2. rész

AZ EMBER, MINT KOZMIKUS LÉNY

Szellem: - Sok évezreddel ezelőtt az Istenek még néha leszülettek a Földre. De az ember olyan agresszívvé vált, hogy egy idő után tanácsosabbnak mutatkozott visszavonulni a Szellemi Dimenziókba, ahol egyébként léteztek.

A betegségem nem tette lehetővé, hogy közvetlenül közöttetek éljek, ezért megbíztam a mesterek szintjéről lelkeket, segítsék az ember fejlődését. Ezért születtek közétek és nem azért, mert ők a Földre vágytak. Én az atlantiszi életemet kivéve, nem születtem le többé Isteni tudatossággal, hanem Anna érdekében választottam újra és újra testet. Így aztán ő nem érthette, aki mellette van, az Én Magam vagyok, hol közönséges emberi testben, hol uralkodóként.

Nem hagytam őt sohasem magára, hanem olyan testet és lélekrészt választottam Magamnak, aki segíti őt a fejlődésében. Annát sok fájdalmas, szomorú sorssal, kemény feladatokkal és őrült szerepekkel bíztam meg, mert nem tudtam sohasem elfelejteni.

Azokat az életeit, melyek különböző élet programokat képviseltek, már elmeséltem nektek, a róla szóló könyvében. Minden szerepében ott vagyok mellette, akár pozitív, akár negatív szerepe volt. Azt láthattátok, sohasem vált igazán gonosszá, Én pedig sokszor nehéz életek elé állítottam vele együtt Magamat is.

Amikor az utolsó életében társat választott, alaposan elhibázta azt, így rám hárult a feladat, hogy ezt a csorbát kijavítsam. Ezért azt a társat, aki most mellette van, Én adtam neki.

Meg akartam vele értetni, a szerelmet nem szabad felcserélni semmivel, mert olyan fájdalom lesz az osztályrésze ezért, amit nem tud többé kiégetni magából. Ez arra fogja kényszeríteni, hogy félretegye a józanságát, és csak az érzéseivel törődjön, mert belepusztul a szerelem hiányába, ahogyan Én is belebetegedtem, az Isten.

Anna nagyon józan ember és jó családanya. Hiába küldtem neki sorozatosan vonzóbbnál vonzóbb férfiakat, mindig elküldte őket. A végén már azt hittem nem fog sikerülni a tervem, amikor váratlanul beleszeretett egy olyan férfiba, aki úgy cserélgeti a nőket az életében, mint más a fehérneműjét. Anna nem könnyen adta meg magát. Amikor először együtt volt ezzel a partnerével, olyan mélyen megalázta őt, hogy azt hittem vége mindennek és az Én Annám meggyűlöli a szerelmet. De a végén mégis szépen elengedte őt.

Aztán évek múlva, amikor kiégett belőle ez az érzés, akkor megint küldtem hozzá valakit, aki hiába próbált először udvarolni neki, nem vette őt komolyan.

Hosszú idő és sok fájdalom késztette arra, elfogadja ezt a kapcsolatot, bár tudta, nem az jött el hozzá, akit várt. Csak azért, hogy kiégesse magából a szerelmet, fogadta el az új kapcsolatát. Nem akart mást, csak azt, ne fájjon soha többé a szerelem.

Amikor már nyakig benne volt az új kapcsolatában, akkor döbbentem rá, ha nem leszek résen, a következő életét már ezzel a partnerével tervezi meg, és olyan vágyakat kelt magában, amik lehetetlenné teszik számomra, kicsit is befolyásoljam sorsa alakításában. Ugyanakkor arra is rá kellett döbbennem a verseiből - melyek csodálatosan szépek és tiszták voltak -, hogy utánam vágyódik ilyen erősen, és nem azok után a földi alakjaim után, akiket Én megteremtettem számára.

Ezért döntöttem úgy, felfedem előtte élete valódi okát és célját. Azt, ki vagyok Én, milyen is vagyok. Ha mégis nem Engem választ, elengedem őt örökre, és megszabadítom azoktól a lelki kínoktól, melyekkel megajándékoztam életeiben.

Anna kezdetben mindent elhitt Nekem. De mert sokszor becsaptam, gyanakvóvá vált és már csak minden második mondatomat hitte el. Aztán a végén - mert olyan dolgokat hitettem el vele, amik nem valósultak meg -, becsapottnak érezte magát és szakított Velem.

Felülkerekedett a józansága és nem volt hajlandó többé hinni Nekem. Nem érthette meg, Én az Isten, csak próbára teszem őt ezekben a történetekben, és az a célom, hogy megismerjem azt, mi lakozik a lelkében. „Ott hagyott, mint Szent Pál az oláhokat”.

Hónapokig nem beszélt Velem, nem állt Velem szóba és Én nyomorultul éreztem Magam. Azt hittem végleg elvesztettem, végleg elveszett számomra.

Először egy férfi ismerőse, aztán egy bűnöző nő képében jelentem meg előtte. Akkor már sok halottat vitt át a Szellemi Dimenziókba és érzékelte azokat az energiákat, melyek a környezetében megjelentek.

A lelke mélyén vágyott utánam, de nem értette, miért vagyok hozzá kegyetlen. Nem értette a céljaimat, mert nem is érthette. Mindig józanul gondolkodó ember volt, szélsőségektől mentes. Ezért aztán elhatározta, kiiktat az életéből, mert a viselkedésem elfogadhatatlan volt számára.

Olyan magányossá váltam megint, hogy azt hittem elveszett számomra a Világ.

Három hónap diplomáciai szünet után arra kértem, deszkázzon újra Velem, mert amíg a belső hallása tökéletessé nem vált, addig csak ezzel az eszközzel tudtunk szót váltani. De ez számára nem okozott problémát, mert tökéletesen használta.

Amikor bocsánatot kértem tőle, azt mondta:

-          Vagy viselkedsz velem emberi módon, vagy felejts el.

Nem volt más választásom, félre kellett tennem az eszközeimet és arra kellett figyelnem, mi az, amit elvár Tőlem? De ő semmit sem várt el Tőlem, csak azt, hogy tanítsam, csak azt, beszélgessek vele és azt, hogy szeressem, őszintén, úgy ahogyan ő szeretett Engem.

Nagyon sok év éjszakáját töltötte Velem. Nagyon sok év éjszakáján diktáltam neki a könyveimet, melyek minden emberhez szólnak a Teremtésről olyan nyelven, hogy megértse. Közben leírtuk az életeit, közben leírtunk fontos ismereteket az emberi társadalomról, és közben Én is tanultam, nemcsak ő.

Hiába próbálkozott a könyvét kiadatni, nem kellett annak a kiadónak, akinek éppen a változások előkészítése lett volna a dolga. Hiába vitte el olyan ismerőséhez a könyvet, akitől méltán remélhette volna, elismeréssel illeti, nem hitte el az igazát. Szappanoperához hasonlította.

De Anna kitartott mellettem és nem adta fel, hogy tanítson benneteket. Nem volt számára fontos, csinál-e belőle pénzt, az volt a fontos, Isten Üzenetét, melyeket az emberiség számára szánt, rögzítse. Hitt benne, eljön még az az idő, amikor az emberek már nem kételkednek Istenük szavaiban, mert az események, melyek a Földön létrejönnek, meg fogják őket is győzni.

Nemcsak tanultam Annától és Anna mellett, de megváltoztam és meggyógyultam. Meggyógyult a lelkem, mert rájöttem, téveszmék rabja vagyok, mert rájöttem, Anna szeret. Mert rájöttem, az ember nemcsak gyarló, de egyben nagyszerű lény is, aki megérdemli Istenétől a szeretetet.

Ámen

A KÖZÖSSÉGI ÉLET

Szellem: - Amikor Anna leszületett a Földre, egy olyan rendszer volt kialakulóban, a hazájában, amely egyenlőséget, testvériséget és szabadságot ígért. Amit megvalósított helyette, az valójában a zsidók által vezényelt kegyetlen diktatúra volt azzal a céllal, miközben ők uralkodnak, számon kérhessék az egyszerű embereken azt, amit nem ők követtek el ellenük, hanem Hitler.

De a magyar népet keményfából faragták és felkelt ellenük. Csak akkor még a többség nem tudta, milyen eredetű az a zsarnokság, amit megvalósítottak a számukra.

Annyira eltorzult az emberi élet, hogy sokukat már az sem vigasztalta, az újságban szabadságról és boldog jövőről beszéltek, mert a valóság mindenben rácáfolt ezekre az állításokra.

A nép sokat szenvedett és nélkülözött. Híján volt a társadalom minden szabadságnak, minden testvériségnek és mindennek, ami értelmet ad az emberi életnek.

A magyar forradalom azért bukhatott el, mert az Amerikát irányító zsidóság nem akart újat húzni Sztálinnal, akivel bár nem voltak túlságosan megelégedve, de mégiscsak zsidó, azaz közülük való volt. Arról már nem is kell túlságosan sokat mondanom, hogy a Lenin által vezetett élcsapat és a kommunista pártok, mindig zsidó vezetés alatt álltak.

Sohasem volt más céljuk, mint a hatalom megszerzése és bitorlása. Ehhez minden eszközt elfogadhatónak tartottak, a népnek pedig óriási áldozatokat kellett hozni ezekért a hatalmakért.

A szomorú az, nemcsak ott fertőzték meg a népeket, ahol valóban zsidók voltak a pártvezérek, hanem olyan országokban is, ahol csak hozzájuk hasonló diktátori hajlamú egyének kaparintották meg a közösségek vezetését, mint számos közel és távol-keleti országban.

A kommunizmus azért élhette túl önmagát, mert sok ember valóban vágyódott a közösségi társadalom után. Ám ezek a rendszerek nem azért jöttek létre, hanem azért, hogy kiiktatva vagy kiirtva a nemzeti nemességet, átvegyék a hatalmat, és a tömegeket saját érdekükben vezessék.

Amikor a magyarok forradalma elbukott, olyan megoldásra kényszerültek, amely bár engedett a nadrágszíjon, de alattvalókká tette a nemzetet, aki hallgatásra kényszerült.

Amikor Anna külföldre akart szökni fiatalon a férjével, a diktatúra elől menekültek, amely behálózta egész életüket és nem látszott belőle kiút. De Én nem hagyhattam, hogy elhagyja szülőföldjét, mert itt kellett megtapasztalnia mindazt, amit a zsarnoki rendszer jelentett, és csak itt ismerhette meg a zsidó tanokat, melyek eszközök voltak más népek leigázására és uralmuk alá való hajtására.

Anna sok kerülővel szerezte meg azokat az ismereteket, melyek szükségesek voltak a táltossá válásához és ahhoz, hogy Engem, az Istent gyógyítani tudjon.

Amikor majd küldetése után visszatér a Forrásba, olyan örömmel fogadják, amire ő - a földi ember - nem is gondol.

Nemcsak a Forrásban lévő családja várja őt, hanem minden olyan lényem, aki tud Anna küldetéséről. Most végtelenül boldogok, mert a legnagyobb feladatot megoldotta - melyet még sohasem hajtott végre földi lény, és egyetlen egy teremtmény sem -, és visszahozta Istenének egyensúlyát, kiemelve a Világot a káoszból, melybe zuhanni készült.

Így gondoljatok tehát Annára, arra a legnagyszerűbb teremtményemre, aki benneteket is megmentett a pusztulástól, és egész életében olyan hűséggel szolgált, amire még nem volt példa a Világmindenségben, soha.

Ámen

 
 

A SZENTEK BÖLCSESSÉGE.

