és férfias aspektusai, ilyen hosszú időre különösen nem.

Anna szeretete volt az, amely Istenben felébresztette újra a vágyat az igazi társa után, akit igaztanul bántott hosszú évezredeken keresztül, és aki miatt elhagyottá, magányossá és beteggé vált. De Anna szeretete, szerelme meggyógyította Istent, és már tudja, Isten nem lehet meg szeretet nélkül, mert a Világ legfontosabb törvénye a szeretet, ez hozza létre és ez tartja fenn. Ha pedig eltűnik Istenből, akkor megszűnik létezni a Világ is.

Ámen

 AZ EMBER SORSA A FÖLDÖN

Szellem: - Amikor Isten elhatározta a Föld bolygó teremtését, még Maga sem tudta, milyen tapasztalatokat hoz majd ennek a bolygónak a léte. Arról már korábban beszéltem nektek, hogy létrehoztam egy új fajt, amelynek az lett volna a szerepe, Isten teremtő képessége által segítse a Teremtés folyamatát. Csakhogy ez a faj - vagyis a marzisziak -, nem sikerültek tökéletesen, ezért nem tudtak teremteni, csak rombolni. Oly sokat ártottak a Teremtésnek, hogy Isten kénytelen volt őket visszaküldeni az anyagba. Csupán töredékeiket hagyta meg változatlanul és keverte össze Isten asszonya által teremtett magyar népekkel. Akkor azonban Isten - mint földi lény - óriási hibát követett el, és ez megváltoztatta eredeti terveit.

Amikor a marzisziakat újra és újra a Földre küldtem, mindig csupán élősködő vonásaik ütköztek ki. Végül ki kellett vonnom őket a földi életből. Így volt ez nemcsak az atlantiszi, de olyan korábbi civilizációk életében is, amelyekről még nem meséltem nektek.

Amikor megöltem a feleségemet és visszatértem a Földre - egy újabb civilizációban -, a Földön kétféle élet volt. Volt egy primitív kezdetleges és volt egy rendkívül fejlett civilizáció. A rendkívül fejlett a Föld alatt élt, a fejletlen a Föld felszínén. A fejletlenről a tudósaitok ásatásai alapján van fogalmatok. Ez egy kezdetleges, vadászó, halászó életmódot élő népesség volt, akikből később kialakult az a népesség, akiket a szíriusziak tanítani kezdtek.

Ők több kultúrát is tanítottak a Földön, mert az ő civilizációjuk már nagyon fejlett volt, és Isten parancsára tanítaniuk kellett a földi embereket. Ők segítették hozzá az elemi ismeretekhez a földi, szinte állatszerű lényeket. Megtanították velük, hogyan használják a köveket eszközként, és hogyan tudnak kövek segítségével tüzet csiholni. Hogyan építhetnek gallyakból szélfogót. Később ők tanították meg a földi embert házakat építeni és mindenféle mesterségre.

A szíriusziak nem mindig jöttek űrhajókkal közétek, előfordult, hogy kedvetekért közöttetek inkarnálódtak és éppen olyan primitív életet éltek, mint ti. Abban különböztek tőletek, tudatában voltak származásuknak, és tartották a földiekkel akkor is a kapcsolatot, amikor visszatértek szülőbolygójukra, a Kheopszra, amelyre ti is visszatértek majd akkor, ha lelkileg elég fejlettek lesztek. Az ő feladatuk az, és nem más, hogy a földi élet fejlődését mindenkor elősegítsék, de nem direkt módon, hanem csak közvetetten, például sugallatok útján.

Annát ebben az életében ottani társai segítik. Gyakran előfordul vele, hogy olyan időszakban, amikor nem a ti Földeteken él, vagy nem a Forrásban tartózkodik, a Szíriuszon él, és tanít benneteket sugallatok formájában.

Amikor valaki a Földön elér egy olyan szintet, hogy már lehet őt sugallatokkal tanítani, akkor ezt látják a többi lények, akik felügyelnek rá más dimenziókból, és akkor elkezdődik a földi tanításuk. Ezek a lények mindig másképpen gondolkodnak, mint a többség. Több bennük a szociális érzék, több bennük a mások iránti szeretet, ezért őket úgy tanítják a szíriusziak, hogy sugallatok formájában kapnak tőlük információkat. Ez vezeti mindennapi cselekedeteikben azokat, akik a többi földi ember tanítását tűzték ki a köztes létben életük céljának.

Amikor ebben az életében Anna leszületett, olyan feladatot kapott, amelyet egyetlen ember sem. Az volt a legfontosabb feladata, hogy felismerje azt, kicsoda is ő, vagyis felismerje azt, ő Istennek nőies énje, aki büntetését tölti itt a Földön. 

Anna nem okozott Nekem annyi szomorúságot összes életeiben, amennyit Én okoztam neki minden egyes földi és párhuzamos életében. De azért, mert szeretett Engem és hűséggel szolgált, megkövetem őt. Tisztázom előttetek azt a valóságot, amelyről úgy gondoltam, elfeddhetem előttetek, hogy soha senki ne tudja, és ne értse meg, mit hibázott Isten. Miért vagytok ti olyan lények, mint az elátkozottak, akiket elkerült Isten szeretete, pedig nem sokat hibáztatok ellene.

A ti szerepetek az volt, hogy Isten kiélje bennetek azt a fájdalmat, melyet magánya és elhagyatottsága okozott. De Anna felismerve Isten magányát, elhagyatottságát megszüntette azt. Olyan boldogsággal és örömmel ajándékozta meg, amely szerinte megillette a Teremtőt, aki Világokat teremt, teremtményeknek ad életet, hogy létezzenek Isten és a maguk örömére.

A földi élet azonban Isten eltorzult gondolatainak, érzéseinek vált a színterévé, és ez borzalmas létezést adott mindazoknak, akik emberként a Földre jöttek Engem szolgálni.

Amikor Anna számon kérte Tőlem a földi emberek szenvedéseit, nem értettem miért tette. Azt hittem, jobban szeret benneteket, mint Engem, és ez nagyon fájt Nekem. De végül megértettem és beláttam, a földi ember szenvedése is az Enyém. Attól lettem beteg, hogy olyasmiket kellett megélnem, amik által a lelkem tovább torzult. Nem segített rajtam és a bajaimon, hanem tovább rontott azokon.

Tudom, mindez hihetetlen számotokra, de Anna is megdöbbent az akkori tapasztalatain. Egyetlen dolog vezette őt, hogy Istenét kivezesse abból a káoszból, amelybe saját hibájából került.

Hosszú évek történéseit nem akarom elmesélni nektek, mert már Magam is szégyellem azt, amilyenné váltam. De Anna nevelő hatására, szeretetére megváltoztam. Tudom, mindez az utolsó pillanatban történt, mert a szeretet nélküli Isten által szétesett volna az a Világ, amelyről pedig azt hittem, örök és örökké tart.

De a szeretet nélküli Isten nem Világokat teremt, mert ahhoz nincs többé képessége, hanem lerombolja azt, amit a Teremtő Isten teremtett.

Amikor mindezt felismertem - mert Anna segített ezeknek azt összefüggéseknek a megértésében -, akkor határoztam el azt az utolsó Vízözönt, amely megszünteti ezt az eltorzult valóságot. És alkothatok majd helyette egy újat, amelyben a legfontosabb érték a földi teremtményeim számára a szeretet lesz, hogy végre Isten képmásai és hasonmásai valóban teremtők legyenek, ne élősködő lelkek, mint eddig.

Amikor a földi élet véget ér, már tudni fogjátok, mindez nem mese, nem fikció, hanem a legigazabb valóság, amely bár nem vonzó most számotokra, de saját érdeketekben elkerülhetetlen.

Isten annyira szeret benneteket, hogy nem akarja kiűzni az embert a Mindenségből, hanem szeretné, ha tanulnátok saját hibáitokból, ahogy Istennek Magának is tanulnia kell, bármilyen kemény leckét ad fel Magának, bármilyen áron is szerzi meg a tudást.

Az a tudás, melyet földi lényként magatoknak mondhattok, soha többé nem vész el számotokra, mert Isten mindig a tudatalattitokba teszi azt, amikor újra és újra a Földre születtek, hogy a már megszerzett óriási tudás és tapasztalat segítsen benneteket a jövőtök alakításában.

Ámen

AZ ÉLET ÉRTELME A FÖLDÖN

 

Szellem: - Ahhoz, hogy megértsétek a földi élet értelmét, szólnom kell nektek azokról a Világévekről és Valóságokról, amelyet a Teremtő Isten korábban teremtett.

Isten nem statikus állandó valaki, hanem Önmaga is ugyanúgy fejlődik, ahogyan a Teremtett Világok, mert a Teremtett Világok nem mások, mint Isten Maga. A tökéletesség mindig arra az állapotára vonatkozik, amelyben éppen van. Egyetlenegy lénye sem hasonlít annyira rá, mint az ember, mert az embernek az lett volna a feladata, hogy teremtsen. De mint mondtam már nektek, az ember nem sikerült olyan tökéletesen, és csak most, most is csak egyesek jutottak el arra a fejlettségi fokra, hogy teremtőkké váljanak.

Isten amikor teremt, a teremtés aktusában szeretkezik Isteni asszonyával, Évával, és akkor ebben az extázisban gondolja ki, hogyan alakuljanak a dolgok a Világmindenségben.

Amikor ti szeretkeztek, ti is teremtményt hoztok létre, de nem minden aktusban, csupán életetek folyamán néhányban, mert különben az emberiség elborítaná a Földeteket. De Isten korlátlanul teremthet szeretkezéseiben. Csakhogy ő nem egyetlen lényt teremt, hanem így teremti meg a Világok sokaságait, melyeknek számát az ember, korlátozottságánál fogva, elképzelni sem tudja.