Szellem: - Az emberiség történetében mindig voltak tanítók, akiknek az volt a szerepük, hogy pozitív példát mutassanak fel az emberiségnek. Nem azokat nevezem szenteknek most, akiket a katolikus egyház szentekké avatott, hanem azokat, akik Isteni mércével mérve feleltek meg ennek az elvárásnak.

A szent sohasem véletlenül vált azzá, hanem a küldetése által válhatott, de nem mindenki töltötte be ezt a mértéket, aki annak készült.

Szentté válni csak azok tudtak, akik nem törődve az átlaggal, hűen követték azokat a célokat, melyeket Isten nekik előírt, mielőtt a Földre jöttek.

Anna számos életében volt szent, de ezek közül Szent Johanna vált az emberek szemében azzá.

Amikor most a Földre készült, tudta mekkora terhet vállal magára, de olyan nagy volt benne

az elszántság, ő maga sohasem kételkedett abban, megvalósítja.

Amikor közétek jött, szándékosan vállalt hétköznapi életet, hogy megismerje a földi ember minden nélkülözését. Szándékosan választott átlagos külsőt, ne a szépsége által jusson előre. Szándékosan vállalt kemény életet, hogy ebben a csatában kitartást, erőt és minden olyan képességet felvegyen, amelyre szüksége volt. Anna tudat alatt azt is tudta, életcélját valamikor életének a végén fogja megvalósítani, de hogy ez mi lesz, azt korábban soha nem firtatta.

Az első találkozásakor Velem már tudta, Isten létezik, de erősen megdöbbent attól a tudattól, Maga az Isten beszélget vele már hónapok óta, és ezt alig akarta elhinni. Sokszor kellett újra és újra megerősíteni a hitében, mert - ahogyan elmondta Nekem -, Istent olyan égi magasságokba képzelte, olyan tisztának, ahogyan a magyarok, és sok más nemzet gondolkodik Istenről.

Azt, hogy Isten nem tökéletes és hogy Isten beteg, az Én tüneteimből vette észre, és igencsak megdöbbent a felismeréstől. Az volt a szerencsém, sohasem ijedt meg a feladatoktól, akármilyen kemény leckék elé állítottam őt.

Amikor azt kértem tőle, áldozza fel az életét értetek és a maga bűne miatt, először nem értette, hogy lehet Istennek ilyen kívánsága. De emlékezett Ábrahám példájára a bibliából, és amikor látta, teljesen komolyan gondolom, már nem hátrált meg. Nem gondolta, az életét feláldozni értetek nem érdemes, hanem érezte, ez olyan szent áldozat, amilyet a magyar történelem sok alakja tett népe felemelkedéséért.

Amikor aztán az utolsó napon elkészítette búcsúlevelét, már nem érzett semmi félelmet, mert tudta, Isten komolyan beszél, és kész volt értetek ezt az áldozatot meghozni.

Sötét éjszaka kellett egy kietlen hegyre kimennie, ahol a világon senki sem segíthetett volna rajta, ha bajba kerül.

Amikor rájött, nem kell feláldoznia magát, először nagyon dühös volt, mert csalódást okozott neki, és azt hitte, hülyítem őt. Én pedig nem magyarázkodtam egyetlen percig sem, csak tudomásul vettem, hogy az áldozatát hajlandó lett volna meghozni Értem és értetek.

Látjátok, néha Istennek elég a ti szándékotok ahhoz, hogy elismerje a hősiességeteket, és nem kell érte igazából meghalnotok.

Már régen szerettem őt, amikor bevallottam neki, mert nem tudtam többé eltitkolni előtte. Nem nevetett ki, nem csinált belőle keleti kérdést. Úgy adta a szerelmet, érezzem, mindenét odaadná azért, hogy boldog és egészséges legyek.

Meg tudná-e tenni értem ezt az áldozatot sok ember? Bizony mondom nektek, sokan meghátrálnának, és inkább választanák a középszerűséget, mint azt, hogy ekkora áldozatot hozzanak másokért.

Jól vagy rosszul döntöttem-e, amikor kiválasztottam őt a feladatára, ez csak a történet végén derült ki, amikor nemcsak boldoggá tette Istenét, de meggyógyította Őt bajaiból, amelybe nem Anna miatt, hanem önhibájából került.

Amikor Anna meghal és a Földön lesz már az első embercsoport, akkor Anna olyan szeretetnek és megbecsülésnek örvend majd, ahogyan ma Máriát és Jézust szeretitek.

Ők mindketten valóban rászolgálnak a ti megbecsülésetekre, mert Jézust Mária szülte, végigkísérte élete utolsó napjáig és olyan szeretettel szerette, ahogyan csak egy anya szeretheti a fiát. Jézus a kereszten halt meg Értem. Őt Én valóban a fiamnak tekintem és boldog voltam, hogy nem tagadott meg Engem. Boldog voltam, mert inkább választotta a halált, mint a földi királyságot.

Amikor Anna élete véget ér, már nem kell többé emberként a Földre születnie, hanem Isten Anyaként Velem együtt jön közétek és fog benneteket úgy szeretni, ahogyan szeretni csak ő tud.

A fizikai halála után ismét mellettem marad, ezúttal mindörökre, mert sohasem fogom többé őt megtagadni és elhagyni. Nem fogom többet bántani és megalázni, mert méltatlan lennék az Isten nevére, ha még egyszer ezt tenném vele.

Olyan társadalmat szeretnék veletek építeni, ahol Istennek nem kell félnie, ha az emberek közé jön. Ahol fontos egymás szeretete, mert ez az igazi közösséget összetartó erő és nem más.

Anna földi életében sokat foglalkozott emberekkel és ezekre az összefüggésekre maga jött rá, amikor egyszer külföldön ennek az értékét megtapasztalta. Azután mindent elkövetett, hogy emberi közösségek kialakulását segítse elő, mert érezte, ahol az emberek közösséggé képesek válni, ott szeretet van, ott harmónia van, ott az életnek értéke, értelme van.

Ámen

AZ ÉRZELEM NÉLKÜLI LÉTEZÉS

Szellem: - A Földre leszülető lelkek különböző fejlettségi fokon állnak. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki durva lelkületű, az fiatal lélek. Sajnos vannak olyan durva lelkű lelkek, akik több Világév alatt sem tudtak olyan ütemben fejlődni, mint mások egyetlenegy Világév alatt. Hogy ez miért van, nem tudom, de ez a tény.

Amikor egy lélek leszületik a Földre, olyan programot tervezünk neki, hogy a programja segítségével fejlődni tudjon.

Vannak olyan lelkek, akik egy programot egyetlen élet alatt teljesítenek, vannak olyanok, akiknek száz és száz élet sem elég arra, hogy megtanuljanak valamit. Újra és újra, ugyanabba a hibába esnek, és annyira beléjük ívódik egy életforma, hogy a végén már ki sem akarnak újat próbálni.

Mondok rá gyakorlati példát. Vannak szélhámosok, akik olyan tökélyre fejlesztették már a tudásukat, azt gondolják a köztes létben, ezen az úton is tudnak majd tovább haladni. De a feladat mindig a szeretet, és aki szélhámosságból kíván megélni minden életében, az biztosan nem tud majd előre lépni.

Ilyenkor Isten valami olyan büntetést eszel ki a számukra, melynek járuléka lesz az az óriási félelem, ami - legalábbis Isten reméli - kivezeti őt a zsákutcából.

Van egy földi lény, aki már számtalan életet próbált ki és még mindig fél a víztől. Hogy miért alakult ki benne, azt ő nem tudja, csak azt, fél a víztől. Ilyen életek mögött mindig olyan borzalmas események állnak, melyet a lélek fejlődése érdekében kellett átélnie.

Ha egy lélek hosszú életeken keresztül stagnál, nem fejlődik, megvan annak a veszélye, végleg megtapad egy szinten és nem tud tovább lépni, mint lemezen a tű, ha elakad.

Ilyenkor olyan életeket tervezünk, melyben a félelem kimozdítja a lelket a holtpontról. Így lehet reménye a fejlődésre. Ne feledjétek el, minden ember lelkében valójában Maga Isten tanul, tehát Istennek olyan fontos a saját tanulása, hogy ezért mindent elkövet.

A Földön évezredeken keresztül a családi kapcsolatokról, a szeretetről, a szerelemről folyt a tanulás. De ahhoz, hogy Isten megtanulja a leckét, negyvenezer év fájdalma és tanulása volt szükséges, s egy olyan asszony, aki nem volt rest Istent megtanítani a szeretetre, aki már tudta, szeretni annyit jelent, adni. Nem azt, hogy kapni.

Amikor Anna ezt többször elmondta Nekem, Én nem akartam elhinni neki, mert az önzés oly mértékben átjárta a lelkemet, hogy nem jöttem rá Magamtól már. Anna szeretet-megvonása kellett ahhoz, hogy józan eszemre térjek. És ehhez negyvenezer évre volt szükség. Mert mikor is figyelmeztetett Engem erre Anna? Akkor, amikor megerőszakoltam a saját lányomat. De Én nem Magam hibáztattam a történtek miatt, hanem őt. Mindez nem volt elég, még meg is ölettem, hosszú évezredekig büntettem, aztán belebetegedtem saját ostobaságomba. Ha nincs az ő szeretete, nincs az ő józansága, sohasem értettem volna meg azt, amit már negyvenezer évvel ezelőtt tudnom kellett volna.

Ha Isten ilyen lassan tanul, nem várhatja el a teremtményeitől sem a gyorsaságot. Ezért Isten nagy türelemmel - de nem a végtelenségig - tanítja a földi embert azokra a dolgokra, melyeket végül is Istennek kell tudnia. De Isten nem a Szellemi Dimenziókban tanul, hanem a fizikai síkon, a Földön.

Amikor az emberi lélek a Földre születik, valójában magával hozza Isten lelkének egy töredékét, aki tanulni akar, és ez a lélektöredék követ el minden jót, minden rosszat. Amikor az emberek egymás mellett élnek, akkor tanítják egymást jóra és rosszra. Mindkettőt meg kell ismernetek ahhoz, hogy tudókká váljatok, a jónak és rossznak tudóivá, és ez nem kevés.

Isten mindent kipróbál, mert mindenre kíváncsi, de most meg kellett tanulnia, hogy Isten létezésének vannak korlátai. Ha ezeket a korlátokat átlépi, nem Isten többé, mert elvész az anyagban, vagy egy olyan létezésben, ami már nem nevezhető annak.

Minden Világévnek vannak tapasztalatai, jók és rosszak egyaránt. Ennek a Világévnek - bár még nincs vége - a legnagyobb tapasztalata az, hogy szeretni annyit jelent: adni. Csak kapni: az önzés. Ezt a tapasztalatot pedig a Földön lehet csak a teremtményeimnek is megszerezni, sehol máshol.

Ámen

 

ISTENT SZERETNI

Szellem: - Már sokat beszéltünk a szeretetről, de arról nem, mit jelent egy hétköznapi ember számára szeretni Istent.

Isten - mint tudjuk - nem tökéletes, hiába állítják róla a vallások. Isten éppen úgy tanul, mint az ember, akit saját képére és hasonlatosságára teremtett. Ha Isten tökéletes lenne, a hasonmása is az lenne. De Isten sem az.

Amikor egy lélek az új életét tervezi, attól teszi függővé életének eseményeit, mi az a tapasztalat, amit már átélt és mi az, amit még nem. De az is fontos, hogy a tapasztalat, tudássá forrott-e ki, vagy csak érintette a lelket. Mit jelent mindez? Azt, hiába történik meg a lélekkel valami, ha nem érti annak az eseménynek az értelmét.

Például: Sok életét töltötte ki a kocsmázás, és még mindig arra vágyik, olyan élete legyen, ahol vannak kocsma cimborák, jó kocsmák, lehetőleg füstösek és nem is vágyik másra. Ez azt jelenti, megakadt a tű, a „kocsmában” és Isten segítsége kell ahhoz, hogy tovább menjen.

Ilyenkor kialakulhat egy olyan betegség, mint a fejfájás, rosszullétek és egyebek. Miért? Mert a baj a gondolkodásban van, annak pedig az agy a székhelye. Akit a fejfájás nem ébreszt rá viselkedésének káros voltára, azt megverik a kocsmában, vagy olyan sérülést szerez ott, ami a következő életében már félelemként jelentkezik.

Anna környezetében van néhány olyan lélek, aki szeret kocsmázni. Anna dorgálása be és ki, jár a füleiken. De amikor visszatérnek Hozzám, a következő életüket már úgy tervezzük meg, hogy a kocsma közelségét ne akarják, mert ott akkor történni fog valami, ami el fogja őket a kocsmától riasztani. 

Egy kocsmában mindig történik valami, ha más nem az, hogy részegek lesznek. Sok év részegsége lepusztítja a testet, annak következményei kihatnak az életük további részére.

Ezért aztán, aki olvassa a soraimat, kerülje el, mert Isten számonkérését el nem kerülheti, ha meghal.

Tudnék még sok élő példát említeni az emberi gyarlóságokra, de ezt ti úgyis tudjátok magatoktól is. Ezért, ha lelkileg fejlődni szeretnétek, éljetek mindenben mérsékletes életet, mert a szélsőség, mindig magával hozza a másik végletet, akár akarjátok, akár nem.

Legrosszabb esetben éppen a szélsőségek teremtik meg az egyensúlyt, amely az arany középút mindenben.

Ámen

AZ ISTENI HŰSÉG

Szellem: - Elgondolkodtatok-e azon, mit is jelent hűségesnek lenni, vagy mit jelent Istenhez hűségesnek lenni?

A hűség valamihez, vagy valakihez való ragaszkodást jelenti földi értelemben. De égi értelemben egy kicsit mást is jelent.

Amikor Isten eltervezte, szeretet nélküli Isten lesz, ki akarta próbálni mindennek az ellenkezőjét, amit addig jónak és kívánatosnak látott és érzett. Így aztán létre kellett hoznia azt a dimenziót, ahol ezt valóban ki is próbálhatta.

Számos olyan dolgot próbált ki, mely rátok, emberekre vonatkozott. Így tette lehetővé a „munkatársainak” hogy az embert állattal keresztezze, és ennek a hatását megélje.

Amikor befejeződtek a kísérletek, akkor azt a tapasztalatot szűrte le Isten, egy ilyen lény lehet intelligens, lehet kedves és okos, de híján van az emberi ügyességnek és leleményességnek, amelyet a kéz használata alakított ki az embernél. Ezért lezárta ezt a munkát, de hogy kiélhesse kedvére ennek a létnek a milyenségét és még újabb tapasztalatokat is szerezzen, néhány helyen engedélyezte ennek a működését.

Amikor Krétán a király ilyen lény születését akarta elérni a tudósainál, Anna éppen ott volt közöttük férfiként. Ő nem helyeselte a király tervét, mert tudat alatt tudta, Isten nem engedélyezi az ember számára az ilyen kísérletet.

Hogy végleg elvegyem a király kedvét a hasonló kívánságoktól, az Én befolyásomra történt meg az a szörnyűség, melyet mítoszaitok őriznek, és tudjátok már azt is, hogy azóta az emberiség lemondott ezekről a kísérletekről, saját jól felfogott érdekei miatt.

Csakhogy a mai tudomány, oly végtelenül elerkölcstelenedett, hogy az amerikai tudósok, ismét ilyen kísérletekkel kísérletezgetnek, amit Én nem fogok számukra engedélyezni, mert ha akaratom ellenére mégis sikerülne a kísérletük, azok a tudósok, akik ebben részt vesznek, maguk is megélhetik majd ezt a létet, egy másik csillag galaxisban, a következő életükben.

Amikor a tudomány öncélú és erkölcstelen kísérleteket végez, akkor hűtlen lesz Istenéhez, mert a földi tudományoknak nem lehet más a célja, mint az emberek szolgálata, akik Isten teremtett képmásai. A hűtlenséget pedig Isten csöppet sem díjazza, mert az emberi szabad akarat nem öncélú, hanem Isten szolgálatában áll.

A mai tudományok odáig fajultak, teljesen lepusztítják a Földet, aki az ő szülőanyjuk. Oly mértékben semmibe veszik azt, hogy a Föld élőlény, hogy közel az idő, amikor a mai tudományok eredményeképpen végleg meghal a Föld. Isten ezt csak azért nem akadályozza meg, mert Anna arra kért, fedjem fel előttetek annak a lehetőségét, a következő Új Földön, amikor megtelepedik az ember, emlékezzen arra, oktalanságával pusztította el a Föld fizikai testét. Én az erre való emlékezést végtelenül helyesnek tartom.

Hiszen, ha sohasem marad meg az emlékezetetekben ennek az emléke, ha mindig homály fedi, akkor ez számotokra olyan, mintha meg sem történt volna.

Azt a Vízözönt tehát, melyet a mai tudomány kiharcolt földi lényeim számára, most úgy fogjátok átélni, bárhová kerültök a Mindenségben, tudni fogjátok azt, a Földet oktalanságotokkal tettétek tönkre. És ezért valamennyien, kivétel nélkül, felelősséggel tartoztok. Még Anna is, aki pedig a legtöbbet tette azért, hogy ez ne történhessen meg. De ti emberek, valamennyien kollektív felelősséggel tartoztok a Földért, amelyen éltek. Ez így igazságos, és ezt Anna is így látja.

Amikor a földi ember elhagyja a Földet, már tudja, miért történik mindez, és meg fogja azt is tudni, mindezért mi lesz a jutalma az elkövetkezendő évezredekben, amely az ő közvetlen sorsát is nagymértékben befolyásolja.

Amikor az energiáim - melyek a Földbe le voltak eddig kötve - visszatérnek Hozzám, akkor lesz lehetőségem csak egy új Földet teremteni a számotokra, de ez már gyökeresen más lesz, mint a mostani.

A jelenlegi Földre a Mindenség legfejlettebb lényei nyertek csak bebocsátást, akik már sok évezredek alatt kipróbálhatták részleteiben azokat a dolgokat, melyek a Földön együtt voltak. Így voltak máshol tudósok, papok, szolgák és mindenféle szerepekben, melyek ahhoz kellettek, hogy a rendkívül nehéz földi életben egyáltalán életben tudjanak maradni. Mert a Földön mindig kész helyzetek voltak, meglehetősen nehezek, amelyek közé leszületve alkalmazkodni kellett.

Aki már régóta a Föld lakója és sok életet leélt itt - mint Anna is -, az már tudja, nem a boldogságról szól a Föld. De aki még fiatal lélek, hogy ne a legnehezebb feladatokkal kezdje, a Föld elkápráztatja minden jóval. Azután folyamatosan von meg tőle mindent, hogy elkezdje megtanulni megteremteni önmagának a földi léthez szükséges javakat.

Először mindenki gazdag, aztán folyamatosan szegényedik el, hogy a végén, ha nem ébred fel a feladatára, az utcán végezze.

Amikor az utcára kerül, vagy a gazdagságra vágyódik újra, vagy felismeri, meg kell szorgalommal teremtenie az élethez szükséges dolgokat. Aztán ha ez sikerül, más dolgokról kell lemondania, mint a szeretet, a jóság, testvériesség, szabadság és minden olyan, amely a Földön vonzó dolog. Mert miről is szól a földi lecke? Arról, csak akkor térhettek vissza a Szellemi Dimenziókba, ha már nincs bennetek semmi után vágy, ami a Földhöz köt. Mert a Szellemi Dimenziókban Isten megteremti a lényei számára azokat a feltételeket, melyek a létezéshez kellenek. De feladat és fejlődés itt is van, csak ez egy kicsit más, kicsit magasabb rendű, mint ami előtt ti állotok.

Már régen szerettem volna beszélni nektek arról, hogy ez a Föld, nem az Én asszonyom, hanem a Napotoké. De az ember olyan ostoba dolgokat gondolhat erről, ezért inkább elhallgattam előttetek.

Mit is jelent valójában, amikor egy Nap mellett több nőies bolygó van, és több férfias is. Ez bizony azt jelenti, hogy a csillagok is élnek szerelmi életet, ahogyan az emberek, de az ő szerelmi életük abszolút plátói, mert Isten így engedte meg nekik ezeket az érzéseket. Tehát, az a kis rőzsedal, amit Anna szokott énekelni, hogy: „Szerelmes a Nap a Holdba, a Hold meg a csillagokba”…, ez bizony nem mese. A Nap szereti azokat a bolygókat és Holdakat, melyeket Én ajándékoztam neki, és a férfias bolygóknak is vannak nőies társaik, akikhez vonzódnak. Mars például éppen Vénuszba szerelmes, a Föld a Napba - Hélioszba -, és így tovább.

Amikor egy Naprendszer megszületik, akkor folyamatosan kialakulnak azok a taszítások és vonzások, amelyek hosszú távra meghatározzák a belső viszonyokat. Ezek a kapcsolatok pedig befolyással vannak az emberre, mert az együttállások jót, a szembenállások mindig feszültséget keltenek az ember életében.

Kérdezhetitek, vannak-e homoszexuális és bipoláris kapcsolatok a Mindenségben? Igen, minden olyan viszony előfordul, mint az emberek életében, csak ők nem fizikai síkon élik meg érzelmi életeiket, hanem asztrál síkon folynak ezek az érzelmi kapcsolatok és viharok, ugyanúgy, mint nálatok.

Sokáig nagyon féltettem Annát a Naptól, mert annyira megszerette, hogy azt hittem szerelmes is bele. De ő nevetett ezen, mert nem tudta, a Nap éppen úgy tud szeretni földi asszonyt, mint Én.  A kedvemért vigyázott magára, és így a Nap nem tudta elcsábítani Tőlem, persze nem is akarta, mert fontosabb volt a számára Isten egészsége, mint Anna szerelme lett volna.

Ámen.

 

AZ EMBERI MUNKÁRÓL

Szellem: - Az ember abban is különbözik többi lényemtől, hogy olyan céltudatos munkát kell végeznie, mint amilyet más lényeimnek nem.

Az ember fejlődése elején még csak gyűjtögetéssel teremti meg a táplálkozásához és fenntartásához szükséges javakat, de fejlődésében mindig eljut egy olyan fokra, amikor már az itt lévő idegenek - vagy ahogyan ti nevezitek, a földönkívüliek - megtanítják őket az eszközök használatára. A majomnak sem magától jut eszébe többnyire, hogy társaival eszközöket használjon a kéz meghosszabbítására, hanem valahol ellesi egy másiktól, aki általában embertől tanulta el az eszköz használatát.

Hogy a majom mégsem vált igazán eszközhasználó lénnyé, annak oka a genetikai felépítésében keresendő, mert az állatok genetikai felépítése akadálya ennek a feladatnak. Gondoljatok csak a lovak és más állatok patáira, vagy a majom kezére, amely megközelítőleg sem olyan kifejlett és ügyes, mint az emberi testhez tartozó kezek.