Isten sem egyszerre teremti meg a Világokat, hanem létezése alatt sok Világévezredben, amely az emberek számára elképzelhetetlenül sok földi évet jelent.

Amikor Isten teremt, olyan erőket szabadít fel Önmagából, amelyek képesek lényekké és fizikai valóságokká válni. A Teremtés folyamatát korábbi írásainkban már közöltem veletek, ezért azt megismételni nem akarom. A ti szempontotokból felesleges is lenne mindent részletesen leírnom, mert akkor ez a könyv a Teremtés történetéről szólna. De ehhez Világévek kellenének, hogy elolvassátok. Akkor nem tudnátok meg Tőlem azt - a számotokra legfontosabbat -, hogy miért teremtettelek benneteket meg.

Anna nagyon kíváncsi lény, és mindig kérdezgetett Engem a Teremtésről, de addig, amíg fontosabb megértenivalója volt, nem beszéltem neki arról, hogy miért is teremtettem az embert saját képmásomra és hasonlatosságomra?

Feltehetitek a kérdést, hogy az előző Világévekben és mindig, így nézett-e ki Isten, ahogyan most. Erre az a válaszom, nem. Isten abban különbözik teremtményeitől, Ő teremti meg Önmagát gondolatai segítségével. Tehát, amikor Isten alszik, nincs tudatában Magának, ahogyan az alvó ember sem. De amikor Öntudatra ébred, akkor lehetősége nyílik arra, hogy Önmagát megteremtse, vagy újrateremtse, ahogyan ez nektek jobban tetszik.

Van-e formája a gondolatnak? - kérdezhetném tőletek.    Ugye nincs, csak akkor, ha ti formát adtok neki. Az érzés nem gondolat, az érzés másféle minőség.

Hogyan is teremt a Teremtő Isten? Először gondolkodik Isteni Tudatával, ami szintén egyfajta anyagtan minőség. Amikor tudatában valami gondolatformát ölt, akkor hozzárendeli az érzelmeit, vagyis akarja vagy nem akarja megvalósítani azt, ahogyan a ti képzeletek is örökké játszik, amíg olyan erős gondolattá nem formálódik, hogy meg akarjátok azt valósítani.

A korábbi Világévek arról szóltak, Isten olyan alapformákat teremtett, melyekből később bonyolultabb formákat volt képes létrehozni. A Teremtés folyamat, a dolgok logikusan épülnek egymásra. Amíg Istenben létre nem jöttek az alapformák - vagyis az Ideák Világa -, nem jöhettek létre azok a bonyolult formák, mint a Napok, bolygók, és más csillagászati képződmények, melyek mögött mindig matematikailag leírható formák és képletek vannak, amelyek a formák összefüggéseit fogalmazzák meg.

A matematika azért fontos az emberiség számára, mert csak azon törvényszerűségek megértésével juthattok el a Teremtés mélyebb megértéséig és nem másképpen. Aki a matematikát olyan fokon műveli, mint Anna egyik kedves barátja, az a Teremtés legfontosabb titkainak összefüggéseit ismeri meg. 

Amikor ő ezen dolgozott, akkor Anna rábeszélte egy olyan elméleti kutatásra, amely azt tűzte ki célul, hogy az emberiség számára feltárják azt a végtelen mennyiségű kozmikus energiát, amely szükségtelenné tenné a földi ember számára, hogy halott energiákból biztosítsa a Föld energia szükségletét. De az emberek, akik a tudás közelébe kerültek, meghátráltak annak megértésétől, mert olyan szellemi feladatokat rótt volna rájuk, amelyre még nem voltak felkészülve.

Tehát az emberiség birtokában van egy olyan tudásnak, amely hosszú távon biztosítaná számukra a kozmikus energiák használatát, de nem voltak képesek felismerni ennek fontosságát, jelentőségét, ahogyan Anna könyvének jelentőségét sem ismerte fel az a kiadó, akihez a kiadás ügyében fordult.

Amikor 2012-ben ismét megméretik a Föld rezgésszintje, akkor ezek a tudások még akkor is számításba jönnek, ha az emberek többsége nem figyelt fel rájuk, hiszen Isten nem lehet igazságtalan azokhoz, akik egész életüket az emberiség felemelkedésért áldozták fel, és nem saját királyságukat építették fel, mint a többség.

Anna olyan őrült erővel próbál benneteket menteni, hogy sokszor Én, a Teremtő Isten sem értem meg őt, hogyan képes minden erejét a ti boldogulásotok érdekében feláldozni. Miért nem éri be azokkal az adományokkal, melyeket Tőlem kap, mert Tőlem a legnagyobb és legtisztább szerelmet kapja mindazért, amit Értem és értetek tesz.

Amikor elszakadtunk egymástól, ő hozzátok kötötte a sorsát. Tudja, tisztában van a tudatalattijában azzal a törvénnyel, amely a Földre vonatkozik. Nem az egyes ember fejlődése viszi előre az emberi társadalmat, hanem az egész fejlettsége. Jó, ha ti is az eszetekbe vésitek, mert ezen a törvényen, bármilyen logikus lenne is, Én nem változtatok, mert akkor oly mértékben elszakadnátok egymástól egyedeitekben, amit Én, a Teremtő Isten nem tartanék helyesnek. Így van ez minden fejlett lényeim esetében is. Csak akkor emelkedhetnek fölfelé, ha az egész fejlettsége elér egy kritikus szintet. Ez most a ti esetetekben - a két szélső pólust említve -, azokat jelenti, akik az anyagban kötnek ki, és azokat, akik a Szíriuszon élnek.

Az emberiség csak akkor kerülhet minden egyedével följebb, ha valamennyi egyede a Szíriuszon él majd, és ez bizony több Világévet is jelenthet nektek. Így nem bűntetem meg azokat, akik gyorsabban fejlődnek, de nem emelhetem őket mások fölé, míg egyes részei az anyagban lekötve kényszerül létezni, mert nem volt hajlandó fejlődni, csak élősködni.

A Világmindenség törvényei komolyak, mert ha nem lennének azok, a Mindenséget a káosz uralná és nem a rend. Amikor Én a lényeimet „megbüntetem”, vagyis, amikor az elszámolásnál negatív eredményt érnek el és megbüntetik önmagukat, a többiek nyugalma és békéje érdekében teszik. Mert ha nem így lenne, akkor kezdetét venné a Világban a káosz, és ez borzalmas létet eredményezne. 

Ahogyan Anna is felismerte, hogy egy nép által megvalósított világuralom visszavetné a többiek fejlődését. Igazsága előtt fejet kellett hajtanom, pedig nem volt könnyű döntés számomra.

Amikor ő felőletek gondolkodik, olyan erős erkölcsi mértéket alkalmaz, amely csak egy Teremtő erénye lehet. De ő valójában teremtő, vagyis az én nőies oldalam, tehát nem lehetek igazán meglepve attól, amiket Nekem időnként kritikaként mond. Figyelembe is veszem, mert már tudom, több józan ész szorult belé, mint az Én egész Forrásom elméjébe.

Ő most mulat ezen, de ez az igazság Istenről, Annáról, és a Teremtésről.

Amikor Isten elhatározta, hogy saját hasonlatosságára teremtményt teremt, Istennek emberi formája volt, vagyis a Teremtésben már olyan bonyolult formát tudott alkotni, mint az ember. Az angyalok és arkangyalok is ilyen formát hordoznak, de az ő tisztaságuk az ember fölött áll. Ők kötelesek minden parancsomat teljesíteni, bármit is kérek tőlük.

Az anyagi Világokban vannak olyan lények, akik hasonlatosak ugyan az emberhez - nevezzük őket humanoidoknak -, ahogyan ti is elképzelitek ezeket a lényeket, de az ő szerepük nem azonos a tiétekkel. A ti szerepetek lényege, ne csak hasonlítsatok Istenre, de hozzá hasonlóan teremtőkké váljatok. Ami annyit jelent, képesek legyetek a saját síkotokon megteremteni a szükségleteiteket, mert most egész rendszerek dolgoznak azért, hogy számotokra meleg, levegő, élelem, innivaló és minden egyéb más szükséglet lehessen. A földi embert olyan búra veszi körül, amelyről azt hiszi állandó. De ha látná, a színfalak mögött milyen erők munkálkodnak érte, igen csak elcsodálkozna.

Az ember az egyetlen olyan lénye Istennek, aki azért, hogy önmaga által váljon teremtővé, - ahogyan Isten -, szabad akaratot kapott. Ez különbözteti meg őt Isten többi teremtményétől.

A szabad akarat azonban azt is jelenti, Isten határozza meg a földi ember útját fejlődése érdekében, hiszen a földi emberben maga Isten akar fejlődni. De az a tapasztalat, melyet földi életében megszerez, nemcsak Istené, hanem az emberé is egyben.

A szabad akarat azt is jelenti, az ember, ellentétben más lényekkel, nagyobb szabadságot kapott fejlődési ütemét illetően. Többször próbálkozhat, többször véthet, kereshet olyan megoldásokat, amelyeket maga talál ki, mint ahogyan Anna tette sok életében. De a fő vonalak tekintetében, alá kell rendelje önmagát Istenének.

Kérdezhetitek, mi értelme mindennek Isten szempontjából? A Teremtés, ahogyan már sokszor elmondtam, próbálkozások folyamata is, amikor Isten kipróbálja azt mi jó és mi nem jó a teremtményeinek, vagyis Önmagának. Az emberrel és az emberiséggel folytatott kísérletek tapasztalata az, ami fontos Istennek. Minden tapasztalat fontos, a jó is és a rossz vagy negatív tapasztalat is, mert Isten tudni fogja a jövőben, mit ne tegyen, melyik az az út, amelyiken tovább mehet. Ahogyan ti is megszerzitek az életben való boldogulás mikéntjét. Az Isten, a Teremtésben kell, hogy boldoguljon és ez nem kevés. Mert, ha Isten akkorát hibázik, hogy oktalanságból lepusztítja vagy elpusztítja Önmagát, akkor megszűnik a Teremtés, mert nem lesz Teremtő, aki teremtsen.

Ennek a kétszázezer éves időciklusnak ez volt a legnagyobb és legfontosabb tapasztalata Isten számára.

A Nap ember alakú óriási szellemi lény. Az, amit a földi ember belőle lát, nem más, mint a Nap szolár plexusa, azaz napfonat csakrája. A Nap olyan fényességes szellemi lény, akinek az ember életét köszönheti, de a fizikai szeme számára nem látható más, csak a napfonat csakrája.  A Nap éltet benneteket sugaraival, őrajta keresztül küldi Isten azokat az energiákat, melyek nélkül ti nem létezhetnétek. Amikor a napszelek fújnak felétek vagy a csillagok felétek küldik sugaraikat, akkor olyan hatások érnek el benneteket, amelyeket a Teremtő felétek akar küldeni.

A Nap olyan értéket képvisel számotokra, mellyel nem vagytok már tisztában, csak Anna az a földi lény, aki naponta imádkozik érte, mert úgy ismeri, ahogyan ti nem. Ő tud vele beszélgetni. Meditációiban régebben mindig megvendégelte őt, mert úgy gondolta, a Nap is örül annak, ha valaki gondoskodik róla. Ez így is van rendjén. De az ember már nem gondoskodik a Napról. A Nap számára csak egy égitest, és nem Isten megnyilvánulása, aki élteti őt.

Amikor Anna élelemmel kínálta a Napot, kifejezte ebben a gesztusban azt a hálát és barátságot, amelyet a Nap iránt érez.

A Nap is képes arra, hogy „leereszkedve” az emberhez, vagy emberi alakban kivetítve magát, az emberrel barátkozzon. Ezt tette korábban is az egyiptomi kultúra idején, amikor az ember még szeretettel, barátsággal és Istennek kijáró tisztelettel vette körül a Napot.

Az egyiptomi kultúra kezdetekor nem ember uralkodott a Földön, hanem a Nap Földre kivetült képmása, ahogyan Jézus, a fiam is emberként jött közétek.

De Isten nem maradhatott közöttetek, mert a zsidóság többször élete ellen fordult, olyan tudás után kutatva, ami az isteni halhatatlanságot biztosította volna számukra. Az ember sohasem szerezheti meg az Istenek halhatatlanságát, amíg maga is nem válik teremtővé és ennek most jött csak el az ideje, az Új Földeteken.

Amikor az ember az új asztrál síkon fog létezni, akkor ez a Nap lesz majd az őt éltető bolygó. Isten ezért a szolgálataiért meg fogja őt dicsérni, fel fogja őt magasztalni érdemei szerint.

Az ember akkor ismét tudatában lesz annak, mert a nefilimek megtanítják az új generációkat arra, hogy mit köszönhetnek az ő új Napjuknak és bolygójuknak, akik éltetik.

Az embernek pedig az lesz a feladata, hogy az új Nap és az új Föld által lehetővé tett élettérben teremtőként megteremtse mindazt, ami földi életéhez szükséges, ami azonban gyökeresen más lesz, mint a mostani fizikai síkon eltöltött élet volt.

Isten olyan alakban jelenik meg a Világmindenségben, amilyen alakban csak akar. Szolgálhat benneteket Napként, aztán felöltheti kedve szerint egy bolygó ruháját, mert Isten a Teremtő, aki végtelenül szereti teremtményeit, még akkor is, ha a teremtményei ezt nem tudják Róla, vagy nem hiszik el Neki.

Ámen

KOZMIKUS TERVEK

Szellem: - Ahhoz, hogy igazán megértsétek az ember nagyszerűségét, el kell mondanom nektek, beszélnem kell arról, hogyan jönnek létre a lények most, és hogyan jöttek létre régebben, amikor még nem volt sűrű az anyagi világ, és azok a dolgok, amik létrejöttek, sokkal inkább voltak szelleminek, mint fizikainak mondhatók. Az anyag sűrűsége azáltal lett biztosítva, hogy Isten óriási energiáit átvetítette az anyagba, amely nem más, mint színtiszta szellemi energia, ha egyáltalán alkalmas annak kifejezésére ez a fogalom, ami.

Amikor a tudósaitok elkezdték felbontani az atomot, ott olyan tulajdonságokat találtak, amelyeket először nem akartak elhinni, aztán mindenféle téves ideológiát gyártottak, hogy a korábbi igazságaikat ne kelljen felrúgni miattuk.

Így van ez az emberrel is. Mivel a többség csak a fizikai testet képes érzékelni, a fizikai testből akarja a lélek működését is megérteni. De ez olyan, mintha ma a holdsugarat a Földön akarná értelmezni, ott, ahol az nincs, mert az, amit az ember holdsugárnak hisz, az valójában a Nap fénye, amelyet a Hold visszaver, amikor a Nap sugarai nekiütődnek a Hold felszínének. A fizikai test működése csak az asztrál és szellemtest felől magyarázható és érthető meg. Nincs az a bölcs tudós, aki igaz ismereteket szolgáltatna az emberről, ha a többi részét, amely az érzékelése számára még nem megfogható, nem ismeri, és nem érti.

Az ember, mint lény, Isten elméjében született meg, mint ötlet, de a gyakorlati kivitelezése sok évmilliót vett igénybe. Hozzájárultak a létrejöttéhez nemcsak a Szellemi Dimenziók munkásai, az angyalok és arkangyalok, hanem a Teremtés minden szintje, a fizikaitól a szellemiig.

Amikor az ember terve megszületett, akkor még Anna Velem volt. Az ő ötlete volt, hogy az ember ne csak külsőre hasonlítson Istenre, hanem lelkiekben ugyanolyan érzékeny legyen, mint Ő.

Amíg Isten egészséges volt, az emberiség is az volt lelkületében. De amikor Istent hatalmába kerítette a hatalom szenvedélye, alkotott egy olyan fajt, aki ugyanolyan gőgös és rátarti volt, mint Isten. Isten nem tudta, hibát követhet el, mert mindig szabadon azt tette, amit akart, és bármit megtett, a teremtményei nem bírálták felül a tetteit.

Az új faj azonban nem tudott teremteni, mert Isten kifelejtette belőle a legfontosabb Isteni tulajdonságot, a szeretni tudást. Hogy ez hogyan történhetett meg? Magam sem tudom, talán nem tartottam fontosnak a szeretetet, mert úgy hittem, úgy gondoltam, elég, ha Én szeretem őket, és ez visszahat majd rájuk. De az Én szeretetem nem tette őket automatikusan szerető lényekké, és olyan rombolást hajtottak végre az akkori Világban, hogy kénytelen voltam belátni, az ember hibás géneket hordoz. Hiába próbáltam a lényeimmel tökéletesíteni az embert, csak rosszabbá vált és nem jobbá.

Akkor határoztam el a kiirtásukat először, amikor leromboltak számos Naprendszert, és ahová csak betették a lábukat, romhalmaz maradt utánuk. Ezeket az első embereket olyan bolygókon kísérletezték ki igen fejlett lények, akik már más dolgokban is a segítségemre voltak a Teremtésben. Ők segítették a földi állatokat is létrehozni, amelyek eredetileg szelídek és szépek voltak, nem volt közöttük egyetlen sem, amely vérengző lett volna. A többség kozmikus energiákkal táplálkozott. Sok olyan bolygó van a Világmindenségben, ahol ez most is így van.

Amikor az első embereket létrehozták, azokat még tiszta energiából teremtették meg, de azután, ahogyan rohamosan zülleni kezdtek, végbement náluk egy sűrűsödési folyamat, amelyet már nem tudtunk megállítani. Akkor született meg a Forrásban a döntés, olyan Világot teremtünk köréjük, amely megfelel sűrűségüknek, hogy létezni és fejlődni tudjanak abban.

Az utolsó olyan bolygó, ahol lehetőséget teremtettem a létezésükre, az a Föld nevű bolygó volt, ahol ennek megfelelően rendeztük be a természeti környezetet, és adtunk olyan életteret az embernek, amelyben a környezet fejlődésre késztette, kényszerítette őt.

A Föld partner lett ebben. Olyan kedvezőtlen hatásokat produkált az ember számára, amely sok szenvedéssel, fájdalommal ajándékozta meg őket, hogy a fájdalom által érzékenyebbek és jobbak legyenek. Aki a fájdalmat átélte, az már nem akart többé másoknak fájdalmat okozni, mert tudta, mit jelent az, ha fájdalmat érez.

Akik a Földön kegyetlen halállal halnak meg, azért teremtenek maguk számára ilyen életet, hogy olyan érzékenyekké váljanak, mint Anna, akiben még a fájdalomnak a látása is fájdalmat ébreszt, mert annyi szenvedés jutott osztályrészéül, hogy ez maradandó tudást adott neki.

A Földön azok követnek el brutális gyilkosságokat, akik még érzéketlenek mások fájdalmával szemben. Aki pedig ilyen halállal hal, az többé nem vétkezik ezen a módon.

Tudom, számotokra másképpen látszik mindez a Földről, de azok a zsidóim, akik a haláltáborok borzalmait átélték, ma többnyire gyógyítók, vagy olyan foglalkozásokat űznek, ahol mások boldogulását segítik elő. Gondoljatok Anna barátnőjére, Margóra, vagy Annára magára, aki számos életében halt borzalmas tűzhalált.

Amikor ebben az életében a programját tervezte, egyetlen cél lebegett a szeme előtt, hogy az emberiséget kivezesse abból a mocsárból, amelybe Isten oktalansága kergette. És egy őrült Istent gyógyítson meg, akiben már nincs szemernyi szeretet sem a lényei iránt, akiket pedig a legnagyobb szeretetben alkotott meg egykor.