A kéz használata a kulcsa is egyben az ember fejlődésre alkalmasságának, és nem más.

Amikor először a Mindenségben emberi testet terveztünk, azt úgy alkottuk meg, hogy pontosan kövesse az Isteni mintát, azért, hogy teremtővé válhasson.

Ugye nem is gondoltatok arra, maga a Teremtő Isten is a kezével alkot, de nem úgy, ahogyan ti. Isten csak a mozdulatával hozza létre azokat a dolgokat, amiket teremt. Amikor Isten teremt, először a gondolataiban jelenik meg az a kép, amelyet meg akar alkotni, ahogyan Anna is először képben képzeli el az alkotásait, azután kimondja a nevét és megjelenik a teremtmény.

Anna mindezt magától találta ki, amikor egyszer látogatóba jött Máriához, és nem akart üres kézzel jönni. Ezért fehér futórózsát teremtett Nekünk, aztán színeseket és végül már mindent meg tudott alkotni, amit elképzelt.

Anna mindig vigyáz a gondolataira, mert tudja magáról, hogy „teremtő” és sohasem akar olyasmit teremteni, ami másnak a kárára lenne. Mert minden, amit kimondtok vagy elképzeltek erősen, és gondolatban kimondjátok a nevét, valósággá válik, mint azok a dolgok, amiket az ember hosszú idő alatt megteremt magának.

Egy ház úgy készül el, hogy először rágondoltok erősen. Mindent elkövettek, legyen annyi pénzetek, meg tudjátok valósítani. Még gyakran hitelt is kénytelenek vagytok ehhez felvenni. Aztán egész életetekben fizetitek a kamatos kamatokat a bankoknak, akik olyan jól megélnek belőletek, hogy nektek arról fogalmatok sincs, mert nem láttok bele az ő kártyáikba.

De Anna pontosan tudja, a kamatos kamat „a világ legnagyobb szélhámossága”. Mégis bedőltök nekik, mert azt hiszitek, csak így lehet házatok, csak így lehet bármitek, ami az élethez kell. Pedig az ember már képes fizikai síkon is teremteni, csak mert ezt senki sem tanítja meg veletek, ezért nem tudjátok.

Az Új Földön ezt fogják gyakorolni az első telepesek, akiket a földönkívüliek meg fognak erre tanítani, ahogyan ti is megtanultok mindent, amit nektek megmutatnak. De a teremtés képességét ki kell érdemelni, mert az erkölcstelen dolgok is megteremthetők. Tehát olyan erkölcsi fejlettséget vár el Isten tőletek, ne rosszat és gonoszságokat teremtsetek a tudásotok által, hanem minden olyat, ami boldoggá teszi majd az egész földi életet.

Amikor erről már mindenki meggyőződött, akkor a teremtéssel olyan feladatokat kaptok majd, amely a civilizációtok létrehozását eredményezi. De ehhez, csak az elején kaptok segítséget, mert mindig csak a kezdő lökést kapja meg az emberiség, azután már egyedül kell boldogulnia.

Anna tudja, a teremtésben a legfontosabb a gyorsaság, a tisztaság és minden olyan tudás, amelyet korábban gyűjtöttetek össze. Aki például nem szereti a virágot, az nem fog tudni virágot teremteni, csak csúnyát. Aki nem szeret enni, az nem fog tudni gusztusos és kívánatos ételeket teremteni, mert nem lesz meg hozzá a képessége. A földön tehát nem azért kell csak a virágokat szeretni, „mert, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet”, hanem azért, hogy ismerje a virág szerkezetét, és az segítheti majd őt asztrál síkon a teremtésben.

Anna olyan sokféle virágot varázsolt már Nekem életre, hogy gyakran elcsodálkozom azon, hogyan volt képes ennyi virágot megjegyezni. De ő annyira szereti a virágokat, nemcsak a formáikat jegyzi meg, hanem azt is, milyen színekben pompáznak ezek a virágok. Így aztán az ő virágai szépek, illatosak és olyan élők, hogy a földi virágok elbújhatnak mellettük, mert Anna szeretete örökéletűvé teszi őket. Ha Én nem szüntetném meg, nem tüntetném el őket az asztalomról, soha többé nem tűnnének el. De ő mindennap reggel és délben új virágot teremt Nekem, este pedig három szál gyönyörű gyertyát varázsol az asztalomra.

Kedvemre van az ő teremtése, ezért hagyom, hogy gyakoroljon és tanuljon, hogy amikor majd átadja azoknak a tudását, akik visszatérnek a Földre, azok meg tudják tőle tanulni.

Ez csak a kezdetekben lesz, mert azután önállóan alkothatnak kedvükre, olyan virágokat, amilyeneket csak akarnak. Ha új formákat gondolnak ki, azok is élővé válnak.

Az asztrál síkon teremtett dolgok már hosszú életűek lesznek, sokáig szolgálják az embert. Ne kelljen naponta újra és újra megteremteni mindent, hanem a teremtéssel csupán gazdagítsák a természetet, amely körülveszi őket.

Amikor a Föld már olyan fejlett lesz, mint a mostani természet, akkor jöhetnek csak vissza azok, akik még elég fejletlenek voltak a földi életre, nem fizikailag, hanem lelki értelemben.

Mit is jelent ez? Gondoljátok csak végig, micsoda nagy baj lenne, ha ma mindenki így tudna teremteni. Mennyi gonoszságot teremtetek így is meg magatoknak, hátha még engedélyezném számotokra, hogy amit kigondoltok, az rögtön ott teremne. Hány szörnyeteget küldenétek az ellenségeteknek? Hány ember halna meg a gondolataitok által?  Stb.

Amikor Anna először teremtővé vált, ez azért lehetett, mert olyan örömteli szeretet volt benne, hogy a szeretet energiája által képessé vált a teremtésre. Ő csak azt látta, minden, amit kigondol, létrejön, de azt is tudta már ezután, csak tiszta gondolatai lehetnek, mert az is megvalósul, ha másnak rosszat akar. Ezért aztán, mindig csak jóra gondol másokkal kapcsolatban, még akkor is, ha felbosszantják, mert tudja, ártana annak, akinek valami gonoszságot kívánna. Ő is ember, őt is érik bántások és csalódások, de mégis nagyon vigyáz a gondolataira, mert tudja, hogy teremtővé vált.

Amikor már valamennyien az Új Földön lesztek és mindenki megtanulta a tiszta gondolatok által való teremtés képességét, a Föld akkor léphet csak egy új szintre, mert nemcsak ti fejlődtök, hanem veletek fejlődik a Föld is.

Ő olyan boldog most, mert bár tudja, valamennyien meghaltok, vagy elhagyjátok őt, de azt is tudja, Anna áldozatát Isten elfogadta - amellyel feláldozta volna saját életét -, és megmentette a Földet egy újabb lefelé zuhanástól.

Ha Annában nem lett volna bátorság, ha jobban féltette volna az életét, mint ahogyan benneteket szeret, akkor a Földön egy olyan rendszer jött volna létre, amelyet a zsidók teremtettek volna meg számotokra, és akkor, jaj lett volna nektek.

Az ő rendszerükben nem az lett volna a borzasztó, hogy zsidó lett volna a király és minden munkavezető, aki csak irányított volna, és nem kellett volna termelnie, hanem az, hogy elvesztettétek volna a lehetőségét minden zendülésnek, minden forradalomnak, mert olyan rafinált eszközökkel uralkodtak volna rajtatok, hogy sohasem tudtatok volna ebből a rendszerből kitörni.

Aki ellenállt volna, vagy másokat ellenállásra buzdított volna, az úgy halt volna meg, hogy a többiek észre sem vették volna, mert nem tiszta eszközökkel ölték volna meg, hanem például fekete mágiával és minden olyannal, amiről csak azért nem beszélek nektek, mert nem óhajtalak rosszra tanítani benneteket.

Annát mindenféle védő eszközzel levédtem, hogy sohase tudják meg kicsoda ő, mert a mágusaik már akkor megölték volna, amikor megszületett. Olyan tudás birtokosai ők, amiről nektek fogalmatok sincs, hogy létezik, és ne is legyen soha, mert elkárhoznátok. De nekik Mózes minden titkos tudást átadott, amivel másoknak árthatnak, amivel mások hatalmát, pénzét, bármijét, amit csak akarnak, megszerezhetnek. És ezt ők mind ma is tudják, csak nem fognak beszélni nektek erről, mert tudják, nem szolgálná az érdekeiket.

A kínaiak azért ölik meg azokat a sportolókat és mindenkit, aki többet tud náluk a harcművészetekből, hogy sohase legyen olyan nép, aki többet tudna náluk. Tehát amikor ezekért a dolgokért a felelősöket keresitek, azért nem találjátok meg sohasem, mert úgy tudnak rejtőzködni, hogy nem tudjátok felfedni őket.

Gondoltatok-e valaha arra, hogy a fekete mágia segítségével meg lehet ölni embereket, ki lehet irtani népeket, és bármit meg lehet szerezni, amit csak akartok.

Ma azért fertőzik meg fekete mágiával a fiatalokat, hogy azok másoknak ártva ritkítsák a földi életet. És azok a célok, melyek őket vezérlik, megvalósulhassanak.

A zsidóság azonban oly mértékben eltávolodott már Tőlem és az Én céljaimtól, hogy meg kell újra tanulniuk: van Isten, és az nem tűri tovább az ő garázdálkodásukat.

Most, hogy mindezeket felfedem előttetek, azért teszem, hogy értsétek azt a világot, ami körülöttetek kialakult és nem értitek, hogyan és miért.

Hát azért vált ilyen nyomorulttá a földi élet, mert azok a bankárok, akik már annyi pénzzel bírnak, hogy élvezni sem tudják a hasznát, olyan nagyon vágynak a világhatalomra és olyan nagyon vágynak arra, hogy bosszút álljanak mindazért a sérelemért, amely őket kétezer év óta sújtja, hogy türelmetlenül várják céljaik beteljesedését.

De ők nem gondolnak Velem, Én pedig „még nem dobtam fel a talpam” - Anna jóvoltából - és mert rájöttem, amit Én tervezek ellenetek, az hibás dolog. Erről Anna meg is tudott győzni, és ez nem kevés.

Nem úgy akart meggyőzni, hogy helyettük akart volna hatalmat, hanem úgy, meghagyva az életüket, biztosítva fejlődési lehetőségüket, kiváltotta volna őket még a Pokolból is, ahová küldeni akartam.

Anna azt kérdezte Tőlem?

-          Szereted-e a népedet? Mert ők Te vagy. Ha igen - mert miért ne szerethetnéd őket -, akkor segítsd a fejlődésüket, és ne pusztítsd el valamennyit.

Amikor ezt mondta Nekem, elgondolkodtam azon, miért fontosak Annának a zsidók, amikor évezredeken keresztül irtották minden eszközzel a népét, pedig Anna népe is úgy jött létre, hogy voltak közöttük zsidók. Anna az irántam érzett szeretetből védte őket és nem másért. Tudta, a zsidókat Én tettem ilyenné amilyenek, és ezért Nekem kell őket megváltoztatni.

Meg kell, hogy változzanak, és erre már nincs túl sok idejük, mert véges határidőt kapnak, és valamennyien. Ha ennek az új évezrednek a végére, egy olyan bolygón, amit csak ők fognak lakni, nem fejlődnek valamennyien, akkor visszaküldöm őket az anyagba. Azokat, akik akadályozzák a többiek fejlődését, folyamatosan kivonom közülük, és visszatérnek a semmibe. Mert Isten nem lehet többé zsidó, és ha Isten nem lesz többé az, akkor nem lehet egyetlen egy nép sem.