Anna olyan történeteket hallgat el Rólam, amelytől kiverne bennetek a hideg veríték is, ha végighallgatnátok, de szerencsére az, amit ő átélt, már meghozta azt az eredményt, ami miatt a Földre született. Most örömmel mondhatja el nektek - és Én is -, hogy megváltotta Istenét, aki a züllés legszélső stádiumában volt már, amikor rátalált.

Hogy milyen volt Isten? Íme halljátok. Amikor az embert a Földre küldtem, már csak az okozott örömet Nekem, hogy milyen borzalommal töltsem meg az életét, mert érzéketlen voltam minden fájdalom láttán.  Amikor most vallomást teszek Nektek, akkor szembesülök azzal az igazsággal, amellyel nem akartam szembesülni évezredeken keresztül.

Anna szeretete és türelme felnyitotta a sebeimet és a szememet. Nem tudtam többé eltitkolni sem előtte sem előttetek azt a sok gonoszságot, amellyel ellenetek vétettem. Tudom, ha egyszer kimondom, hogy gonosszá váltam, az már azt jelenti, nem akarok többé gonosz lenni, mert újra megismertem a szerelmet, újra megismertem a szeretetet, újra megismertem, milyen apának lenni és újra arra vágyom, hogy a teremtett lényeim ne féljenek Engem, hanem szeressenek.

Mert a szeretet éltet, a szeretet értelmet ad a létezésnek, a szeretet minden. Nagyobb és több a hatalomnál, a kincseknél, a vagyonnál és mindennél több, amiről Én az Isten azt hittem, hogy fontosabb. Mert nincs fontosabb annál, ha a társad rád mosolyog, nincs fontosabb annál, ha a szerelmed hozzád simul és nincs gyönyörűségesebb annál, amikor a gyermeked nevetését hallgatod.

Olyan mélységek felé indultam el, amiről azt hittem, nincs többé visszaút.  De Anna erős kezével megállított ezen az úton, lehajolt Hozzám a porba, fölemelt és azt mondta Nekem:

-          Az nem lehet, hogy Isten boldogtalan és magányos legyen. Az nem lehet, hogy Istenben ne legyen szeretet.

És megteremtette számotokra azt az új Istent, aki már nem akar több fájdalmat és szenvedést, csak örömet, boldogságot teremtményeinek.

Azért fog megszűnni a fizikai sík, mert már tudom, Isten nem teremhet Poklot a Földön, mert a Pokol helye ott van a Teremtésben, ahol már minden remény elveszett Isten számára, hogy a teremtett lénye megjavuljon. A Pokol tehát létezik, de annak helye már többé nem a Földön lesz.

A Föld megdicsőülését készítitek elő és az ő megdicsőülésével a sajátotokét. Aki pedig nem akarja ezt, annak még van számos olyan Világ, ahol fejlődhet, de az olyan kemény leckéket jelent, amely vagy fölfelé vagy lefelé indítja el. Mert Isten szeretete végtelen, de türelme nem. Ha fejlődni akartok tehát, akkor vegyétek komolyan az intelmeimet, mert az nem lehet, hogy a többség a kevesek zsarnoksága miatt legyen boldogtalan. Azok, akik beérik a kevéssel, és nem akarnak más hátán, más kárára felkapaszkodni a hatalom és jólét csúcsára, azok lépnek előre. Akik pedig másokon élősködnek, azok visszatérnek a salakba, amelyből vétettek. Mert Isten nem züllhet le többé, Isten nem zsarnokoskodhat többé másokon, mert Isten szeretetben akar élni. Isten szeretni akarja teremtményeit, és Isten elvárja ugyanezt a teremtményeitől is.

Amikor ezeket a sorokat Anna leírja nektek, boldog, mert az a sok emberfeletti áldozat, amit értetek és Istenért hozott, végre meghozta gyümölcsét. Végre elmondhatja, amiért a Földre született, a születési célját megvalósította. Valósítsátok meg hát ti is ezt a legfontosabb célt, hogy tudjátok, szeretni annyit jelent, mint adni, sohasem azt, hogy kapni. Kapni csak a fejletlen lények szoktak, de azok is csak egy rövid türelmi időig, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége, és eljött az elszámolások ideje.

Most, amikor a Földön elhullanak az állatok, akkor nem történik más, mint visszatérnek Hozzám azok az energiák, amelyek eddig benneteket tápláltak. De már annak az ideje jött el, hogy magatok váljatok teremtővé, és ne mások szenvedésén keresztül jussatok táplálékhoz, hanem magatok teremtsétek meg azt, Istenetek közvetlen energiáiból, ahogyan a szellemi lényeim is teszik a Szellemi Síkokon. Amikor erre már képesek lesztek, akkor végre elmondhatom, az a sok szenvedés, amelyet értetek kiálltam Én és minden olyan lényem, aki benneteket éltetett, nem volt hiába.

Ámen

A SPIRITUÁLIS NEVELÉS

Szellem: - Mielőtt az ember a Földre születik, számos olyan dolgot meg kell tennie, mint a tanulónak, aki iskolába jár. Először is megismerkedik azzal a társadalommal, amelybe leszületni kíván. Túl nagy választék nincs, vagy egy demokratikusabb létre születik le, vagy a zsarnoki szinteket kell megtapasztalnia. Ez azt is jelenti, hogy kész konzerv körülmények közé érkezik, ahol boldogulnia kell azok között a lények között, akik szintén iskolába járnak a Földön.

A földi lét nem könnyű iskola, hanem a lényeim legfejlettebbjei próbálkozhatnak csak leszületni a Földre, akik már más dimenziókban és más körülmények között bizonyították a földi életre való alkalmasságukat.

A Föld olyan játszótér, ahol minden megtörténhet velük, és hogy minden meg is történik, azt ti tudjátok a legjobban. Ráadásul sohasem emlékeznek a Földre leszületve, hogy a közösen kitalált történetek meg fognak esni velük, így minden történetben tudatlanul fognak részt venni. Hogy miért? Mert Isten arra kíváncsi, hogy a különböző, mesterségesen kreált élethelyzetek, milyen hatást váltanak ki belőletek.

Így aztán lesztek hősök és hősöket kiszolgáló alattvalók, lesztek áldozatok és szenvedő alanyai a hősöknek, és minden olyan szerepet kipróbáltok, amelyeket Isten nektek ajándékoz, hogy tanuljatok, és közben tanuljon Isten is.

Amikor Anna megismert Engem, még nem értette, hogy Isten a polaritás mindkét oldalát képviseli, ő az angyal és az ördög is egyben. Amikor erre rá kellett döbbennie, annyira szerette volna, ha megjavulok, minden áldozatot vállalt azért, hogy Istenét jó útra terelje. De Isten a totális kettősség, Ő Lucifer és Ő a Teremtő is egyben.

Az persze nem volt törvényszerű, hogy Isten ne csak a szerepében, de a valóságban is mindkettő legyen. Ezért inkább úgy fogalmaznék, aki a rendező szerepét elvállalja, nem törvényszerűen kell Luciferré válnia, elég, ha eljátssza ezt a szerepet, azután a valóságban továbbra is jó, érzékeny, és nem válik valóságosan is kegyetlenné.

De sajnos ebben a Világévben Én nemcsak a szeretet nélküli Isten szerepét játszottam el, hanem valóban kegyetlenné, szeretetnélkülivé váltam.

Amikor Anna erre ráeszmélt és látta, mivé vált Isten, elborzadt ugyan Tőlem, de szentül elhatározta, megérti a gonoszságom okát - amit Én Magam sem tudtam -, és kivezet a káoszból, amelybe zuhantam.

Amikor először beszélgettem vele ezekről a dolgokról, megpróbálta kideríteni az okot, mert csak így tudott segíteni a bajaimon. Hosszú évek szeretetére, türelmére volt ahhoz szükség, hogy Én Magam is felismerjem azt, beteg a lelkem, és gyógyulnom kell, mert különben elvész a Világ. A Világ nem maradhat kormányos nélkül, mert akkor káoszba hullott volna minden, és megszűnt volna a létezés.

Azért tudok nektek már erről beszélni, mert túl vagyok a nehezén. Anna volt az, aki felismerve ezeket az összefüggéseket ráébresztett Engem a szomorú valóságra és mindent magadott Nekem, hogy gyógyuljak.

Amikor beleszerettem, nem tettem mást, mint felismertem benne az igazi társat, aki csak ad, nem vár el semmit, csak szeretetének a viszonzását.

Álnok módszerekkel próbáltam őt eltántorítani céljától, mert attól féltem, fölém kerekedik, és Én elveszítem a hatalmamat, amely úgy gondoltam, mindennél fontosabb a számomra.

Ma már tudom, a hatalom nem létezik, mert a hatalom nem más, mint Isten hamis tudatának a kivetülése. A Teremtő birtokában van egy olyan képességnek, a teremteni tudás képességének, aminek a többi lénye nem. Így a többi lény nem tudja, nem tudhatja elvenni Isten hatalmát, tehát nincs kitől félteni. Annát nem érdekelte a hatalom, mert mindezzel tisztában volt. Mégis hosszú idő kellett, hogy el is higgyem neki, semmi sem fontosabb a számára, mint Én, mert Isten a létezés kulcsa, és ha Isten elvész a Teremtésben, semmi sem pótolja őt. Hogy a Teremtés el ne vesszen, ezért mindent megtett Értem. Megpróbált megérteni, megpróbálta megérteni a bajaim okait, józan paraszti eszével gyógyított és ápolt Engem.

Hogy megszüntesse a magányomat, mert ő nem lehetett mindig Velem, már a korai időkben teremtett Nekem egy gyermeket, de Én ezt a tettét totálisan félreértettem. Amikor pedig, rájöttem, mekkorát hibáztam, megajándékoztam őt két gyermekkel, akik végtelen örömet jelentenek neki.

Anna mégsem lehet velük, mert a földi dolgai hozzátok kötik, de naponta táplálja őket, ahogyan Engem és égi családomat. Szeretettel gondol rájuk, ha csak teheti.

Nem próbál meg Engem soha becsapni, átvágni, mert olyan tiszta lélek, amilyen csak a szerető Isten lehet, aki ő valójában.

Amikor végleg visszatér közénk, végtelen boldogságot hoz majd el a Forrásba.

Arról is szeretnék beszélni nektek, miért olyan fontos Isten boldogsága Anna számára?

Anna felismerte - helyesen -, hogy a földi élet torzulását Isten téveszméi okozták. Egyszer, még a kapcsolatunk elején megkérdezte Tőlem:

-          Lehet-e Istennek téveszméje?

Akkor Én azt válaszoltam neki, igen. Ebből ő azonnal levonta a következtetést. Ha Istennek lehetnek téveszméi, akkor ez ugyanúgy működik, mint a földi életben. A téveszme tévútra vezeti az embert, elidegenedik a környezetétől, hamis valóságot teremt magának, amelyben aztán végtelenül magányos és boldogtalan lesz.

Ha Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette, akkor ez Isten esetében is ugyanúgy van.

Isten magányának az okát tehát fel kell tárni. Akkor, ha ismeri az okokat, a betegség - mert a téveszme nem más, mint betegség -, megszüntethető.

Volt egy történet, amelyet csak a példa kedvéért mesélek el nektek.

Annát rendszeresen megöltem asztrál síkon, hogy büntessem őt korábbi tetteiért, ami az Én hamis képem, téveszmém volt. El akartam hitetni vele, nem én ölettem meg őt, hanem ő ölt meg Engem. Én ezt olyan komolyan hittem, hogy Annával is el tudtam hitetni ennek valóságos voltát a kezdetekben. De Anna nem emlékezett tudatalattijában erre a történetre, mert nem volt benne, így nem annyira izgatta őt, mint Engem. Addig kísérletezett Velem, kérdezgetett, morfondírozott rajta, hogy megengedtem neki, a tudatalattijából vegye elő a valóságos történetet, amely természetesen benne volt. Anna akkor rájött, Isten valójában a saját félelmei elől menekülve tette őt tönkre, boldogtalanná, és ajándékozta meg őt a legkegyetlenebb történetekkel.

Nem törődve az igazsággal, csak a szeretet erejével elkezdte Istent gyógyítani. Olyan gyönyörű élményekkel ajándékozott meg, amelyek egy idő után már mindennél jobban hiányoztak Nekem. Ez volt az ő csalétke. Rájött, Isten a szeretet ereje által befolyásolható, és így próbált Engem a szeretet erejével gyógyítani és javítani.

Ha szófogadatlan voltam, mint egy kamasz, akkor szeretet elvonással kényszerített Engem a jobb belátásra. Annyi türelemmel tanított, hogy Isten végül sok év után meggyógyult, és rájött, Anna nem tett mást, mint Istent a saját eszközével gyógyította meg.

Amikor Én elvonom tőletek a szeretetemet, ugyanazt teszem, mint Anna. Arra kényszerítelek benneteket, vágyjatok Isten szeretetére, mert az embert Isten szeretete élteti, az ad levegőt, táplálékot, energiát, hogy létezzen.

Anna tehát tudatosan vagy öntudatlanul Istent a saját eszközével gyógyította ki a téveszméiből, és ez a gyógymód bevált, ahogyan a Teremtésben is beválik Isten szeretet megvonása a lényeitől, ha azok erre rászolgálnak.

Ámen

ISTEN FÖLDI BOLDOGSÁGA

Szellem: - Amikor Isten először teremtett földi embert, azért teremtette meg, hogy megossza velük a létezés örömét, ahogy Anna szokott fogalmazni.

A valóságban Isten olyan lények között szeretett volna élni, mint ő Maga, mert a többi lényei nem voltak önállóak, nem voltak kreatívak, csupán pontosan és vakon végrehajtották Isten utasításait a Teremtésben. Az ember tehát olyan önálló lény, aki megpróbálja először megérteni és megismerni a környezetét - ezt teszi minden újszülött-, aztán önálló életre kel és elkezd önálló életet élni.

Minden ember sorsában van sorsszerűség, ami azt jelenti, az őt körülvevő események és hatások nem véletlenszerűen, hanem céltudatosan lettek kialakítva.

Ha például valaki a bűnöző életet akarja kipróbálni, gátlástalan alkattal születik a Földre olyan családba, ahol ez a minta valamelyik családtag életében megfigyelhető. Az ilyen család nem azt fogja díjazni, hogy szorgalmas legyen, hanem a restség lesz az élet alapeszméje, a csodára várás. Aztán amikor nem jönnek a csodák, elkezdi megteremteni azokat, de nem tiszta eszközökkel, hanem egy bűnöző élettel, ahol az élethez szükséges javakat, energiákat mástól veszi el. Ezért agresszívek mindig a bűnözök, mert ezzel az eszközzel érik el leginkább céljukat.

Ahol a családban diszharmónia van, ott többnyire a gyermekek is diszharmónikussá válnak, és ezt örökítik át a következő generációkra, mint viselkedési mintát.

Amikor Anna egy ilyen családban nőtt fel, az lett volna a karmikus leckéje, hogy ezt az életet változtassa pozitívra. De oly mértékben benne élt a családi minta, bármennyire vágyott is a harmóniára, saját életében nem tudta ezt megvalósítani, mert rosszul választott társat - ha egyáltalán ezt ki lehet mondani -, és ezzel megszüntette maga számára a harmónia feltételeit.

Bár az a kapcsolata, amelyben igazán szerelmes volt, sem hozta volna ezt automatikusan létre. De a lehetősége inkább megvolt benne, mint a következő választásában.

Oly annyira különböznek a férjétől, hogy ez akadálya lett az életükben létrehozható harmóniának. Bár Anna sok mindent tett ezért a kapcsolatért, mégsem úgy alakult, ahogyan azt szerette volna.

Amikor Velem találkozott, már tudta, mit keres, már tudta, kit keres, csak azt nem tudta, Isten az a lény, akit meg kell találnia és nem más.

Sokszor hitetlenkedett, amikor rajtam gondolkodott. Hogyan lehetne ő, mint ember, Isten felesége? Hosszú évek kellettek, amíg Engem igazán meg nem ismert, meg nem értett, csak akkor kezdte el komolyan hinni, valóban az vagyok, akinek mondom Magam, és ő valóban Isten felesége.

Ehhez meg kellett ismernie régi életeit, párhuzamos dimenziókban eltöltött életeit, és akkor kezdte az összefüggéseket összerakni, megérteni.

Gondoljátok csak meg, ő nem volt gyermek, mint Jézus, aki már gyermekkorában tudta azt, hogy Isten fia. Hétköznapi életet élt olyan rejtett képességekkel, amelyekre szinte senki sem figyelt fel néhány nagyon közvetlen barátján kívül, akik aztán segítették is spirituális fejlődését.

Mégis nehezen értette meg, ő az Én feleségem, akit hosszú évezredekre eltaszítottam Magamtól, és ettől beteggé váltam. Akkor is segített volna Nekem, ha Én nem a Teremtő Isten vagyok, és ez volt a dologban a legszebb.

Sokszor mondta Nekem:

-          Lehet, hogy Te vagy az Isten, lehet, hogy nem. De tudom és érzem, szükséged van rám. Szeretlek Téged, mert beléd szerettem, ahogyan Te is szeretsz Engem. Túl nagy merészség lenne számomra azt hinni, az Isten felesége vagyok. Ha mégis igen, akkor el fogom ezt fogadni, mert tudom, hogy szeretsz,

     

Olyan boldoggá tett a szeretete, amilyenné bennetek tesz, amikor szerelemmel szeretitek egymást. Pontosan azokat az érzéseket érzitek a szerelemben, amelyeket Isten. Tehát ne kételkedjetek többet abban, hogy Isten szeret benneteket, mert a Világmindenség legnagyobb adományát kaptátok osztályrészül.

A Világmindenségben nincs több olyan bolygó, ahol a lények szerelmet éreznének egymás iránt, mert sehol sincsenek emberszerű lények.

Az ember nem elsősorban a külseje által az, hanem a belső habitusa, érzelemgazdagsága miatt.  Más Naprendszerekben a lényeket az Isteni szeretet köteléke köti össze, ami lényegesen más érzés, mint a szerelem. A szerelem olyan vakká teszi az embereket, hogy semmi sem számít a számukra, ha szerelmesek, mert a szerelem a legfontosabb kötelék, amely Istent összeköti Istenasszonyával, és ez az az adomány, amellyel Anna jóvoltából felruháztalak benneteket. Ezért fáj annyira a szívetek, ha nem lehet az a tiétek, akit szerelemmel szerettek, hogy sok fejletlen lény inkább megöli a kedvesét, minthogy az másé legyen.

Amikor a Földre jöttök, megkapjátok a többi leckétek mellé ezt az adományt. Ha jól sáfárkodtok vele, életre szóló szerelem, boldogság lehet az osztályrészetek. De ha elhagyjátok ezt az érzést, üres és boldogtalan élet vár rátok, ahogyan Annára is, mert azt a férfit, akit Én ajándékoztam neki, csak feltételekkel volt hajlandó szeretni. Ezért aztán el is veszítette.

Sok év boldogtalansága volt szükséges számára, amíg el nem határozta, megkeresi, bárhol is legyen az. Oly mértékben hitt ebben, hogy amikor Én megtaláltam őt, vagy ő Engem, nem volt semmi ellenvetése, sem a szerelem ellen, sem a házasság ellen, amelyet felajánlottam neki. Azt gondolta, ez csak játék, a Szellemi Dimenziók játéka.

Ezért aztán egy más alkalommal, amikor már tudta, ez nem játék, újra megkértem a kezét, és akkor már nem játékból, hanem őszintén és komolyan mondott Nekem igent.