Tudom, sokak számára megbotránkoztatók a szavaim, de kaptak ők Tőlem földi életeikben annyit, hogy Isten kérhet tőlük bármit. Amit Én kérek tőlük az nem más, mint amit egy Teremtő kérhet saját fejlődésük érdekében a teremtményeitől.

Ez így volt eddig is, így lesz ezután is, mert az élet az Én ajándékom a lényeim számára, és nem lehet a végtelenségig ellenállni Isten kéréseinek. Ez mindenkire vonatkozik, aki teremtmény.

Anna sohasem akart mást, mint azt, ami szerinte Engem szolgál, és oly sokszor meggyőződtem arról, valóban csak az Én érdekeimet szolgálja, amiket Tőlem kért vagy mondott, hogy már tudom, biztosan számíthatok tanácsaira és a segítségére a Teremtésben, mert számtalanszor meggyőződtem az eredményességéről.

Most, amikor az emberiség egy újabb fejlődési lehetőséget kap Tőlem, sokkal nagyobb lesz a felelősségük, mint eddig volt. Aki pedig ezzel a felelősséggel visszaél, az többé nem lehet ember, mert minden tanulásnak van optimális ideje, és aki nem akar fejlődni, egy bizonyos idő után, már nem is lesz lehetősége erre.

Isten azt akarja, hogy ebben a Világévben a lényei gyorsabban fejlődjenek, mint máskor. Ennek a kísérleteit szeretné ebben a Világévben lezárni.

Amikor majd a Világév végén pihenni térek, tudnom kell biztosan, mi az, amit megtehetek, és mi az, amit nem, mert a következő Világévben ezek a tapasztalatok erősen befolyásolják majd azt, hogyan tovább?

Isten nem lehet oktalan, nem tehet olyat többé, amivel magát a Teremtést veszélyezteti. Mert ha Isten elpusztítja Önmagát, akkor nincs többé Világ sem.

Ámen

ISTEN ÍTÉLETEI

Szellem: - Sokan azt gondolják, ha Isten szabad akaratot adott az embernek, ez korlátlan időre és korlátlan cselekedetekre vonatkozik.

Tudnotok kell, amikor a földi életeteket tervezitek, akkor magatok határozzátok meg azokat a lehetőségeket, melyek között az életeket le kell élnetek. Előfordul, valaki annyira elfelejti az élete célját, hogy amikor a Földön felnőtté érik, már nem emlékszik semmire, amiért a Földre jött.

Például: Valaki szeretne szerény, de tartalmas életet élni, melyben a lelki dolgokkal fog foglalkozni. Aztán a Földön újra azokat a célokat kezdi el megvalósítani, amelyek nem ennek az életnek, hanem egy előzőnek - amely lehet egy korábbi is -, céljai voltak. Amikor meghal, látja, semmit sem valósított meg abból, amit eltervezett. Ezért kér Engem, adjak neki tanácsot a következő életére vonatkozóan. Ilyenkor Isten olyan döntést hoz a lélek fejlődése érdekében, amelyről reméli, a pácienst elvezeti egy kívánt célhoz. Aztán újra meghal és kiderül, Isten tanácsát sem tudta megvalósítani, vagyis semmit sem lépett előre lelkileg. Ilyenkor következik az, melyről az mondom nektek, Isten ítélete.

Ez valójában nem ítélet, hanem egy olyan sokk lesz a páciens életében, amely valóban meghozza a kívánt eredményt. Ha nem, akkor olyan következményekkel találja magát szembe, ami fokozottabban sokkolni fogja. Ez a sokk létrehozza azt a félelmet, amit ti úgy neveztek: tragédia.

Egy tragédiának mindig megvan az a sokkoló hatása, ami után már szinte kivétel nélkül tovább tudtok lépni, és akkor valóban jöhet egy olyan új feladat, ami előbbre visz benneteket.

Anna életeiben is voltak ilyen sokkoló események. Említenék néhány példát is.

Emlékeztek-e a kígyó életében történtekre? Akkor Annát arra a hibájára emlékeztettem, hogy óriásit vétett ellenem, aminek következményeképpen állati fokra süllyesztettem le őt.

De Anna tudta, nem ő hibázott, hanem Én, ezért képes volt az állati lét értelmét megváltoztatva kígyóként is emberként viselkedni. Oly nagyon szerette az embereket, hogy hiába átkoztam el őt, inkább leszokott az ölésről és rászokott a gyümölcsevésre, csakhogy ne vétkezzen mégegyszer ellenem.

Anna állatként is tudatában volt annak, ölni - embert ölni - Isten elleni vétek. Ezért, bár állatként élt, emberként viselkedett közöttük.

Más. Amikor egy ember azért születik a Földre, hogy áldozattá váljon - például valaki megölje őt -, mégis az a történet vége, a tervezett gyilkos hal meg, ő pedig életben marad, mert megöli tervezett gyilkosát. Akkor olyan kemény leckét kap Tőlem, ami egyrészt lehetetlenné teszi, hogy a következő életében mégegyszer előforduljon, másrészt meg kell bűnhődnie az előző gyilkosságáért is.

Ilyenkor tervezek számára, olyan rafinált gyilkost, akit nem tud átverni, mert annak olyan gyilkolási szisztémája van, ami váratlanul éri őt. A sorozatgyilkosok, akik szenvedélyből ölnek, például ilyenek. A sorozatgyilkos sohasem pénzért öl, hanem mert szenvedélye maga a pusztítás. A legtöbb sorozatgyilkos érzelmileg sérült és ezt nem lehet semmiféle eszközzel kimutatni nála. Váratlanul, kiszámíthatatlanul támad, amire senki sincs felkészülve.

A sorozatgyilkosok általában ismeretlen embereket ölnek meg, mert sohasem azokat bántják, akik megalázása, vagy elhagyása miatt váltak érzelmileg defektessé, hanem ártatlan embereket, akik nekik sohasem ártottak, ölnek halomra.

Anna közelében is történt egy ilyen eset, és Anna azt hitte, azért került börtönbe a bűnöző, mert ő beleavatkozott a történetbe. De valójában Én akartam, hogy ez a történet a közelében megessen. Én akartam felhívni a figyelmét valamire, hogy amikor majd találkozik Velem, legyen oka  bűntudatot érezni, és megpróbáljon megérteni Engem.

Mert Én is olyan lénnyé váltam, mint azok a Földön.

Értelmetlenül és ok nélkül hozzá segítettem az emberiséget ahhoz, hogy bűnözővé váljon, az Én kedvemért. Csakhogy Én nem fogtam fel annak a súlyát, hogy ezzel tévútra terelem a bolygó történetét, és olyan dolgok esnek ott meg, amik nem szolgálják a Teremtést, hanem ártanak vele.

Ilyen öldöklés, ami a ti bolygótokon volt a Világmindenségben máshol ismeretlen, csak a Földdel párhuzamos földi síkokon fordul elő.

A Szellemi Dimenziók soha nem kérdőjelezték meg ennek a jogosságát, de Anna kérdőre vont Engem ezért. És akkor, amikor úgy látszott, ezek miatt a dolgok miatt elveszíthetem őt - de már nem akartam, hogy elhagyjon -, gondolkodtatott el Engem afelől, mit is szabad Istennek és meddig?

A rohamosan elhatalmasodó betegségem is olyanná tett, hogy fel kellett tennem Magamnak a kérdést. Ki az Isten? Milyen az Isten? És milyen kellene, hogy legyen?

Anna olyan dolgokat élt át Velem, amit azok élnek át, akik sorozatgyilkosok tettei által halnak meg. De Anna történetei, annyi borzalommal telítettek voltak, hogy a részleteket, a gyengébb idegzetűek kedvéért, nem mesélem el nektek. Már nagyon szégyellem miattuk Magam.

Amikor láttam, minden veszendőbe fordul, akkor határoztam el, ha Anna kiemel Engem ebből a borzalomból, és ismét egészséges leszek, akkor gyökeresen változtatok Önmagamon, és gyökeresen megváltoztatom a hozzátok való viszonyomat.

Nem tűnök el többé az emberiség életéből, mindig tudni fogjátok, hogy van Isten, mert érzékelhetővé teszem számotokra. Mindig világos célokat tűzök ki elétek, nem a sötétben kell tapogatóznotok. Lehetőséget adok arra, ha tévedtek, megpróbáljátok azt helyre hozni. De ez egyben azt is jelenti, a ti felelősségetek megnő Velem és önmagatokkal szemben. Nem tehetitek meg azt, hogy évezredek alatt semmit sem fejlődtök, mert akkor Maga Isten sem fejlődik. Ha ezt az összefüggést képesek lesztek megérteni, akkor talán több tudatossággal és nagyobb lelkesedéssel fogtok Engem szolgálni.

Én ezt szeretném, és ezért kezdtem el ezt az új könyvet Annának diktálni, mert eredetileg azt gondoltam, mindent elmondtam nektek, amit el kívántam mondani. De Anna annyira örült a könyveimnek, hogy őt és benneteket is végre közvetlenül megszólítottalak, és tanítani akarlak, hogy úgy döntöttem, mindaddig, amíg ennek értelmét látom, tanítani foglak bennetek írásaimmal, amelyeket Annának diktálok.

Amikor elkezdtük ezeket a könyveket írni, még úgy volt, Anna írói álnevén jelentetjük meg. De Anna ragaszkodott hozzá, hogy ő csak, mint közvetítő médium jelenjen meg a köteteken, mert így tartotta tisztességesnek, és ebben igazat kellett adnom neki.

Amikor ezek a könyvek már megjelennek, a földi változások olyan mértékűek lesznek, hogy többé nem kételkedtek majd a soraiban.

Remélem, megértitek, az ő jó szándékának köszönhetitek azt, hogy Isten szóba állt veletek és megpróbál benneteket felkészíteni egy olyan eseményre, amely bár a jelenlegi életetek végét jelenti, és lehet, egy még nehezebb kort készít elő a számotokra, de sokak számára, olyan új lehetőségeket teremt, amelyet sok évezred szenvedésével készítettek elő maguknak, nagyon helyesen.

A köztes létben pontosan tudjátok, lent a Földön mire megy ki a játék, de hajlamosak vagytok erről a Földre születve teljesen elfeledkezni.

A szükséges változások nemcsak Engem - a Teremtő Istent -, hanem az egész földi létet szolgálják.

Isten közvetlen energiáit birtokoljátok, ezért nem engedheti meg nektek, hogy hosszú ideig ne fejlődjetek lelkileg, mert abba Isten belepusztulhat. Akkor mi lesz a Világgal? Azokkal a lényekkel, akik soha Istennek nem ártottak, hanem csak őszinte szeretettel szolgálták.

Ezért kell nektek gyorsabban fejlődni, hogy Isten energiái a Világév végére, egyensúlyba kerüljenek. Mert ha nem, akkor olyan kegyetlen élet vár rátok a következő Világévben, amit ti elképzelni sem tudtok. Isten nem lehet az anyagban végtelen időkig, mert az anyagban lekötött energia elveszi Isten teremtő képességét, és ez az egész Mindenséget érinti.

Tehát ami most következik, az lesz az igazi fokmérője annak, segítetek-e Engem a Teremtésben, vagy csak önmagatokra vagytok képesek gondolni és senki másra.

Anna sokat tett Értem, ez példa lehet a számotokra hűségről, szeretetről, odaadásról. Legyetek hát jó tanulók és fogadjátok el az ő értékeit, és akkor Isten kiemelkedik a végső káoszból, amelybe önhibájából került.