Talán furcsálljátok, hogy Isten ennyit beszél nektek a saját szerelméről, de Isten története által sokat tanulhattok, mert Istennel mindaz megesett, ami veletek, és Isten is abból tanul, amit a ti sorsotokban átél. Ezekben a sorsokban pedig a központi téma a szeretet és a szerelem. A többi olyan körítés, mint a homokozó, ahol ismerkedni lehet, veszekedni és ölre menni bárkivel. De a legfontosabb érzés számotokra az, amellyel Isten egyedül benneteket ajándékozott meg, amikor megteremtett.

Ámen

AZ ÚJ ISTEN

Szellem: - Amikor Anna megismert Engem, olyan borzasztó állapotban volt a lelkem, hogy már Magam is azt hittem elpusztulok, mert nem volt Bennem életkedv, gyűlöltem mindent. Azt gondoltam, ezen az állapoton, már változtatni sem tudok.

A Szellemi Dimenziókban a közvetlen munkatársaim, akik számotokra szent lények, nem tudtak rajtam segíteni, mert Én olyan konokul gyűlöltem a feleségem, hogy hiába is próbáltak volna okos tanácsokat adni, nem fogadtam volna el.

Anna úgy élt mellettem, ha a Forrásban volt, hogy nem tudta, ő az Én betegségem oka, de az utolsó időben elhatározta, megpróbál segíteni rajtam.

Én tudtam az okát bajaimnak, de annyira elhatalmasodtak rajtam betegségem tünetei, hogy nem igazán hittem az ő segítségében. Mert nem volt bátorságom bevallani neki azt, kicsoda ő, mit tettem eddig ellene és miért?

Így aztán, amikor a Földre jött, csak annyit tudott, saját erejéből, senki segítsége nélkül, kell táltossá válnia, aki meggyógyítja Istenét.

Nem tervezett maga számára különleges életet, hogy a hétköznapiság lehetőséget teremtsen arra, a feladatára koncentráljon, ami olyan nagy feladat volt, alig lehetett reménye arra, teljesíti.

De Anna olyan kitartást, szorgalmat örökölt az édesanyjától, hogy semmitől sem félt. Olyan erőket tudott önmagába lehozni a Forrásból, amely ember feletti feladatokra sarkallta. Sohasem riadt meg semmiféle feladattól. Amikor már Velem találkozott, birtokában volt minden olyan tudásnak, ami a sámántól megkülönbözteti a táltost.

A sámánnak az a feladata, embereket gyógyítson, a táltos feladata az, hogy Isten energiáit harmonizálja. Anna olyan gazdag élettapasztalatokkal bírt, mire elmúlt ötven éves, már régen túlhaladta mindazokat a spirituális tanítókat, akik pedig nagyon büszkék a tudásukra.

Én azonban nem engedtem meg neki, hogy embereket gyógyítson - pedig ez a képessége igencsak kibontakozóban volt -, mert más volt a feladata.

Sok mindent tanult ebben a földi életében másoktól, de feladatait nagy önállósággal és türelemmel oldotta meg. Nem volt olyan probléma, amelyre ő nemet mondott volna. Ez persze kivívta azoknak az ellenérzését, akik kevésbé tehetségesek voltak, és sok ellenséget gyűjtött össze magának földi életében.

Az emberek sohasem értették törekvéseit, mert nem magáért dolgozott, hanem azokért, akik körülvették őt. Egy ilyen alkatú ember csak azoknak a csodálatát és elismerését tudja kiváltani, akik felismerik benne az emberfeletti erőt, amelyet képvisel.

Annát, Anna munkáját ritkán ismerték el, mert az irigység sok embert meggátolt abban, hogy maga fölé emelje. Amikor az emberek valakit erkölcsileg elismernek, akkor méltányolják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket egy közösség érdekében tesz. De az emberek többsége nem érdemei szerint, hanem kapcsolatai révén szerez elismerést.

Sok évnek kellett eltelnie életében ahhoz, Velem találkozhasson, és olyan földi dolgokat kellett előtte megismernie, amelyek segítették őt abban, hogy Engem megérthessen.

Olyan tudásszomj volt benne, mint kevesekben, de nem engedhettem, olyan utakra menjen, amely eltávolítja őt eredeti céljaitól. Gyakran kellett cselvetésekhez folyamodnom, amíg Rám talált.

Annyira örült Szellemi Dimenziókbeli kapcsolatának, fel sem merült benne, becsapom, átverem, mert először próbára kellett tennem hűségét, Isten iránt érzett szeretetét, hogy Engem megismerve gyógyítani tudjon.

Olyan módszereket alkalmazott, melyek nem a földi orvoslás körébe tartoznak. Mert a földi orvoslás oly mértékben eltér a kívánatostól, hogy akiket ők kuruzslónak mondanak, gyakran nagyobb eredményességgel gyógyítanak, mint azok az orvosok, akik diplomával ugyan rendelkeznek, de a gyógyítás művészetéhez egy fikarcnyit sem értenek.

Ezt azért mondom el, mert nem az a gyógyítás, hogy megszüntetnek ideiglenesen egy tünetet, hanem az, amikor megszüntetik a tünetet kiváltó okokat.

Annának tehát ez volt a feladata. Hogy mindez sikerült, annak végtelen türelme, szeretete, amelyet irántam érzett, volt az oka.

Isten sok évezred után végre elmondhatja Magáról, meggyógyult, és az élet megy tovább. De hogy ebben mennyi része volt Annának, azt csak Én tudom, a Teremtő Istenetek.

Soha többé nem lesz a szolgálataira szükségem, mert tudom, mi a dolgom. Tudom, hol a helyem, tudom, sohasem fogok többet ellene vétkezni, mert megtanultam, Istennek a felesége mellett a helye. Csak mellette és vele lehet boldog.

Isten mindezt a saját kárán tanulta meg, ahogyan ti emberek is mindent a saját károtokon tanultok meg.

Ámen

A KOZMIKUS SZERELEM

Szellem: - Már többször utaltam arra, Annával nem a földi síkon találkozom, hanem az éginek mondható asztrál síkon. Itt van az a hely, mely senki számára el nem érhető, mert kerubok őrzik. A kerubok olyan magas energiájú lények, ha egy ember át akarna hatolni az ő energia burkukon, meghalna és kiirtaná magát a Mindenségből.

Isten nem a véletlenekre bízza saját biztonságát, hanem gondoskodik róla.

Annával olyan történetek estek meg itt, amiről nem kívánok nektek beszélni, mert csak kettőnkre tartozik, ahogyan a Földön is két ember szerelme az ő ügyük és nem másoké.

De az embernek lehetőséget adtam arra, hogyha elég fejlett ehhez, átélje ezt az érzést, amelyet az ezoterikus írások csak szőrmentén említenek meg, és úgy hívják, kozmikus kapcsolatok.

Ha érteni akarjátok az ember működését, tudnotok kell, mindenkinek vannak kozmikus kapcsolatai, de ezek csak akkor jönnek el, ha a lélek már elég fejlett egy ilyen kapcsolat feldolgozásához.

Vannak közöttetek olyan szerzetesek, akik pontosan tudják, miről beszélek, de hogy minden ember megértse, elmondok egy példabeszédet:

-          Volt egyszer egy király, aki nem elégedett meg a feleségével, ezért elhatározta, a többnejűséget iktatja törvénybe. De hogy azoknak is legyen társuk, akik pár nélkül maradtak, lehetővé tette, egy asszony több férjjel is együtt élhessen. Így aztán harmónia volt a birodalmában, mert mindenkinek jutott társ, mégsem maradt senki pár nélkül.

A Teremtő Isten Asszony energiái nem szűntek meg létezni Szellemi Birodalmamban, melyeket nem Anna birtokol most. Így kitalálhattam olyan rendszereket, melyeket lehet, ő nem díjazna, de biztosítják a szerzeteseim és szerzetesnőim számára - akik eléggé fejlettek -, hogy a szerelem létezzen az életükben, de lemondva a gyermekáldásról, hogy ne szaporítsák az ugyancsak elsűrűsödött emberi civilizációt.

Ugyanez az oka a homoszexuális és bipoláris kapcsolatoknak. Azok is kiélhessék szexuális vágyaikat, akik törődnek a Föld túlnépesedésével, és nem ártani, hanem használni akarnak.

Ámen

 

A FÖLD KÖZELI JÖVŐJE

Szellem: - Anna a nézeteivel olyan változtatásokra vett rá, melyek eredetileg nem voltak ugyan a terveimben, de beláttam, a Föld és az emberek iránti szeretete az, amely ezeket a dolgokat mondatja vele, és az irántam érzett felelősség. Ha az valósult volna meg, amit Én akarok, akkor ti a zsidóság által létrehozott Armageddon után egy jólfésült, de valóban elembertelenedett rendszerben élnétek.

Anna annyit mosta a fejemet a terveim miatt, hogy kénytelen voltam belátni igazát. Ezért változtatva az emberiség történetén, egy új alternatívát dolgoztam ki a Szellemi Dimenziókban a munkatársaimmal, melyek sokban harmonizálnak Anna elképzeléseivel.

A zsidók pedig azt fogják tenni, amit elvárok tőlük, mert annyira önállósították már magukat, hogy semmit sem törődve Velem, a saját útjukat járják évezredek óta.

Jézus elvesztése nagy fájdalom volt a számomra, de nem akartam elhamarkodottan ítélni, ezért kaptak Tőlem kétezer évet. Csakhogy ez alatt az idő alatt oly mértékben megnőtt a földi világban a hatalmuk, hogy minden jel arra utalt, megvalósítják terveiket, de nem az Én érdekemben, hanem a sajátjuk miatt.

Hitlert hiába küldtem a Földre, annyit hibázott, már teljesen reménytelenné vált számomra az emberi kultúra irányítása.