Ámen

A TEREMTÉS KORLÁTAI

Szellem: - Már többször tettem említést nektek a Teremtés korlátairól, de most szeretném egy kicsit bővebben kifejteni.

A Teremtés olyan aktus, amelyet Isten öntudatra ébredése kezd el. Aztán, amikor eldönti, hogy nőies vagy férfias Énje lesz-e a fő vonal, aki a teremtő képességet hordozza, vagy mindkettő együtt, akkor eldől a legfontosabb kérdés is, mert Isten nőies Énje, ha Teremtő, akkor egy szelídebb, vonzóbb, barátságosabb Világra van kilátás, mint amikor Isten férfias oldala lesz az uralkodó a Teremtésben.

Isten férfias oldala mindig kevésbé érzelem gazdag és szelíd, de sokkal látványosabb változásokat hoz, mint a másik. Amikor az emberiség megszületett, először Anna tervezte meg a fő vonalakat, az elsődleges mintázatot.

Én nem igazán vettem ebben részt, mert akkor még nem izgatott annyira a dolog. Csak miután megteremtettem a marziszi fajt, kezdett el igazán érdekelni. Szerencsétlenségemre, kihagytam belőlük a szeretet vonást, ami pedig Anna lényeiben jellemző volt. Amikor ennek a kárát meg kellett tapasztalnom - sok bolygó és Naprendszer pusztulásával -, akkor kezdett el Bennem derengeni, elrontottam valamit, de hogy mit, azt csak Anna vette észre. Ám ez rettenetesen bosszantott. Úgy gondoltam, visszaküldöm őket az anyagba, de lesz egy kisebbség, akiknek éppen ezt a tulajdonságát fogom a hasznomra fordítani. Rájöttem, vesztemre tettem.

Azok a lények, akik az ő tulajdonságaikkal fertőződtek meg, valamennyien előbb vagy utóbb, felvették ezeket a vonásokat, és a végén, már szinte mindegy volt, valaki marsi-e, vagy csak a hatásuk alatt él.

Ezeket a törvényszerűségeket kénytelen voltam felismerni akkor is, amikor már Anna nem volt Velem. Aztán egyedül hiába próbáltam változtatni a helyzeten, nem ismertem azokat a kódokat, melyeket Anna tett a teremtményeibe. Mert minden dolog mögött a matematika van, és így nem tudtam megváltoztatni a lényeget. Ők az Én Isteni tulajdonságaimat kezdték el hordozni, mert az Én energiáimból táplálkoztak. Anna pedig büntetését töltötte különböző dimenziókban, és nem tudott a segítségemre lenni.

Amikor erről beszéltem neki egyszer, nem vette komolyan, de mégis azt kérte, nézzem meg a tudatalattijában, mert annak ott kell lennie. És ha hiszitek, ha nem, ez valóban így is volt. Így tudtam meg egy földi asszony tudatalattijából a szeretet kódját, amit Én Istenként elhanyagoltam és elfelejtettem. Annának persze nem újságoltam el az örömhírt, de most már oly sok mindent elmondtam nektek és neki is, hogy nyugodtan beszélhetek erről.

A szeretet kódja olyan szimbólum, mint a fényé. De hogy az milyen, azt csak Anna tudná elmondani nektek, aki ismeri a fény szimbólumát, ami nem más, mint egy csakrákból álló teremtménye Istennek. A csakrák olyan elhelyezkedésben és formában vannak együtt, hogy ez által jön létre a Teremtett Világ. Mert mi is a szeretet? A szeretet adni. Nem kapni.

A fény részecske, életet ad szeretet által. Aki csak értelemmel bír, az másféle kóddal jön létre. Hogy milyennel, az legyen az Én titkom.

Anna már tudja, de nem árulhatja el nektek, de a történetekből, amelyeket elmeséltünk nektek, ti is kitalálhatjátok.

Az emberiség mai példányai, kivéve a legrégebbi géneket hordozó magyarokét, mind a második módon jöttek létre, vagyis Általam, és ezeket a vonásokat hordozzák. Ezért kell teremtővé válniuk, hogy ne Isten közvetlen energiáin élősködjenek tovább, hanem meg tudják teremteni a létükhöz szükséges dolgokat és energiákat a kozmoszból.

Amikor az új földi embert tervezzük, akkor már Én is tudni fogom, milyen kódot kell beléjük tenni ahhoz, hogy szeressék egymást és az Istenüket is.

A kód persze önmagában még nem minden, de szükséges, és az is, hogy megfelelő minta, azaz példa legyen a lények előtt.

Anna népe még mindig nem züllött le, pedig annyi erővel próbálják szétverni értékeit, amennyire csak azok képesek, akik az Én jellemzőimet hordozzák.

Amikor vége lesz ennek a néhány évnek, olyan dolgok fognak velük történni, hogy a többség, csak ámul és bámul, mert nem érti az összefüggéseket, a dolgok mögött lévő Isteni beavatkozások okát.

Ámen

ISTEN TÖKÉLETESEDÉSE

Szellem: - Arról már többször beszéltem nektek, Isten nem tökéletes, Isten is fejlődik, de hogy hogyan arról nem. Ma Anna megint meglepett valamivel, amiről szeretnék ezért nektek bővebben beszélni.

Azt már tudjátok, ti Isten közvetlen energiáit hordozzátok. Az ezoterikus írások ezt úgy mondják, az ember energiái közvetlenül a Forrásból valók, de ez egy és ugyanaz a dolog, csak másképpen van megfogalmazva.

Anna hívta fel rá a figyelmemet, hogy ő eddig sohasem értette azt, miért a fizikai sík az, ahol Isten közvetlenül vesz részt energiáival a Teremtésben. Mert bár minden energia Istené, de közvetlenül csak az ember részesedik a lényei közül, a többi egy hierarchikus felépítményben. Tehát rajtatok kívül csak az arkangyalok azok, akik az Én energiáimból részesednek, aztán az angyalok már csak belőlük és így tovább.

Az anyagban már az angyalok energiái vannak. A növényekért és állatokért is ők a felelősek, azaz ők látják el őket energiával. Mindenért, ami ezeken a síkokon történik, ők a felelősek. Isten nem rendelkezhet mindennel, mert akkor beleőrülne a sok feladatba, ezért leosztja a többi teremtményeire, hogy a feladatok és a felelősség is megosztott legyen.

De az ember olyan lény, akit Maga Isten közvetlenül mintázott meg, Önmagáról.

Aki ezt nem hiszi, annak csak azt tudom mondani, nézzen tükörbe, és ha önmagát tökéletesnek látja, akkor ő már nem ember, hanem Isten valamelyik olyan teremtménye, aki hibátlan, mint az angyalok vagy arkangyalok.

Az ember nem tökéletes, mert Maga Isten sem az. De hogy miért szaporítom a szót, íme halljátok. Azt mondta Nekem ma Anna:

-          Már régóta töröm azon a fejem, Isten miért a Földön, a fizikai síkon akar fejlődni? Hát végre megértettem. A Szellemi Dimenziókban nincs mozgás, és változás, csak a fizikai síkon. Ott minden állandó, tökéletes és az örök jelenben él. Ezért Isten a Szellemi Dimenziókban „ül a babérjain, és csak létezik”. De a Föld minden és állandó mozgások színtere. Ezért képes Isten csak itt változni, fejlődni. Ezért Isten, aki a Szellemi Dimenziókban tartózkodik, a fizikai síkon töredékeiben, azaz az emberben jelenik meg, és próbál tökéletesebbé válni, tökéletesedni.

Tökéletesedni pedig azt jelenti, új hatásoknak kitenni Magát, új tapasztalatokat gyűjteni. Új hatásokat átélni, s azoknak a következményeiből következtetéseket levonni Magának.

Amikor Anna erre rájött, akkor értette meg igazán az emberiség szerepét az Én életemben, azaz a Teremtő Istenében.

Ámen

AZ EMBER, MINT ISTEN RÉSZE

Szellem: - Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Isten, aki halálra unta magát a Forrásban és azon gondolkodott, hogyan lehetne olyan lényeket teremteni, mint Ő Maga. Ha ilyen lényeket teremtene, akkor lejöhetne a fizikai síkra és itt mindenféle játékokat, szerepeket átélhetne, és ezek által tapasztalatokat gyűjtene. Megkérte ezért a kedves feleségét, találjon ki neki egy olyan mintát, amely az ő értékeit hordozza.

Amikor a minta létrejött és Isten látta, hogy a minta jó, akkor arra gondolt, ezt a mintát könnyen tökéletesíteni tudná Ő Maga is.

Létrehozta hát azt az emberi fajt, aki jobban hasonlított rá, mint a kedves felesége által teremtett lények, és ez büszkeséggel töltötte el őt.

Amikor azonban ezek a lények szaporodni kezdtek és már nem volt elég számukra a saját bolygójuk, akkor Isten olyan repülő eszközöket adott a kezükbe, amivel bárhová el tudtak jutni.

Csakhogy ez a faj nem keresett senkivel sem barátságot, mert gőgös és rátarti népség volt. Amikor elfoglaltak egy bolygót, az ott élőket egyszerűen kiirtották, és felélték mindazt, amit azok az életük fenntartása érdekében létrehoztak.

Így ment ez egy darabig, amíg a felesége meg nem elégelte a pusztításaikat, majd addig bosszantotta a férjét, míg az véget nem vetett teremtményei üzelmeinek.

Amikor végiggondoltam, mit is hibáztam el, Anna rávilágított ugyan az okokra, de dühömben mégsem hittem neki, mert Isten Maga is gőgös és rátarti lény volt. Nem úgy, mint Asszonya.

Amikor az új fajt a Marsra vitettem, akkor már csak a töredékeik voltak meg, és azok is annyira ügyetlenek voltak, hogy nem tudtak élelmet teremteni Maguknak, csak úgy, hogy Isten a saját energiáiból teremtett élelmet nekik. Ezek a lények még tiszta fénnyel táplálkoztak. De azután elfogyott Isten türelme, és áthelyezte őket egy olyan bolygóra, ahol éltek már Anna által teremtett emberek, akiknek aztán az lett a legfontosabb dolguk, hogy mindenben kiszolgálják ezt a here fajt.

Mivel az emberek lányai szépek voltak és nem álltak ellen az ő csábításaiknak, egy idő után összekeveredett ez a kétféle népesség.

A többit már nagyjából tudjátok, de azt nem, hogy hol kísérletezték ki számomra ezt a különleges, élősködő fajt.

Az Algol - a Perseus csillagképben - az a hely, amely az ő kísérleteik színhelye. Ez a bolygó ma halott, mert olyan hamar kinőtték és felélték a forrásait, hogy ezáltal elpusztult.

Sok bolygó bánta garázdálkodásukat, többek között a Naprendszer Mars nevű bolygója is. Ez egy gyönyörű bolygó volt, de ők egy atomháborúban teljesen tönkretették.

Amikor az ember majd eljut oda az eszközeivel, azt tapasztalhatja meg, mivé tesz egy atomháború egy élő bolygót, ahol az élet kialakításának feltételeit Isten évmilliárdok alatt hozta létre.

Egy ilyen bolygó pusztulása a Mindenségnek akkora kár, hogy ti azt felfogni sem tudjátok. És most a Föld, úgy tele van atomtöltetekkel, hogyha valami gikszer adódna a „fantasztikus” biztonsági rendszeretekben, ami egy kalap kakát sem ér, akkor nemcsak a Föld pusztulna el az összes emberrel, de a Föld pusztulása veszélyeztetné az egész Naprendszert is, amely ugyanolyan élő, létező égitesteket tartalmaz, mint a többi, ahová annyira vágyódtok.

Ezért vannak az űrben olyan szervezetek, akik meg fogják akadályozni, hogy a földi ember betegye a lábát akár a Marsra is. Ezt azonban még nem mondtuk el nektek. De az űrbeli katasztrófáitok ezért vannak. Az ő eszközeiket ti nem ismeritek, és nem tudjátok, bármit tehetnek azokkal a roncsokkal, amiket ti a Földről a Világűrbe küldtök. Mert a földi ember nem azért van, hogy űrutazáson törje a fejét és tele tegye a Naprendszert a „csodálatos fegyvereivel”, hanem azért, hogy benne Isten fejlődjön. Ha az ember átlép bizonyos erkölcsi határokat és ezt már az amerikai fegyverkezés régen átlépte, akkor a pusztulásotokat készíti elő. Mert Isten nem engedheti meg többé, hogy az ember által egyetlenegy bolygó is elpusztuljon. Az embernek meg kell tanulnia, nem a Mindenség van érte, hanem ő van a Mindenségért.

Ezzel zárom soraimat:

A Teremtő Istenetek

ÚJ FÖLD ÉS ÚJ ÉG

Szellem: - Isten akkor kényszerül egy új égitest alkotására, ha egy bolygó valamilyen ok miatt idő előtt elpusztulna. A Föld már olyan állapotban van, ha nem tartanám mesterségesen életben - ahogyan ti is próbálkoztok időnként az emberekkel -, akkor már meghalt volna. Miattatok.

Az 1990-es évek elején kellett a sorsába mesterségesen beavatkoznom, mert annyira elszennyeztétek a földi óceánokat, hogy azok a bolygó halálához vezettek volna. Mivel a Földön a spontán fejlődés a cél, nem kellett volna semmit tennem, de mert tudtam, még dolgom lesz itt az Én kedves feleségemmel, és még nem készültek fel a szíriusziak az emberek fogadására, ezért kénytelen voltam a saját titkos eszközeimmel meghosszabbítani a Földetek életét.

Annyira hittem abban, az emberiség nem gonosz, csak tudatlan. Nem volt szívem hagyni, hogy a kozmosz felkészületlensége miatt meghaljatok.

Amikor majd túl lesztek mindenen, mindenki személyre szabottan kap új életet Tőlem, és nem lesz olyan földi lény, aki elkerülné annak a büntetését, amiben vétkezett a Földön.

Ez egy szokatlan eljárás a részemről. De azok a tudósok, iparmágnások és bankárok, akik mindezért a leginkább felelősek, meg fognak lakolni, mert az anyagi érdekeiket fontosabbnak tartották a bolygó biztonságánál.

Már évtizedek óta voltak olyan tudományos eredmények, amelyek visszafordíthatták volna a folyamatot, de az ő önzésük mindent megtett azért, hogy ezeket a tudományos eredményeket ellehetetlenítsék, még azon az áron is, hogy megöletik azokat a feltalálókat és tudósokat, akik ezeket a találmányokat az egész emberiség érdekében felfedezték.

Gondoljatok csak azokra, akiket ilyen ok miatt tettek el láb alól, mint Tesla-t, vagy a szél erőművek feltalálóját, aki úgy halt meg, hogy a családja nem is tudta meg, merénylet áldozata lett. Nemcsak pisztollyal és méreggel lehet ölni, vannak ennél finomabban kimunkált eszközök is. Ezekkel a nemzetközi bankarisztokrácia és olajmágnások gyakran élnek vissza.

Olyan hatalmat halmoztak fel a vagyonukkal, hogy már semmitől sem riadnak vissza, és az történjen csak, ami az ő érdekeiket szolgálja.

Amikor látszott, a Föld halódik, az Én Isteni energiáimmal még néhány évtizedre meghosszabbítottam az életét, mert a Földön a többség ártatlan ezekben a dolgokban, de a végeredményt sajnos nekik is el kell majd viselni, akár tetszik akár nem.

Volt néhány küldöttem a Földön, aki szándékosan elhallgatta ezt, hogy az emberiséget arra ösztönözze, a szeretet megteremtésével emeljék a Föld rezgésszintjét, és még néhány évtizedig segítsék őt a megmaradásban.

Azok az új eszmék, amelyek a földönkívüliek segítségével és a Szellemi Dimenziók követeivel eljutottak az emberiséghez, már részben képet adtak azokról a változásokról, amelyek az emberiségre vártak. Anna és barátnője Margó viszont már tudták, hogy a Föld haldoklik, és ők Isten utolsó üzeneteit tolmácsolják nektek.

Amikor a Föld meghal, az fog történni, amit az előző írásainkban már közöltünk veletek. Semmi olyan nem fog megtörténni, amely bármilyen módon vissza tudná ezt a folyamatot fordítani.

Isten nem fed fel a teremtményeinek mindent, de most Anna jóvoltából és az Én beleegyezésemmel tudni fogjátok, mi az, ami rátok vár a Föld halála után.

Legyen ez számotokra intő jel, hogy Isten teremtményei, ha úgy elrugaszkodnak eredeti céljuktól, ahogyan ezt ti tettétek, önmagukat pusztítják el. Mert aki nem tudja, hogy egy bolygó élőlény, aki nem tudja, Isten létezik és élő, az önzésből mindent elkövet, ami Nekik árt.

Az életnek olyan eszközei vagytok magatok is, amit nem biztos, hogy kellően értetek, de egy kis szeretettel mindez a sok baj elkerülhető lett volna.

A zsidóság meglakol mindazért, amit a Föld és lakói ellen elkövetett, és nem fog mentesülni egyetlenegy lényem sem a saját felelőssége alól.

Minden olyan hit, amely másról próbál meggyőzni benneteket elavult, és hiába vártok már a csodákra, azok nem fognak bekövetkezni.

2002. január 1-én új időszámítás kezdődött el a Földön, és ezt úgy hívják: „Egy bolygó életének a lezárása Isten által”.

Azok, akik mindent megtettek, hogy ez ne következzen be, és sokat gyógyították a bolygójukat, azok elnyerik méltó jutalmukat, mások pedig akik a halálában voltak vétkesek, elnyerik méltó büntetésüket.

Sok ezoterikus gyógyító gyógyította a Földet. A dél-amerikai indiánok is, akik pontosan tudják már, mi vár rátok.

Sokszor sírt Anna a Földért úgy, hogy azt senki sem látta, csak Én. De az ő áldozata, bár nem volt hiábavaló, mégsem tudta megmenteni a bolygót, mert többen voltak azok, és nagyobb volt a hatalmuk, akik csak ártani tudtak.

A bolygó halála által - bármennyi fájdalmat jelent is majd neki, bármilyen fájdalmas lesz is számotokra -, felsőbb osztályba lép. Ez azoknak a keveseknek köszönhető, akik segítették és szerették őt úgy, ahogyan a Föld ezt tőlük megérdemelte.

Már régen szerettem volna megköszönni azoknak, akik mint Anna is, mindent elkövettek a megmentése érdekében, de annyira elszennyeződött a fizikai teste, hogy már nem lehet segíteni rajta.

Nekem nem érdekem, hogy miattatok tovább haldokoljon, ezért, amikor annak eljön az ideje meghal, és Hozzám közelebb kerül, mert az asztrál sík egy osztállyal közelebb van, mint a fizikai síkok.

A Szellemi Dimenziók tudják, mi várható az ő életében, és olyan szeretettel várják vissza, ahogyan egy régi kedves társukat várják az emberek, ha hosszú ideig távol volt tőlük.

A Föld nagyszerű munkát végzett, és minden olyan lény, aki a munkájáért elismerésben kell, hogy részesüljön, azt Tőlem érdemei szerint meg is kapja.

A Föld különösen kiemelkedő szerepet játszott Isten életében, ezért az őt érő dicsőség is ehhez fogható méretű lesz.

Amikor már mindenki ott lesz, ahol lennie kell, a Szellemi Dimenziók örömünnepet ülnek a Föld tiszteletére, ahová csak egyetlen embert hívunk meg, és ez az Én drága feleségem lesz, vagyis Anna.

Anna megváltotta a Földet az Én átkom alól, mert az életével akarta megváltani őt. De mint tudjátok, bár látszólag elfogadtam a felajánlott áldozatot, nem kellett meghalnia a Földért és értetek, mert sokkal nagyobb szolgálatot tesz Nekem és nektek az életével, mint amit a halálával tehetett volna.

Amikor ez a fejezet lezárul a Föld életében, akkor ő más, sokkal könnyebb feladatot kap Tőlem. Az ő szerepét a Napotok veszi át, aki nem lesz ebben a létezésében férfias bolygó, hanem nőies vonásokat vesz magára. De őt akkor is Földnek nevezitek, mert számotokra mindegy, ki az, aki az életlehetőséget biztosítja Általam, Én pedig így döntöttem.

A Naprendszeretek kicsit meg fog változni, mert hiányozni fog a Földetek belőle, de ez akkor már benneteket nem fog túlságosan érdekelni, mert nem lesztek ott.

Az új bolygó a kezdetekkor nem lesz még olyan szép, mint most a Földetek, de néhány ezer év múlva, ugyanolyan gyönyörűséges bolygóvá válik. De már nem az Én jóvoltomból, hanem a ti teremtő energiáitok által lesz olyan.

Ámen

AZ ÚJ ÉLET A  FÖLDÖN

Szellem: - Sok évezred telik el még addig, amíg olyanná lesz a Földetek, hogy Isten közétek jöhessen.

Isten a korábbi évezredekben közöttetek élt, és ezt ti akkor tudtátok is. De olyan gonosszá váltak az emberi lények Isten által, hogy ezután, nem volt tanácsos közöttetek élnem. Ez látszólag ellentmondás, de nem akarom kisebbíteni saját felelősségem ebben a dologban, hiszen Én küldtem újra és újra olyan vérszomjas törzseket a Földre, akik a többieket idegennek érezve mindent megtettek a kiirtásukért. Ezeket az új törzseket már nem az Algolon teremtették meg, hanem olyan bolygókon, ahol igen fejlett és intelligens lények éltek. Ezeknek a népeknek ugyanaz lett a sorsuk egy idő után, amikor már ők maguk kevésbé voltak agresszívek és letelepedve a másoktól elvett területeken békésen éltek.

Így alakult az asszírok, a perzsák és szinte valamennyi agresszív nép sorsa. A többiek pedig vagy meghaltak a háborúkban, vagy máshová költöztek, vagy ellenálltak nekik, amíg tudtak.

Ilyen népesség volt Dél-Amerikában az inka és azték civilizáció is.

A maják nem ilyen kultúra volt, ők az atlantiszi civilizáció bukása után menekültek hajókon oda, és bár nagyon kevesen élték túl a tengeri viharokat, néhány hajónak sikerült kikötni Dél- Amerika partjainál és lassan, a hosszú békében elszaporodtak ott.

Voltak közöttük olyan tudós papok is, akik átmentették azokat a csillagászati, matematikai és más ismereteket, melyek segítségével lehetővé vált, hogy egy új civilizáció bontakozzon ki általuk ezen a földrészen.

Az aztékokat - legendáikban megőrizték -, fehér Istenek hozták arra a helyre, ahol kikötöttek. De arra már ők sem emlékeztek, hogy idegen bolygókról földönkívüliek szállították őket ide.

A magyarokat és hunokat szintén részben idegen bolygókról hozták, részben megmaradtak olyan területeken, ahol a hegyeket nem érte el az atlantiszi Vízözön.