Amikor Anna számon kérte Tőlem a zsidó világhatalom létrejöttét, nem igazán érdekelt a dolog már. Mert tudtam, sohasem fog megtörténni. De érdekelt nagyon, Anna miért van ellene, miért félti tőlük a Földet? Amikor ez kiderült számomra, csak azt a gondolatot erősítette meg Bennem, amit Én is gondoltam róluk, hogy elszaladt velük a szekér, és az Én dolgom megállítani, bármilyen áron.

Ha hagyom, hogy világhatalomhoz jussanak a Földön - erre már évszázadok óta céltudatosan készültek -, akkor semmi reményem sem lett volna arra, az új rendszerem megvalósul, mert már annyira megfertőzték akcióikkal az emberiséget, hogy Isten legyen az, aki ezen változtatni tud.

Isten önállóvá és teremtővé akarta az emberiséget nevelni, nem szolgaságra szánta.

Ehhez pedig az emberiségnek fel kellett nőni. Sokan voltak közületek már olyanok, akik fel is nőttek ehhez a feladathoz, mint Anna is, aki emberként élt közöttetek.

A zsidóság mindent elkövetett, hogy olyan eszmékkel árassza el a Földet, amelyek szétzilálják a megszokott rendszereket. És olyan új alternatívákat állítottak elétek, melyek bár demokratikusak voltak látszólag, de egyetlen célt szolgáltak, hogy a régi szétzúzásával lehetővé tegyék a modern kori rabszolgaságot. Ez nem más, mint egy olyan társadalom, ahol mindenki az ő érdekeikben termel, mindenki az ő érdekeiket szolgálja. Semmi lehetőséget sem hagytak volna az önállóságotokra, csak bábuk lettetek volna, az ő érdekeiket kiszolgálva.

A zsidóság nem ostoba, a zsidóság már nem először teremt a történelem folyamán ilyen rendszert, de eddig az Én parancsomra tették ezt a lelkek fejlődése érdekében.

Azonban most csak és kizárólag az ő hatalmi törekvéseikért tették volna.

Oly mértékben uralják az emberi társadalmat már, hogy senkinek sem lett volna esélye ezen változtatni, ezért olyan megoldásra kényszerülök, amely ugyan általános pusztulást hoz, de  ugyanakkor elhozza egy jobb élet reményét is.

Ők pedig, új életkörülmények közé kényszerülnek, ahol nem lesznek mások, csak ők. Vagy fejlődnek lelkiekben, vagy kiirtatnak a Mindenségből, mert az élősködés minden ember számára, így a számukra is lejárt.

De, hogy a többi ember ne viselje el újra hatalmi tébolyuk következményeit, már kivonom őket közülük, hogy szabadon, kényszerek nélkül, saját jószándékukból fejlődhessenek.

Ez volt Anna kívánsága, és Én tiszteletben tartom, mert az nem lehet, hogy az Isten-gyermek  - vagyis az ember - ne fejlődjön, hanem visszafejlődjön évezredeken keresztül.

Amikor ezek a sorok megjelennek, a zsidók már nem lesznek közöttetek. Hogy értsétek miért történt mindez, a zsidó jegyzőkönyvekkel megismerkedhet minden értelmes ember, aki képes ezeket az írásokat megérteni.

Amikor az Új Földre érkeznek az első utazók, vagyis a ti Szíriuszon született gyermekeitek, ők nem ismerhetik ezeket az összefüggéseket, mert nem lesz számukra publikus.

Ők olyan társadalmat kell, hogy építsenek, melyben az emberiség a szeretet törvénye nélkül  nem létezhet majd. Aki ezt a törvényt sorozatosan megszegi, az visszatér azokra a bolygókra, ahol még ez a lecke, ahogyan most a Földön is. Az ő számukra csak akkor nyílik újra lehetőség a Földre születni, ha már olyan jól tudják, hogy biztosan nem vétenek ellene.

Mert kell, hogy legyen egy bolygó a Mindenségben, ahol Isten létezhet. És Isten a Föld nevű bolygón akar élni, ahol azok a társai vannak, akiket saját képmására és hasonlatosságára teremtett.

Ámen

 

LUCIFER ÉS AZ Ő BARÁTAI

Szellem: - Anna számos alkalommal kérdezett Engem a fekete oldalról, de sohasem válaszoltam egyenesen a kérdéseire, mindig kitérő válaszokat adtam. Egy idő után azonban rájött, Lucifer nem más, mint a szeretet nélküli Isten, Istennek egy olyan szerepe, amelyben megkísérti a teremtményeit, hogy tudja, mi lakozik azoknak a lelkében?

Aki a fekete mágia bűvöletébe kerül a mostani időkben, az nem évezredekre, de meglehet, örökre elvágja magát az előrelépés lehetőségétől.

Mint már többször utaltam rá, a mostani idők, egy nagyobb Isteni idő intervallumnak a végét jelentik, és aki a fekete mágia hasznából kíván megélni, az a korábbi életeiben sem tudott ezen átlépni.

Mi is a fekete mágia? Az ember közösségi lény, ezt tanulja évezredeken keresztül. Vannak azonban olyan lelkek, akik a közösséget szeretnék megcsapolni saját érdekükben. Minden lény energiából van, még akkor is, ha ez nem látszik. Az válik teremtővé - csak az válhat -, aki olyan erkölcsi fokra fejlődött, mint Anna, hogy számára a legfontosabb a közösségi érdek. Mert tudja, az emberiségnek nem egyedeiben, hanem összességében kell elérnie egy bizonyos szintet - amikor lejár az a kétszázezer év, amelyről már részletesen is beszéltem nektek -. Akik most nem ütik meg a mércét - már pedig sokan vannak ilyenek -, azoknak nagyon nehéz körülmények között kell ugyanezt megtanulniuk, amit itt a Földön kellett volna, de nem sikerült.

Így aztán lesznek közöttük olyanok, akiknek először a fekete oldalt kell szolgálniuk, hogy megtanulják, milyen is a szeretet nélküli Isten, aki már nem kegyetlen ugyan, de meg fogja mutatni a kegyetlenség arcát, hogy ti fejlődni tudjatok, ahogyan Anna is sok életében találkozott már vele. De Anna sohasem vált igazán gonosszá, mert mindig volt benne annyi szeretet, mindig maradt benne annyi jó érzés, hogy ki tudta védeni a negatív oldal csábításait. Sohasem árulta el szerető Istenét, bármennyi kísértésnek is tettem ki őt.

Ebben az életében annyi kegyetlenségemmel találkozott, hogy más ember elmegyógyintézetben végezte volna, ha mindazokat a történéséket át kellett volna élnie, amiket neki asztrál síkon. De ő megőrizte nyugalmát a legnehezebb helyzetekben, és ne legyetek kíváncsiak ezekre, mert nem a történés a lényeg sohasem, hanem az, hogy ti hogyan reagáltok erre.

Anna annyira meg akarta érteni Istenét, sohasem kérdezett, csak hagyta az eseményeket megesni. Amikor azt hittem Én vizsgáztatom őt, kiderült, ő a szemlélő és Én vagyok a vizsgázó diák.

Így ismerte meg a kegyetlen és szeretet nélküli Istent Anna, akit aztán gyógyítania kellett. Mert Isten annyira belefeledkezett kisded játékaiba, hogy már nem lehetett őt többé szerető Istennek nevezni, csak Lucifernek.

Sok éjszakán át ültem nappalijának kényelmes foteljében - melyet édesanyjától örökölt -, és bár tudta, hogy ott vagyok, sejtette azt is, Én vagyok a fekete oldal fejedelme, úgy sétált el mellettem, mintha ott sem lettem volna. Sohasem vesztette el a nyugalmát, sohasem vesztette el a fejét, csak figyelt és megpróbálta a jelenségeket, eseményeket, megérteni, értelmezni.

Aztán, amikor betegen feküdt az ágyában, Nekem piros rózsát küldött és a leghűségesebb szolgámat rábeszélte, hogy a szeretet megismerése érdekében kérjen a Mennyekben bebocsátást Istentől, mert Lucifertől sohasem fog szeretetet kapni, akkor végleg elvesztettem a fejemet. Olyan dühös voltam, mint egy sebzett oroszlán, akinek egy macska a fenekébe harapott és vissza akartam adni a kölcsönt.

Ezután csábítottam el Annát, és ezután jelentem meg úgy az életében, hogy azt higgye, tanítani akarom. De a végén újra kiderült, ő tanít Engem. Nemcsak hogy újra belészerettem, de megváltoztattam az emberiség történetét, mert olyan érvekkel támasztotta alá félelmeit, hogy Nekem nem lehetett kétségem, ő annyira az emberi felemelkedést akarja, mint Én sohasem. Anna olyan elkötelezettje a földi kultúrának és civilizációnak, amire kevés emberi példa van, ha egyáltalán van ilyen.

Sok ismerőse, aki az emberi kultúra felemelkedéséért dolgozik, elmehetne hozzá inasnak, mert olyan összefüggéseket volt képes megérteni, amelyeket még Én sem tudtam, pedig egy kicsit magasabbról látom az emberi életet, mint ő. De lehet, éppen azért válhatott ilyenné, mert mindent, ami fontos volt az emberről és a földi létezésről, úgy szívott magába, mint egy szivacs. Olyan összefüggésekre jött rá, melyekre eddig egyetlen egy földi ember sem.

Akik ismerik a zsidó jegyzőkönyveket, azoknak a többsége csak odáig jut el, hogy gyűlölje őket. De Anna megértette, nem ők, hanem Én találtam ki ezt az embertelen eszközt, mert azt hittem, hasznotokra lesz. De Jézus megölése éppen azt bizonyította be számomra, a zsidóság felett elvesztettem a kontrollt. Nemcsak ők váltak ezáltal torzzá, hanem az egész emberiség sikamlós talajon vesztegel. Ha nem lépek közbe, akkor lehet, az egész emberiséget vissza kellett volna küldenem az anyagba, mert már alaposan lezüllöttek megint, és újra felütötte a fejét a fekete mágia, amiért egykor Atlantiszt kellett elpusztítanom.