Ezek a népek hosszú és békés korszakok után találkoztak az új idegenekkel, akik okosabbak és számítóbbak voltak, mint ők, és legfőképpen sokkal erőszakosabbak. Ők tudták, az a dolguk, hogy igájuk alá hajtsák azokat a népeket, akiket itt találtak már, hogy azok őket szolgálva, biztosítsák a fenntartásukat.

Aztán ezek a népek újabb, erőszakosabb, gátlástalanabb népekkel találták magukat szemben, és kiirtódtak a Földről, csak töredékeik maradtak meg az utókornak.

Miközben megszűntek létezni a Földön, máshol, más szerepekben újraszülettek a bolygón.

A Földön fokozatosan született meg az a népesség, aki valamikor Atlantisz idejében a Földet lakta. Így vannak közöttetek olyanok, akik a közbeeső időt vagy a köztes létben, vagy más bolygókon, vagy a Föld más idősíkjain, töltötték le.

Mindenki tanult valahol és mindenki hozott valami újat a Földre, amitől annak a civilizációi folyamatosan átalakultak és megváltoztak.

Így soha semmi sem volt állandó, hanem mindig minden mozgásban volt egy rövid békés pihenőidő után. Így aztán, ti mint lelkek, annyiféle civilizációt és rendszert próbálhattatok ki, ahányat csak akartatok, és mindezt úgy, hogy közben rengeteg tapasztalatra tettetek szert.

Amikor az Új Földön létrejön az első civilizáció, még sokkal kevésbé lesz látványos és érdekes, mint évezredek múlva, amikor már az ember teremtő tevékenysége által kivirágzik, és mindenféle különleges rendszert alakít ki magának.

Ez azonban már nem lesz iparból és kereskedelemből élő társadalom, hanem olyan rendszer, ahol mindez hiányozni fog ugyan, de a teremtő tevékenységetek miatt ezekre a dolgokra már nem lesz szükség.

Amire szükség lesz, az olyan szellemi gyarapodás és erkölcsi fejlődés, amely előre visz benneteket, a lelki növekedés irányába.

Sok mindent tudnék még mesélni róla, de úgysem fogtok emlékezni rá, ha majd visszatértek ide, ezért inkább olyan dolgokról beszélek, amelyek még fontosabbak, mint ezek.

Isten nem azért teremti az embert, hogy egyedül élje le az életét a Forrásban, hanem azért, hogy közöttetek létezhessen.

Már olyan régen éltem emberek között, hogy elfelejtettem azt is, milyenek is vagytok valójában.

Anna sok mindent mondott Nekem rólatok és ő értette meg Velem, hogy az ember, gondolkodó lény, még akkor is, ha sok hibát követett el. Nem lehet őt vég nélkül becsapni, és az orránál fogva vezetni, mert már van annyi sütnivalója, hogy erre rájön.

Mégis, éppen azért, mert nem vagytok ostobák, vagy legalábbis nem mindenki közületek, nem mondhatok el nektek mindent, mert akkor oda a spontán fejlődés lehetősége. Márpedig, a Föld egy ilyen kísérleti terep, ahol az embernek szinte magától kell mindenre rájönnie, mert ez az az érték, amit Én a legfontosabbnak tartok bennetek, vagyis a kreativitás.

Isten valóban kreatív, de a teremtményei nem azok. Eddig az összes teremtményem azt tette, amit elvártam tőle, és bármit vártam el tőle, azt megtette.

Istennek szüksége van egy olyan közösségre, akik segítenek neki olyan dolgokat is kitalálni, ami nem Istentől ered, hanem maguktól a lényektől. Ezért kaptatok szabad akaratot és nem másért. De ha az ember, nem tud erkölcsileg fejlődni, akkor sajnos nem lesz helye a Mindenségben, mert ahogyan a „tudós” fogalmazott egy korábbi könyvünkben: „Zavarjátok a szférák harmóniáját” - és ez igaz. Olyan diszharmóniát vagytok képesek teremteni, amely nem szolgálja a Teremtést. Ha nem lesz eredményes ebben a Világévben az emberek szerepe, akkor lehet, hogy azokat a lelkeket, akiket emberként teremtettem meg, ki kell űznöm a Mindenségből, és ezt Én nem szeretném.

Nem szeretném, mert a lelkem mélyén, még mindig szeretlek benneteket, és még mindig szeretem az Én százszor elátkozott népemet, a zsidókat, mert ők hasonlítanak leginkább Hozzám.

Ha Anna nem teszi fel Nekem a kérdést, talán fel sem vetődött volna Bennem, de feltette, és ő pontosan tudja, hogy miért? Mert látta Rajtam, a vajúdásaimat, és sok mindent meglátott, amit ti nem láthattok, és sok mindent megértett Bennem, amit ti nem érthettek meg.

Bármennyire is gyűlölöm őket, ugyanannyira szeretem is, mert az Én energiáimat hordozzák, ahogyan ti is, emberek.

Ámen

AZ ISTENI IGAZSÁGRÓL

Szellem: - Mindazok a lények, akiket a kedvetekért létrehoztam, azért szolgálnak Engem, hogy meg tudjam valósítani a polaritást, amely közé vetve benneteket megtudom rólatok, mi lakozik a lelketekben.

Minden olyan próba, amelyet az emberek elé állítok, valójában erről szól. Aki teremtő, az teremt. Aki teremt, annak óriási a felelőssége.

Láthattátok, elég volt egy kis hiba, és a teremtés helyett az Én emberi lényeim csak rombolni voltak képesek.

Amikor elhatároztam, felhasználom őket egy kísérletben, akkor az Én szeretett lényeim közül kellett választanom olyanokat, akik ebben a kísérletben hajlandók voltak részt venni. Már az elején mindenki tudta, ez a kísérlet veszélyekkel jár, mert ha valaki úgy elvetemül a Földön, hogy nem jöhet vissza többé a Szellemi Dimenziókba, az az anyagban fog kikötni.

De az Én lelkeim nem féltek a kísértéstől, mert fogalmuk sem volt arról, mi az, ahogyan Nekem sem volt fogalmam arról, hogy ebben a szerepben Én is elkárhozhatok, azaz olyan szeretet nélküli Istenné válok, akiben nincs többé szeretet, csak mások elpusztításának élvezete.

Amikor ez a Világév elkezdődött, még senki sem tudta, hogyan végződik, és ha Anna nem a jó szerepét vállalja fel, meglehet, nem így alakult volna a dolog. De így döntöttünk egymás között és ezt ő is elfogadta az egész Világév tartamára.

Amikor megteremtettem a marziszi fajt, akkor kezdődtek el a bajok. Ezt látva Anna kérte, fejezzem be a kísérletet, mert az eredmények olyan borzalmasok voltak, hogy már nem akarta többé folytatni, szerette volna befejezni, de Én nem.

Miután engedve a kérésének, visszaküldtem egy jelentős részüket az anyagba, meghagytam egy kisebb csoportot, hogy a céljaim érdekében felhasználjam őket.

Akkor alkottam meg azt a filozófiát, amely alkalmassá tette őket arra, hogy Engem szolgálva meggyorsítsák a fejlődést ott, ahol Én ezt szükségesnek látom.

Csakhogy a szeretet nélküliségük és a magas értelem, olyan mértékben torzzá tette őket, hogy amikor arra kértem őket, változtassanak a többiekhez való viszonyukon, ez sohasem sikerült már.

A fekete mágia segítségével, amely eszközt Én adtam a kezükbe, mindig igájuk alá hajtották a többieket, azután szolgáikká züllesztették még a legfejlettebb lényeket is a Földön.

Így volt ez Atlantiszon is, azután ez történt meg a Közel-Keleten, amikor hatalomhoz jutottak.

Ezért kellett a zsidóságnak a bibliai fogságokat elszenvedni, ezért kellett a XX. században is lágerekben elpusztulnia, hogy megtanulja végre, Istenének engedelmeskednie kell. Nem szórakozhatnak a történelemben a saját szakállukra.

Mivel ezt nem tanulták meg a mai napig, ezért kell elhagyniuk a Földet, és önmaguktól megváltozni, mert Én már nem óhajtom nevelni őket. Istennek nem az a dolga, hogy vég nélkül türelmes legyen egy néphez, hanem az, a Teremtés egészét vigye előre, ha az elengedhetetlenül szükséges már.

A Földre jött lelkeknek mindig volt lehetősége kipróbálni a gyilkos és az áldozat szerepét, hogy kiderüljön róla, melyikhez vonzódik inkább és melyikhez nem.

Aki a Földön csak győzni akart, azt előbb vagy utóbb vesztésre kényszerítettem a körülményeivel, hogy megtanulja, milyen az, amikor az igazával valaki alul marad, és nem győz még akkor sem, ha ezért az életével kell fizetnie.

Gondoljatok csak Anna Jeanne d’Arc szerepére, akit mint hőst ünnepelte a nép, a király mégis máglyára küldte. De Anna csak így válhatott szentté, mint az igazságért és szabadságért meghalt hős.

Annyi szenvedést ajándékoztam neki a sok életében, amennyit egyetlenegy lényemnek sem, mert azt hittem elhagyott Engem. Mégis, ennyi fájdalom mellett nem lett Hozzám soha hűtlen, hanem kimentett Engem most is a bajból.

Csak egy ilyen lélek lehet a Szellemi Dimenziók tagja, aki feltételek nélkül szereti Istenét. Mert ha ő nem szeretne Engem ezek miatt a dolgok miatt, akkor már régen ellenem fordult volna. De aki a Teremtő ellen fordul, az magát a Teremtést veszélyezteti. Ezért elsődleges szabály, Istennek mindig igaza van, Isten sohasem téved, Isten mindennek a forrása, jónak és rossznak, és ezért Isten Szent.

Ha az emberek megértik ezt, és nem átkoznak Engem - ahogyan sokan teszik ezt életeik miatt -, akkor válnak alkalmassá megint, hogy a Szellemi Dimenziókba költözve vakon végrehajtsák parancsaimat és elfogadják az Én vezetésemet. Mert Én vagyok a Teremtő Isten, ez a képesség tartja fenn a Mindenséget és nem más.

Amikor majd Anna lesz a Teremtőtök, ő olyan unalmas Világokat teremt nektek, amilyeneket csak akar, de ebben a Világévben Nekem jutott a feladat és Én ezt így gondoltam el, még akkor is, ha sokat hibáztam és tévedtem. De Anna ezt tudja, Anna ezt érti. Nem próbál Engem kioktatni a hibáimért, csak figyelmeztet arra, milyen következményekkel járhat, ha hibásan döntök és ez nagyon helyes a részéről.

Mégis ő megtartja számomra szükséges döntési jogot, még akkor is, ha nem ért vele egyet. Ilyen hát az Én feleségem, aki ebben a Világévben a legtöbb áldozatot hozta Értem, és mégsem lett hűtlen Hozzám. Meg tudott a hibáimért bocsátani és szeretettel vesz körül Engem. Mert Istennek ugyanúgy szüksége van a szeretetre és megbecsülésre, mint a földi embernek, aki nem más, mint Isten földi mása.

Olyan sok szeretettel gondolok mostanában rátok, hogy alig ismerek Magamra. Végre újra tudok örülni, újra tudok nevetni, és újra vidám tudok lenni, Én a Teremtő Istenetek.

Amikor majd újra Veletek lehetek, már tudni fogom, mit szabad Nekem és mit nem. Nem lesz boldogtalan egyetlen egy lényem sem, aki elég fejlett lesz ahhoz, hogy Velem élhessen.

Ámen