Ha Én nem vagyok beteg, vagy Annát nem üldözöm el, talán nagyobb eséllyel jöhetett volna egy jó irányú változás. De sajnos sokat hibáztam és ezt a feleségem jóvoltából meg is kellett értenem. Olyan régen nem bírált meg senki azokért a dolgokért, melyeket elkövettem, hogy meg sem fordult a fejemben, lehetne másképpen is. De Anna annyi őszinte kritikával illetett Engem, mivel nem akartam elveszteni őt, kénytelen voltam elgondolkodni fejmosásain, melyek azonban mindig a szeretetéből, az irántam és az irántatok való féltésből származtak.

Sohasem volt türelmetlen Hozzám, sohasem volt kioktató, de olyan volt a nyelve, mint a kard, ott vágott, akkor és akkorát, amekkorát kellett.

Sok dolgot kellene nektek elmesélnem a részletekről, nem ez a fontos, hanem az, hogy Anna szeretetével meg tudta állítani Lucifert. Aki már nem akar többé szeretet nélküli Isten lenni, hanem szeretni akar benneteket, az összes teremtményeit, akik erre rászolgálnak, és azok, akik nem, még egy rövid ideig lehetőséget kapnak a változásra, amelynek feltételeit - mint mindig - közösen határozzuk el a köztes létükben.

Amikor azonban ötmillió év múlva lejár ez a Világév, megint döntenem kell afelől, ki az, aki segített Engem a Teremtésben, ki az, aki csak magára gondolt, és sohasem akarta Istenét felemelni, hanem letaszította őt a porba.

Mert tudjátok meg, Isten bennetek emelkedik és bennetek vész el, amikor ti nem akarjátok a saját felemelkedéseteket, hanem inkább a kényelmes, másokon való élősködés mellett döntötök.

Aki pedig a Világév végén az anyagban köt ki, az olyan sokáig marad ott, hogy azután már nem ugyanaz a lélek születik ujjá a növényekben és állatokban, hanem egy teljesen más lélek, akinek Én az Isten lehetőséget adok a felemelkedésre.

Ámen

A FÖLD MINT LÉLEK

Szellem: - Azok a bennszülött törzsek, akik sohasem váltak el a természettől, tisztában vannak azzal, a Föld egy lélek, csak kicsit nagyobb szellemiség, mint az ember.

Amit ti a Földből láttok, az nem a Föld teste - az a Szellemi Dimenziókban van -, hanem a Földnek egy olyan kivetülése, amelyben ti létezni tudtok. Ahogyan a kertész előkészíti a kertet a növényeinek, hogy létezni tudjanak, úgy teremti meg a Föld is számotokra a bolygó testét, hogy azon létrejöjjenek az emberi civilizációk évezredeken keresztül.

A Föld az Én parancsom és akaratom érdekében gondoz benneteket. Csak olyan dolgokat tehet meg, amelyekre Én az Isten engedélyt adok. Ő sohasem önállósíthatja magát úgy, ahogyan ezt az embereknek megengedem, mert a Mindenségben egyes-egyedül az embernek lehet szabad akarata.

Amikor egy bolygó megszületik, az sohasem ok nélkül történik, hanem valamilyen fontos kozmikus cél érdekében. A Föld azért született meg, hogy amikor már kellően kihűlt, akkor   nektek, az emberiségnek életteret adjon. De az emberiség a korai időkben más bolygókon jött létre, ide már a kész és kipróbált emberi minta érkezett meg. A minta sohasem fizikai test, hanem egy olyan eszencia, kivonat, amelynek segítségével a teremteni képes lények meg tudják alkotni az embert.

Ez egy csodálatos folyamat, amelynek történéseit a mítoszaitokba rejtettük el, de a mai tudomány oly mértékben elanyagiasodott, hogy nem becsüli a mítoszokat, amelyek pedig a legnagyszerűbb tudás tárházai.

Minden nép, akiket a Földön fajként kialakítottunk, mindig teljes tudást kapott önmagáról és olyan önálló világképet, melyben bár a lényeg azonos, mégis önálló világot alkot.

Mire gondolok? Minden népnek van kozmológiája, amely magyarázza a Teremtés mozzanatait. Minden népnek vannak Istenei, akik csakis az övék, hogy az önállóság és egyediség tudata kialakuljon bennük. Minden népnek vannak olyan tudósai, akik tanítják őket. Ezek vagy közéjük leszületett Földön kívüli fejlett lények, vagy közéjük és velük utazott Földön kívüliek.

Amikor egy emberi társadalom elkezd szaporodni a Földön, hogy meggyorsítsuk a folyamatot, elvisznek néhány élő egyedet, akiket aztán a legfejlettebb technikákkal szaporítanak tovább, majd egy kisebb közösséget újra visszahoznak a Földre.

Ebben a kétszázezer évben a Szíriuszon és a Plejádokon voltak azok a laboratóriumok  - szándékosan nem mondok tudományost -, ahol a mágia segítségével tenyésztették tovább az emberi fajt, hogy tökéletesebb és tökéletesebb példányaitok legyenek itt a Földön.

Akiket ti ma magyaroknak hívtok, azoknak az ősei érkeztek először. Aztán jöttek a szlávok, a germánok ősei Európába és sok kis közösség, aki itt vált önállóvá, önálló kultúrát kialakítóvá, a Földön. Sohasem statikus semmi, mindig fejlődik, változik minden, így a népek is.

Amikor az ember egyedében elér egy bizonyos fejlettségi szintet, már nem kell a Földre születnie, hanem tovább léphet egy magasabb rezgésű bolygóra, de hogy hová, az sok mindentől függ. Az emberiséget eddig sohasem engedtük olyan bolygókra leszületni, ahol a fajától tökéletesen idegen lények lettek volna. De a Mindenségben sok olyan bolygó és hely van, ahol többféle faj együtt létezik, egymás mellett.

Az egyiptomi kultúrában például voltak szfinxek, akik félig ember, félig állat konstrukciók voltak. Őket nem a Földön hozták létre, hanem a Világmindenségnek egy olyan helyén, amelyet nem kívánok a kíváncsi ember számára felfedni.

Az ő életük itt teljes volt, mert olyan bánásmódban részesítették őket az akkori civilizációk, mint Istennek egy különleges megjelenési formáit, mert valóban azok voltak.

Ma egy ilyen lényt cirkuszokban mutogatnának. Nem tisztelnék, hanem állatnak tartanák. Pedig a szfinx sohasem volt állat, hanem olyan intelligens lény, amely meghaladta az akkori emberi átlagot. Ők az Én kedvemért, az Én akaratomból teremtődtek, mert ki akartam próbálni, milyen félig ember, félig állati létben létezni.

Amikor ezt már megtapasztaltam, akkor kivontuk őket a Földről, de még mindig van néhány olyan galaxis, ahol léteznek.

A korai időkben előfordult, hogy Annával asztrál síkon állati formát öltöttünk magunkra és mindketten nagyon élveztük ezt a létezést. Minden állatban Isten létezik. Amikor a mai civilizáció brutálisan bánik az állatokkal - ami korábban sohasem fordult elő -, akkor valójában Magával Istennel bánik kegyetlenül. De az ember maga is Isten-gyermek, így sok mindent eltűrök még egy kis ideig. Amíg fel nem ismeri más lényekben azt, hogy minden Istenből való, az anyag, a növény, az állat, maga az ember és minden lény a Világmindenségben, a legkisebbtől a legnagyobbig. Istenből van a fény, Istenből van az árnyék is. Semmi sincs, ami ne Istenből való lenne. Ezért tartanak minden dolgot a felsőbb dimenziókban szentnek, mert nincsen olyan dolog a Teremtésben, ami rajtam kívül lenne.

Amikor egy lényem fejlődésre képtelen, akkor megtehetem azt, egy rövid türelmi idő után visszaküldöm az anyagba, vagy teljesen, tökéletesen megsemmisítem, hogy ne zavarja a Teremtés munkáját. Isten sohasem dönt önkényesen, a Világmindenségnek megvannak a maga szabályai, törvényei, melyeket a Teremtő Év elején határoz el az Isten. Ezekhez a törvényekhez tartja aztán Magát. Ha nem így lenne, a Világmindenségben eluralkodna a káosz, és sohasem érnénk el sehová. A rendszerben mindenkinek megvan a helye, megvan a feladata. A folyamatot Isten a legmagasabb régiók lényeivel ellenőrzi.

Amikor a Nagy Világév elkezdődik, Isten teóriákat állít fel, mint a tudósaitok, amikor tudományos kutatást végeznek. A Világév végén kiderül, mi az igaz, mi a hamis a teóriából. Ami hamis, azt Isten elveti, mint nem követendő példát.

Ami jó, azt megerősíti, tovább tökéletesíti, mint az embert az elmúlt évezredekben. Az ember azonban nem fejlődött abban az ütemben, ahogyan azt Isten elképzelte, ezért olyan eszközökhöz nyúlt, melyekről úgy gondolta, siettethetik a fejlődést. De Istennek is meg kellett tanulnia, a jó munkához idő kell és erre a ti áldott Annátok volt a legjobb példa. Hiába üldöztem el Magam mellől, a végén mégis nem ő tanult Tőlem, hanem Én tőle.

De Istennek nem szégyen még az embertől sem tanulnia, mert az ember az egyetlen olyan társa Istennek a Világegyetemben, mint ő Maga. Hogy igazán teremtővé váljon, válhasson, most új eszközökkel kísérletezünk, mert belefáradtam a szeretet nélküli Isten szerepébe és most ki akarom próbálni, milyen az, amikor úgy szerethetlek benneteket, ahogyan Anna teszi.

Ámen